Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
C - Csulák Mihály - Csurja Tamás - Csutoros Sándor - Csűrös Zoltán
Csulák 168 tészete (Szavak estéje, Bp., 1978); Bori Imre: Egy világirodalomkép-formáló (Nagyvilág, 1981. 9. sz.); Fried István: Cs. Z. hűsége (Jelenkor, 1981. 9. sz.); Kemény G. Gábor: Déli csillag alatt. Cs. Z., az irodalomszervező (írod.tört., 1983. 2. sz.); Botlikjózsef: A kölcsönös hídépítés az egyetlen út (interjú, Olvasó Nép, 1983); Fehér Ferenc: Cs. Z. mérföldkövei (Egyazon ég alatt, Újvidék, 1984); Dér Zoltán: Életbetöltő szenvedély. Az utolsó szabadkai inteijú Cs. Z.-nal (7 nap, 1984. 14. sz.); Gubás Ágota: Az utolsó inteijú (Üzenet, 1984. 5—6. sz.); Czine Mihály: Hűségben és barátsággal. Cs. Z. búcsúztatása (Elet és írod., 1984.14. sz.); Sziklay László: Cs. Z. halálára (írod. tört. Közi., 1984.4. sz.); Fehér Ferenc: Cs. Z. (Kortárs, 1984. 8. sz.); Vujicsics Sztoján: Az életív végén (Nagyvilág, 1984. 6. sz.); Cs. Z. Önálló és szerk. műfordításainak bibliográfiája (Híd, 1984. 4. sz.). Csulák Mihály (Érsekújvár, 1927. nov. 20.—Bp., 1984. máj. 2.): tanár, író. A bp.-i tudományegy. -en 1952-ben szerzett m.-történelem szakos tanári, majd 1966-ban bölcsészdoktori oklevelet. I952ési974közötttöbbáltalános és középiskolában tanított, majd tanfelügyelő lett. 1974-től az Orsz. Pedagógiai Könyvtár és Múzeum tudományos titkára volt, s részt vett a Könyv és Nevelés c. lap szerkesztésében. A Magy. Pedagógiai Társaságnak, valamint a Magy. írók Szövetsége ifjúsági szekciójának volt tagja. Számos tanulmánya, riportja jelent meg folyóiratokban; az ifjúsági irodalom kérdéskörének elismert kutatója volt. Emellett több cseh és szlovák író munkáját fordította le. - F.m. Ifjúsági irodalom-iskolainevelés (tan., Bp., 1969);Mindenütt vannak csillagok (ifj., r., Bp., 1970); Adalékok a magyar iskolai könyvtárak történetéhez (OPKM Évkönyve, 1984). Csurja Tamás (Bp., 1959. ápr. 18.-Pilisszentkereszt, 1989. ápr. 12.): operaénekes (bariton). A bp.-i Zeneműv. Főisk.-n 1979-1985 között Fábry Edit, Bende Zsolt és Kaposi Margit tanítványaként végezte az ének-, ill. operatanszakot. 1984-tőlhaláláigaMagy. Állami Operaház magánénekese. Öngyilkos lett. - F. sz. Figaro (Rossini: A sevillai borbély); Belcore (Donizetti: Szerelmi bájital); Háry János (Kodály Zoltán: címszerep) \Bagó (Kacsóh Pongrác: János vitéz). Szívesen énekelte színvonalas operettek bariton szerepeit is. Csutoros Sándor (Debrecen, 1942. szept. 30.-Bp., 1989. dec. 28.):szobrász. Debrecenben érettségizett. Bp.-en faipari tanuló volt, majd a Szépművészeti Múz. szobor-restaurátor műhelyében dolgozott 1964-ig. Díszítő szobrászati tanulmányai után a mátrafíiredi erdészet műhelyében dolgozott, fejlesztette technikai ismereteit, kiterjesztve a fémművességre is. Egy ideig dolgozott a METRÓ Deák téri munkahelyén mint keszonmunkás. Az 1970-es években Angyalföldön a József Attila Művelődési Házban barkácskört vezetett. A neoavantgard művészek csoportjához tartozott. Első szobrának (Anyagyermekével) fényképét közölte az Elet és Irodalom. Kisplasztikákat, bronzból, kőből, ólomból öntött kopjafákat készített. Plasztikája a klasszikus szürrealizmushoz kapcsolódik. A Budapest Galériában bemutatták az 1956-os mártírok emlékmű pályázatára alkotott kőszobrát. Bódy Gábor Amerikai anzix c. filmjének főszerepét játszotta. Műveinek emlékkiállítása a Vigadó Galériában volt (1992. jan. 31 .-febr. 16.). - írod. Frank János: Cs. S.-nál (Élet és írod., 1970. 33. sz.); Frank János: Cs. (Élet és írod., 1990. 3. sz.); Don Péter: Egy szobrász halálára (Magy. Nemzet, 1990. jan. 16.). Nagy Ildikó: In memóriám Cs. S. (Belvedere, 1990. 4. sz.); Kerékgyártó István: Portré Cs. S.-ról (Kultúra és Közösség, 1990. sz.); Csutoros Gergely: Cs. S. hagyatéka (Új Művészet, 1992. 6. sz.). Csűrös Zoltán (Bp., 1901. febr. 6.-Bp., 1979. okt. 28.): vegyészmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja (1946), Kossuth-díjas (1953). Vegyészmérnöki oklevelet a bp.-i műegy.-en 1924-ben szerzett, majd az egy. szerves kémiai tanszékére került, ahol Zemplén Géza irányításával kezdte meg tudományospályafutását. Az aminosavak, a szénhidrátok kutatása során ismerte fel a természetes és szintetikus makromolekulák, a cellulóz, a gyapjú, a bőr és a papír, a különböző műanyagok kémiájának és technológiájának jelentőségét, valamint annak fontosságát, hogy ezeket az ismereteket bevezessék az egy. -i oktatásba. 1936-ben a műanyagok és lakkok témakörében nevezték ki magántanárrá. 1938-ban szervezte meg a textilkémiai tanszéket, melyet 1940-től ny. r. tanárként vezetett, s amelyet 1947-ben szerves kémiai technológiai tanszékké szervezett át. Oktató- és kutatómunkáj a szorosan kapcsolódott a hazai ipar szükségleteihez és fejlesztéséhez, a hazai polimerkémia úttörője és megteremtője volt. A negyvenes évektől foglalkozott a szerves szintetikus nagyipar kulcsát jelentő katalitikus eljárások vizsgálatával, s alakította ki a heterogén katalízis kutatásának hazai iskoláját. Különös fontosságot tulajdonított az intermedier-gy ártásnak, mely nemcsak a főtermékek, hanem a teljes anyag és melléktermék hasznosítását valósítja meg, s biztosítja más iparágak - a gyógyszer-, a növény védőszer-,