Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
D - Diószegi András - Dischka Győző - Diskay Lenke
Diószegi 192 ni Intézetben díjas gyakornok, majd tanársegéd. 1908-ban hazaköltözik szülővárosába, 1913-ban h. városi kerületi orvos. A polgári forradalom után az Orsz. Radikális Párt Csanád m.-i szervezője, majdelnöke. 1920-1960-ig a makói Csanád m.-i kórház belgyógyász főorvosa, 1945-1948 között a kórház ig.-ja is volt. Tagja volt a József Attilát patronáló makói baráti körnek. Szoros baráti kapcsolat fűzte Móra Ferenchez és Móricz Zsigmondhoz. - F. m. Hollósy Kornélia és a magyar opera a szabadságharc éveiben (Makó, 1935); Orvosi intelmek (Makó, 1940). -írod. Szállási Árpád: Az írók orvosa és az orvosok írója (Orv. Hetik, 1981. 24. sz.); Péter László: MeghaltD.S. (Makói Népújság, 1945. máj. 20.); Kelemen Ferenc: D. S., nekrológ (Tiszatáj, 1963. 6. sz.). Diószegi András (Békéscsaba, 1929. ápr. 12.-Zalaegerszeg, 1979. ápr. 20.): irodalomtörténész, kritikus, József Attila-díjas (1956, 1959). A középisk.-t Békéscsabán, Szolnokon, Nagyváradon, egy.-i tanulmányait a szegedi egy. bölcsészkarán végezte. ic>51-52-ben Tatabányán tanított. 1952-től az Új Hang, 1953-1956 között a Szabad Nép szerkesztőségében dolgozott. 1957-től haláláig az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. 1958 és 1962 között a Kortárs kritikai rovatát vezette. 1963-1971 között a Kritika felelős szerk.-je volt. Munkássága középpontjában a századvég m. elbeszélő irodalma és a két világháború közötti szocialista próza állott. Az Irodalomtudományi Intézet által készített A magyar irodalom története c. kézikönyv több fejezetének szerzője. Foglalkozott az irodalom elméleti kérdéseivel és a kortárs irodalom elvi problémáival. Irodalomkritikai és tudományos munkásságáért megkapta a Gábor Andor-díjat (1962). -M. Gábor Andor (Bp., 1966); Illés Béla alkotásai és vallomásai tükrében (Bp., 1966); Megmozdult világban (tanulmánygyűjtemény, Bp., 1967). - írod. Pálmai Kálmán: D. A. 1929-1979 (írod.tört., 1979. 4. sz.); Szili József: D. A. (írod.tört. Közi., 1979. 3. sz.); Fekete Sándor: Búcsú D. A.-tói (Új Tükör, 1979. ápr. 28.); E. Fehér Pál: Nekrológ (Kritika, 1979. 6. sz.); Szili József: Búcsú D. A.-tói (Elet és írod., 1979. 17. sz.); D. A. Nekrológ (Népszabadság, 1979. ápr. 22.); D. A. Nekrológ (Magy. Nemzet, 1979. ápr. 22.); D. A. Nekrológ (Népszava, 1979. ápr. 24.); Marosi Gyula: DIO (Élet és írod., 1985. márc. 22.). Dischka Győző (Pécs, 1889. jan. 25.-Bp., 1986. júl. 12.): gépészmérnök, a műszaki tudományok doktora (1976), Kossuth-dyas (1955). A bp.-i műegy.-en szerzett gépészmérnökidiplomát 1911-ben. 1911-12-benaz Ipari Kísérleti és Anyagvizsgálati Intézet osztályvezetője, 1921-től 1948-ig a csepeli Magyar Posztógyárban töltött be vezető állásokat. 1948-49-ben a Posztóipari Központ főmérnöke volt. 1950-ben a Textilipari Kutatóintézetbe került, ahol osztályvezetőként dolgozott 1964-ig. 1964-1968 között az intézet tudományos tanácsadója. A textilipari kutatás és anyagvizsgálat elismert szakembere volt bel- és külföldön egyaránt. Tagja volt a Textilipari Műszaki és Tudományos Egy.nek.-F.tn.A hatósági posztószállítások racionalizálása (Bp., 1928); A textilnyersanyagok mechanikai technológiai vizsgálatainak és minősítésének módszere (Bp., 1951); A gyapjúfonóipar minősítő vizsgálatainak újabb módszerei (Bp., 1952); Agyapjú elemiszál ésfonálfárasztási vizsgálata (Bp., 1954); Elektromos és egyéb korszerű egyenlőtlenségmérő műszerek a textiliparban (Bp., 1955); Hatvan év a magyar textilipar szolgálatában (Bp., 1983).-írod. D. Gy. (Magyar Textiltechnika, 1986. 11. sz.). Diskay Lenke (Kiskundorozsma, 1924. aug. 22.—Bp., 1980. dec. 13.): grafikus. Az ex libris műfajának egyik kiváló hazai művelője. Középisk.-it Szegeden végezte, 1942-ben került a Képzőműv. Főisk.-ra, de diplomát - a háború miatt - csak 1949-ben szerzett grafikai szakon, Varga Nándor Lajos növendékeként. Évekig pedagógusként dolgozott, műveivel először 1954-ben lépett közönség elé a Nyári Tárlaton, majd 1959-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiój a kiállításának és 1960-tól valamennyi neves, kollektív tárlatnak állandó résztvevője volt; pl. szerepelt 1960-ban a Képzőművészek Nemzetközi Kiállításán, 1961-ben az I. Miskolci Grafikai Biennálén, s a balatoni kisgrafikai biennálékon. Egy 1968-ban Comóban megrendezett ex libris pályázaton harmadik helyezést kapott, majd itthon megnyerte a Bartók emlékpályázat első díját. 1971-ben a Keszthelyi Kisgrafikai Biennálén kitüntetésben részesült, egy év múlva Helsingörben nyert díjat egy pályázaton. Első önálló kiállítása 1959-ben a Május 1. Mozi előcsarnokában volt. 1967-ben a Fényes Adolf Teremben kisgrafikai lapjaiból, majd férjével- Varga-Hajdu István grafikussal - rendezett több közös tárlatot. Ex librisei szerepeltek még Párizsban, Krakkóban, Hamburgban, Comóban, Luganóban, Bledben. — írod. Galambos Ferenc: D. L. (Művészet, 1967. 8. sz.); Maksay László: D. L. kiállítása (Rajztanítás, 1968. 1. sz.); Tornai József: D. L. (Kortárs, 1968. 3. sz.); Németh Lajos: Egy pedagógus művészházaspár kiállítása (Rajztanítás, 1968. 4. sz.); Tüskés Tibor: D. L. munkái (Jelenkor, 1968.