Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
C - Csizmadia Ernő - Cs. Nagy István - Csohány Kálmán
Csizmadia 162 lásért a XVIII. században (Bp., 1962); A magyar választási rendszer 1848-49-ben (Bp., 1963); Történelmünk a jogalkotás tükrében. Sarkalatoshonitörvényeinkről. jooi—1949 (Beérjánossal, Bp., 1966); A magyar állam és az egyházakjogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban (Bp., 1966); A nemzeti bizottságok állami tevékenysége (1944—1949) (Bp., 1968); Rechtliche Beziehungen von Staat und Kirche in Ungarn vor 1944 (Bp., 1971); A 750 éves Aranybulla (Székesfehérvár, 1972); Magyar állam- és jogtörténet (egy.-i tankönyv, szerk. és társszerző, Bp., 1972, 19863 ); A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig (Bp., 1976); A szociális gondoskodás változásai Magyarországon (Bp., 1977); Bürokrácia és közigazgatási reformok Magyarhonban (dokumentumgyűjtemény, Bp., i979);Jogi emlékekés hagyományok (vál. tanulmányaiból, Bp., 1981); A kormányzás egyes kérdései a felszabadulás előtt (Bp., 1983). - írod. Kajtár István: Cs. A. (Jogtört. Szle., 1987. 4. sz.). Csizmadia Ernő (Beje, 1924. febr. 10.-Bp., 1984. nov. 14.): agrárközgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1973., r. :979)- 1950-ben a Közgazdaságtudományi Egy.-en szerzett diplomát. 1950-től 1956-ig a Gödöllői Agrártudományi Egy. docense, 1957-től 1963-ig az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propaganda osztályának munkatársa. 1964-től 1968-ig a Min.tanács Titkárságának főosztályvezetője, 1968-tól 1971-ig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egy. tudományos rektorh.-e. 1971-től 1975-ig az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának h. vezetője. 1975-től haláláig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egy. professzora, 1977-1979 között dékán, 1979-től haláláig az egy. rektora. Szövetkezetelméleti kutatásokkai, az agrár-ipari fejlődés törvényszerűségeinek vizsgálatával foglalkozott. - F. m. Két út - két világ (Bp., 1962); A gazdasági mechanizmus reformja és a mezőgazdaság fi 967); Gazdasági koncepciónk és az élelmiszergazdaság (Bp., 1970); Élelmiszergazdaságunk a hatékonyabb gazdálkodás útján (Bp., 1972); Bevezetés az élelmiszergazdaságtanba (Bp., 1973); Socialist Agriculture in Hungary (Bp., 1977); A mezőgazdaság az ágazati kapcsolatok rendszerében (Vági Ferenccel, Bp., 1977); Vállalati gazdálkodás és gazdaságirányítás a mezőgazdaságban (Székely Magdával, Bp., 1978); Az MSZMP agrárpolitikája és a magyar mezőgazdaság (Bp., 1984). - írod. Sipos Aladár: Cs. E. (Közgazdasági Szle, 1985. 1. sz.); Dimény Imre: Cs. E. (Magy. Tudomány, 1985. 4. sz.). Cs. Nagy István (Kőszegpaty, 1924. okt. 15.-Bp., 1983. dec. 5.): költő. Szombathelyen járt polgári iskolába. 1940-től 1945-ig a kőszegi tanítóképző hallgatój a volt. Vas megyében, majd a fővárosban tanított, és az Eötvös Loránd Tudományegy.-en (ELTE) m.— történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1959-től a Szombathelyi Tanítóképzőben működött tanárként, 1973-tól mint docens. —F.m. Csak a hűség {versek, Bp., 1969)-,Emberi ábécé (versek, Bp., 1972); Olimpiász (versek, Bp., 1974); A jövő olvasói (tan., Bp., 1979); Zebratánc (gyermekversek, Bp., 1979); Abszulutum (versek, Bp., 1987). -írod. Pósfaijános: Egy költő-tanár (Vas Népe, 1979. dec. 16.); Nekrológ (Élet és írod., 1983. 50. sz.). Csohány Kálmán (Pásztó, 1925. jan. 31.-Bp., 1980. ápr. 2.): grafikus, Munkácsydíjas (1964, 1967), érdemes művész (1974). Salgótarjánban érettségizett. AII. világháborút Csikban fakitermelőként élte át, 1945-46-ban Pásztón vasúti pályamunkásként dolgozott, 1946-47-ban Nagybátonyban voltszénbányász. 1947-1952 között a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, Kojfán Károly, Hincz Gyula, Ék Sándor és Konecsni György irányításával. A m. művészek érdekeit képviselve vett részt a művészeti közéletben, 1975-től haláláig abp.-iKépzőművészetiSzakközépisk.-ban tanított. A hatvanas évek grafikus nemzedékének egyik meghatározó egyénisége volt. Rézkarcain, tusrajzain és litográfiáin a népi szimbolika érzelemgazdag, tömör balladai hangvétellel jelenik meg. Az mdulatteli, ugyanakkor szűkszavú grafikai vonalvezetés komor, fájdalmas látomásait közvetítik. Visszatérő motívumai: madarak, fák, szárnyas angyalok, kapuk. Fontosabb képgrafikái: Bezárt kapuk ("1964); A Katona (1965); A Fekete bárány (1965); Oszi fények (1967); Szorongás (1973); Tojásszedő (1973); Falum eltűntfigurái (1975); Ketten (1975); Cigánydaloksorozat (1977). Könyvillusztrátori tevékenysége is jelentős, a m. és a világirodalom remekműveihez készített nagyszerű illusztrációkat (Szaltikov-Scsedrin:Kw//oMöMC. könyve; Tamási Áron, Tersánszky J. Jenő, József Attila, Áprily Lajos, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Déry Tibor művei). Festett síkkerámia terveit Hódmezővásárhelyen égette ki. 1952 óta a mo.-i és külföldi tárlatok és nemzetközi grafikai biennálék rendszeres kiállító művésze volt. 1964-ben nagyobb anyaggal vett részt a Velencei Biennálén. Fontosabb kiállításai Bp.-en 1965-ben, 1973-ban, 1978-ban voltak. Külföldi kiállításait Ausztriában, Olaszo.-ban, Bulgáriában és Lengyelo.-ban rendezték meg. Művészete elismeréseként