Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
G - Galgóczi Zoltán - Gáli József - Gáliczky Éva - Gáll István
Galgóczi 292 embersége (Mozgó Világ, 1985. 3. sz.); Varga Zoltán: Irodalom a valóságban, valóság az irodalomban. G. E. regényeiről (Híd, 1985.12. sz.); Pomogáts Béla: A valóság írója. Vázlat G. E.-ről (Műhely, 1987.6. sz.);Koncz Virág: G. E művei külföldön (Nagyvilág, 1988. 10. sz.); Domokos Mátyás: G.-riadó (Jelenkor, 1989. 6. sz.); Balázs Mihály: G. E. „Elvállaltam a saját sorsomat" (Köznevelés, 1989. 29. sz.); Csák Gyula: G. E. halálára (Kortárs, 1989. 10. sz.);Bata Imre: G. E. halálára (Elet és írod., 1989. 21. sz.); Tamás István: G. E. 1930-1989 (Kritika, 1989. 7. sz.); Juhász Béla: G. E. (Alföld, 1989. 7. sz.); Réz Pál: Az utolsó levél (Magy. Nemzet, 1989. május 31.).- Szi. Horváth Elemér: Szemirámisz fuggőkertjei. G. E.-nek (vers, Műhely, 1981. 2. sz.). Galgóczi Zoltán (Bp., 1933. márc. 9.-Bp., 1958. nov. 28.): bányász. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt kivégezték. — írod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger... i956(Bp., i989);Halottaink 1956. II. (Bp., 1989). Gáli József (Gyula, 1930. febr. io.-Bp., 1981. márc. 5.): költő, drámaíró, műfordító, József Attila-díjas (1951), Balla Margit festőművész férje. Családját Auschwitzban elpusztították. A Színház- és Filmművészeti Főisk. dramaturg szakán végzett. Első darabját, az Erős János c. mesejátékot az Úttörő Színház mutatta be 1951-ben. Szabadsághegy c. drámáját 1956-ban Rajk László (okt. 13.) temetése napján tűzték műsorra a József Attila Színházban; egyetlen előadást ért meg. Az 1956-os forradalom résztvevője volt, ezért halálra ítélték, majd az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. 1960-ban amnesztiával szabadult. Ettől kezdve műfordítással foglalkozott. H. Hesse, B. Brecht, H. Böll, Ödön von Horváth műveit fordította. 1983 -ban Daliás idők c. drámáját bemutatták Miskolcon. -M. A királyné szoknyája (mesék, Bp., 1955); Szúnyogok és nemeskócsagok (elb., Bp., 1981). - írod. Csurka István: Ellobbant a láng (Elet és írod., 1981. 11. sz.); Márai György: Emlékezés G. J.-re (Békési Elet, 1982. 4. sz.); Vezér Erzsébet: Őrangyalai: Russel, Böll (Élet és írod., 1990. 26. sz.). Gáliczky Éva (Bp., 1931. dec. 23.-Bp., 1984. febr. 26.): bibliográfus. A Lenin Intézetben történelem, az Eötvös Loránd Tudományegy.-en könyvtár szakos diplomát szerzett. 1957-től haláláig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtármunkatársa volt. A politikai-történelmi ajánló bibliográfia művelője volt, számos összeállítása jelent meg. E témakörből könyvtárosképző tanfolyamokon előadásokat is tartott. —F. m. Újkor. Szépirodalmi művek bibliográfiája (Ecsedy Andornéval, Bp., 1966); A forradalmak kora. A magyar polgári demokratikus forradalom, aKMP megalakulása és a Tanácsköztársaság irodalmának bibliográfiája (Ecsedy Andornéval, Bp., 1968); Történelem és forradalom. Bibliográfiai kalauz a magyar munkásmozgalom történetének tanulmányozásához (I—II., Ecsedy Andornéval, Bp., 1969); Dózsa György 500 éve (bibliográfia, Bp., 1972); Lenin a mi korunkban (bibliográfia, Bp., 1973). Gáli István (Bp., 1931. dec. 28.-Bp., 1982. okt. 20.): író, Kossuth-díjas (1978), József Attila-díjas (1967, 1976), SZOT-díjas (1969). 1950-ben érettségi előtt kizárták az ország összes gimnáziumából egy marxizmust bíráló megjegyzése miatt. Technikumban tett érettségi után építkezésnél gépkezelő, majd a Börzsönyben technikus volt. 195 i-ben a határőrséghez hívták be katonai szolgálatra. Hathónapos aknászképző iskola után a műszaki századba osztották be. Előbb Sopronban, majd a déli határon aknász, aknaszedő. Ott szerzett betegségét (Bechterew-kór) hordozta életén keresztül. Pécsett indult irodalmi munkássága verses népmesefeldolgozásokkal (Garabonciásdiák, Pécs, 1954). Leszerelése után (1954) a Szabad Hazánkért c. katonalaphoz került. Közben az Eötvös Loránd Tudományegy.-en (ELTE) három évig tanult m.történelem szakon. 1958-ban a KISZ-bizottságban művészeti felelős, majdaMagy. Rádiónál dramaturg volt. 1963-65-ben Tatabányán élt írói ösztöndíjjal. Itt készült regénye a Csapda (Bp., 1966). 1971-től haláláig az Új írás szerkesztőségének rovatvezetője volt. Realista prózáját lírai iróniajellemzi. Több rádiódrámáját adták elő. Burleszk c. színművét a Radnóti Miklós Színházban mutatták be (1983). A ménesgazda c. regényéből Kovács András készített filmet (1977). Vál. és szerk. a Gondolatolvasó c. elbeszéléskötetet (Bp., 1976). A halála után kiadott Éjszakai csöngetés c. műve közli önéletrajzát. - M. Patkánylyuk (kisr. éselb., Bp., 1961);Kétpárevezősszerelem (elb., Bp., 1962); Rohanók (elb., kisr., rádiójáték, Bp., 1968); Anapimádó(r., Bp., 1970); Az öreg(r., Bp., 197 5); Április bolondja (kisr., Bp., 1976); A ménesgazda (r., Bp., 1976); A nagy kaland (rádiójáték, Bp., 1980); Vaskor(e\b., Bp., 1980);Hullámlovas (esszék, Bp., i98i);K<i/e»dárium (elb. Bp., 1982); Karcolgatunk (elb., kisr., Bp., 1982)-, Éjszakai csöngetés (e\b., tv-és rádiójátékok, önéletrajzi írások, posztumusz, vál. Csontos Sándor, Módos Péter, Bp., 1984); Nő a körúton (színmű, posztumusz, Bp., 1986). - írod. Domokos Mátyás: A pá-