Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
D - Dénes Zsófia - Dér Józsefné, Stigler Teréz - Dercsényi Dezső
187 Dercsényi 13. sz.); Megyeri Sári: Egy sokrétű, igényes regény (Irodalmi Újság, 1971. 7-8. sz.);Saáry Éva: Találkozás egy félistennel (Kat. Szle, 1977- 381-382); Kabdebó Tamás: A Parnaszszus váltott lovain (Irodalmi Újság, 1980. 5-6. sz.); Ferdinandy György: Jelentéktelen ember? (Új Látóhatár, 1982. 3-4. sz.). Dénes Zsófia (Bp., 1885. jan. 14.-Bp., 1987. jan. 23.): író, újságíró, József Attila-díjas(i98i). 1903-banérettségizett, majdabp.-i tudományegy.-en irodalmi és művészettörténeti tanulmányokat folytatott. 1912-től a Pesti Napló, majd a Világ párizsi tudósítója volt. 1913 őszén megismerkedett Ady Endrével. Életének legfőbb élménye és irodalmi munkásságának forrása ez az ismeretség lett. 1918-ban Szabó Ervin révén bekapcsolódott a forradalmi propagandamunkába. 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újságc. baloldali politikai napilap munkatársa lett. 1925-ben tért haza. 1934-36-ban az Ünnep c. irodalmi lap szerk.-je volt. Ezt követően kizárólag az írásnak élt. — F. m. A láthatatlan kendő (kisr., Bp., 1932); Elet helyett órák (visszaemlékezések, Bp., 193$); Az ismeretlen Ady (AdyLajosné nevével, Bp., 1942); Akkor a hársak épp szerettek (visszaemlékezések, Bp., 1957); Zrínyi Ilona (ifj. r., Bp., 1959); Egyszeri kaland (önéletrajzi r., Bp., 1964); Gyalog a baloldalon (önéletrajzi r., Bp., 1965); Párizsi körhinta (önéletrajzir., Bp., 1966); Szivárvány (visszaemlékezések, 1974); Tegnapiújművészek(visszaemlékezések, Bp., 1974); El ne lopd a léniát (visszaemlékezések, Bp., 1978); Szivárvány Pesttől Párizsig (visszaemlékezések, Bp., 1979); Élet helyettórák- Talán Hellász küldött (visszaemlékezések, dokumentumok, Bp., 1980); Ami a százból kimaradt (tárcák, cikkek, Bp., 1985). - írod. Kloss Andor: Megidézett múlt (Műhely, 1979. 2. sz.); Albert Gábor: D. Zs. korszerűsége (Élet és írod., 1978. 39. sz.); Marék Antal: Századunk krónikása (Magy. Hírlap, 1979. szept. 21.); Kovalovszky Miklós: A kilencvenöt éves D. Zs. köszöntése (Magy. Nemzet, 1980. jan. 13.); Molnár Zoltán: Zsuka világa (Élet és írod., 1982. 2. sz.); Benedek István: A Zsuka-élmény Ady költészetében (Magyar Fórum, 1992. 12. sz.). Dér Józsefné, Stigler Teréz (Báta, 1893. aug. 11.-Báta, 1974. jan. 14.): népművész. A Sárközi Népművészeti Szövetkezet alapító tagjai közé tartozott, ő szervezte meg a bátai szövőrészleget. Viseletében, szokásaiban, népművészeti tevékenységében hű maradt a bátai hagyományokhoz, amely mintázatában és színezésében eltér a sárközitől. Szőttesein a piros és fekete színek mellett egy kevés sárga és kék színt is használt élénkítésre. Idősebb korában felújította és továbbadta a fiatalabb nemzedékeknek a feledésbe ment sárközi hímes tojás készítésének mesterségét. 1952-ben a népi iparművész, 195 8-ban a Népművészet Mestere címet kapta meg. Dercsényi Dezső (Vác, 1910. júl. 17.Bp., 1987. jún. 22.): művészettörténész, Kossuth-díjas (1954), Herder-díjas (1966), a művészettörténeti tudomány doktora (1974). A bp.-i tudományegy.-en végezte tanulmányait. 1936-1949 között a Műemlékek Orsz. Bizottságának előadója, majd 1953-ig a Múz.-ok és Műemlékek Orsz. Központjának osztály vezetője volt. 1953-1957 között az Építészeti Tanács Titkárságának, ill. az Orsz. Építési Hivatal műemléki előadója, ezt követően az Építési Min. Műemléki Osztályának vezetője lett. 1965-1975 között az Orsz. Műemléki Felügyelőség tudományos ig.-h.-e. Dénes Zsófia Dercsényi Dezső Diószegi András