Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
B - Benjámin László
Benjámin 84 Benjámin László (Pestszentlőrinc, 1915. dec. 5--Bp., 1986. aug. 20.): költő, szerkesztő, Baumgarten-díjas (1949), József Attila-díjas (1968), Kossuth-díjas (1950, 1952). Fiatalon volt nyomdász, kötszövő, villanyhegesztő, galvanizáló, szőrmekikészítő, kifutó stb. 193 i-től vett részt a szociáldemokrata mozgalom kulturális, majd politikai munkájában, 1933-34-ben a Demény-csoport tagja volt. 1935-ben mint ifjúmunkás, Ausztriábanjárt. Első verse 1938 márc.-ában, az Anschluss napján jelent meg a Népszavában. Verseit a Szép Szó, a Kelet Népe és más fórumok is közölték. Első kötete, A csillag nemjött, 193 9-ben jelent meg. Szerzője és szervezője a munkásírók antológiáinak, közülük a Tollal és szerszámmal (1941) a legjelentősebb. Példaképei Petőfi, Vörösmarty és József Attila, egy időben Kassák is hatott rá. 1944-ben katona, Ukrajnában munkaszolgálatos. A visszavonuló hadseregből megszökött. Debrecenben 1944 végén állást kapott a helyi Néplapnál, majd a Népszavánál. 1945 májusában a bp.-i Világosság munkatársa lett, majd Székesfehérváron és Győrben szerk. a szociáldemokraták újságját. 1946-ban jelent meg A betűöntők diadala, további kötetek után 1951-ben a Tűzzel, késsel c. versválogatás. Ekkori közérzetét tükrözi nagy verse, a Három kétely kapujában. 1947-től a megtalált bizonyosság jegyében írta verseit, a korabeli sematikusoktól személyes hitelt adó múltja és formakultúrája különbözteti meg (Tavasz Magyarországon). Agitációs munkát végzett a csepeli falujárókkal a kommunista párt tagjaként. A Népjóléti Min. sajtóosztályára került, ezután az írószövetség nevelési osztályát vezette. 1952-től az Új Hangot szerk. Révai József az MDP Központi Előadói Iroda kultúrpolitikai munkaközösségében rendezett vita zárszavában élesen megbírálta a Déry-vitában tanúsított álláspontját és Számadás c. versének pesszimizmusát. Költészetének radikális új raértékelését a Köznapi dolgok igézete c. verse jelentette be programszerűen, melyért az akkori kultúrpolitikai vezető, Farkas Mihály vonta felelősségre. Egyetlen élet c. kötetében (1956) költői erővel adott formát a kiábrándulásnak, életrajzi versei az ifjúkori, politikai múltból merítenek erőt. Az ötvenes évek végén üzemi lapba írt. 1960-tól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban kapott állást. Kötete nemjelenhetett meg. Az Új írás kezdte újra közölni költeményeit, Ötödik évszak c. kötete 1962-ben látott napvilágot. A hatvanas évek közepétől fokozatosan visszatért az irodalomba. A Kortárs versrovatát szerk., 1968-tól a Magvető Könyvkiadónál szerk. 1976-tólaz Új Tükör szerk. bizottságának tagja, majd 1979-től haláláig főszerk.je. Nagyívű versei közül kitűnik: a BugaJakab énekei, a. Nem adhatsz többet, a Tengerekfogságában, a Nyílt szó, födetlen arc és a Két évtized. Költészetén végigvonul a család szeretetének motívuma, gyermekeiről írott versei a sematizmus korszakában is maradandó értéket képviseltek. Pro Arte-díjat (1971) és Babérkoszorúval ékesített Zászlórendet (1985) kapott. -M. A csillag nem jött (versek, Bp., 1939); A betűöntők diadala (versek, Bp., 1946); A teremtés után (versek, Bp., 1948); Örökké élni (versek, Bp., 1949); Tűzzel, késsel (versek, Bp., 1951); Válogatott költemény ek (Bp., 1951); Eveink múlása. Válogatott és új versek (Bp., 1954); Egyetlenélet (versek, Bp., i956és 1957); Ötödik évszak (versek és fordítások, Bp., 1962); Világ füstje (versek, Bp., 1964); Kis magyar antológia (irodalmi karikatúrák, Bp., 1965); írom ráadásnak (válogatott versek, Bp., 1967); Tengerek fogságában (versek, Bp. és Bratislava 1967); B. L. válogatott versei (Bp., 1968); Sziklarajzok (válogatott és új versek, Bp., 1973); Tüzetakartam (válogatott versek, Bp., 1978); Vallomások, viták (tanulmányok, cikkek, interjúk, Bp., 1979); Önéletrajz (versek, Békéscsaba, 1981); Összegyűjtött versek (Bp., 1982).-írod. Pándi Pál: B. L. költészete (Vitákés kritikák, Bp., 1954);Kispintér András: A „munkásírók" csoportja. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből (Bp., 1962); Fehér Ferenc: B. L. költészetéről (Valóság, 1965. 3. sz.); Almási Miklós: Eszmeiség és morális fedezet (Ellipszis, Bp., 1967); Fehér Ferenc: A megújuló költő. B. L.: Tengerek fogságában (Kortárs, 1967. 8. sz.); Diószegi András: B. L. költészete. Arcképek a magyar szocialista irodalomból (Bp., 1967); Pándi Pál: B. L. válogatott versei (Kritikus ponton, cikkek, kritikák, Bp., 1972); Simon Zoltán:B. L. (kismonográfia, Bp., 1972);Tamás Attila: Egyetlen élet (Irodalom és emberi teljesség, tanulmányok, Bp., 1975); Simon István:B. L. (Irószobák, intetjük, Bp., 1976); Bertha Bulcsú: B. L. (Délutánibeszélgetések, interjúk, Bp., 1978); Alföldyjenő: B. L. sziklarajzairól (Élménybeszámoló, kritikák, Bp., 1983); Száraz György: B. (Történelemjelenidőben, tanulmányok, Bp., 1984); Fekete Sándor: A költő és a forradalom (A kamasz álma. Önéletrajz, cikkekben elbeszélve, Bp., 1984); Bata Imre: B. L. hetvenéves (Élet és írod. 1985. 49. sz.); Alföldyjenő: Vérző zászlók (kismonográfia, Bp., 1986); Zappe László: B. L. halálára (Kritika, 1986. 10. sz.); Pándi Pál: B. L. halálára (Népszabadság, 1986. aug. 23.); Alföldyjenő: Egyetlen élete. Búcsú B. L.-tól (Élet és írod., 1986. aug. 29.); Fekete