Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
G - Gerecs Árpád - Gérecz Attila - Gerelyes Ede
Gerecs 304 tin-m.-filozófia szakos középisk. tanári, 1948-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1945-től egy.-i gyakornok, 1947-től középisk. tanár. 1948-tól a Szegedi Tanárképző Főisk. oktatója, majd haláláig az általa szervezett pszichológiai tanszék vezetője. 1963-ban a debreceni egy.-en biológiai doktorátust szerzett. Tudományos tevékenységének első időszakában Comenius életművével foglalkozott; lefordította a Nagy Oktatástant (1953), és jegyzetekkel, bevezetéssel közreadta A látható világ c. művét (1959). Kutatásai az alkalmazott pszichológia (munkalélektan, klinikai és pedagógiai lélektan) széles területét ölelték fel. 1979-től a József Attila Tudományegy. (JATE) c. egy.-i tanára. Megkapta a Comenius Érmet. - F. m. Pszichológiai atlasz (Bp., 1956); Kísérletek a fáradtság lélektanának körébó'l (Bp., 1962); Afáradtság és pihenés néhány lélektani kérdése (Bp., 1963); Altalános pszichológia (társszerzővel, Bp., 1964); Bevezetés a pszichológiába (Bp., 1970); Az iskola pszichés klímájáról (Bp., 1970); Pszichológia (Tankönyv a tanárképző főiskolák részére, szerk., Bp., 1976). - Írod. MolnárJ.: G. Gy. (Magy. Pszichológiai Szle, 1982. 4. sz.). Gerecs Árpád (Zsámbék, 1903. júl. 18.-Bp., 1982. jan. 27.): vegyészmérnök, szerveskémikus, egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1950), az MTA tagja (1. 1951, r. 1958). A bp.-i műegy.-en szerzett 1927-ben vegyészmérnökidiplomát. 1938-ig aMűegy. Szerves Kémiai Intézetében tanársegéd. Megszerezte a műszaki doktori címet és a magántanári képesítést (1941). 1939-től 1950-ig a Chinoin Gyógyszergyárban dolgozott mérnökkutatóként, majd műszakiig.-ként. 1950-től egyidejűleg töltötte be előbb a Szerves Vegyipari Kutató Intézet, maj d a Gyógyszeripari K utató Intézet ig.-i tisztét. 1950-54-ben a szegedijózsef Attila Tudományegy.-en (JATE) az alkalmazott Kémiai Tanszék egy.-i tanára volt. 1955-től 1973-ig az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) Kémiai Technológiai Tanszékét vezette. Úttörője volt a kémiai technológia oktatásának .Mint tudós a Zemplén-iskola kiemelkedő tagj aként alapvető szerepetjátszott számos fontos szénhidrát-kémiai probléma megoldásában. Kritikai szelleme mutatkozott meg a Pictet-Vogel-féle cukorszintézis sztereoszelektivitásának felfedezésében. A m. gyógyszergyártás sikeréhez járultak hozzá az ő vezetésével vagy közreműködésével kidolgozott eljárások (B,-vitamin, Ultraseptyl, Penicillin stb.). - F. m. Gyógyszerkémia és gyógyszeripar (Bp., 1942); Adatok a Fries-reakcióhoz (MTA Kémiai Tud. Oszt. Közi., 1953); Bevezetés a kémiai technológiába (egy.-i tankönyv, munkatárs: Zsadon Béla, Bp., 1968, 1974, 1983). -írod. Beck Mihály: G. Á. 1903-1982 (Magy. Tud., 1982. 5. sz.); Zsadon Béla: Emlékezés G. Á.-ra (Kémiai Közi., 1985. 1. sz.). Gérecz Attila (Dunakeszi, 1929. nov. 20.-Bp., 1956. nov. 7.): költő. Kamaszfiúként Németo.-ba vitték hadifogságba, 1947-ben tért vissza Bp.-re. Már gimnazistaként sportolt; 1949-benam. öttusa válogatotttagja volt. 1950. dec.-ben letartóztatták, hazaárulás vádjával 15 évre ítélték el. 1954. jún.-ban megszökött a váci börtönből, de Pesten elárulták, elfogták s a márianosztrai szigorított börtönbe hurcolták. Vácon Béri Gézával, Kárpáti Kamillal, Kecskési Tiborral, Tóth Bálinttal annak a költőcsoportnak tagja, amelyik 1956 után a Nyugaton megjelenő Füveskert antológiában jutott nyilvánossághoz. ~ életét, szökését megörökítő, verset és prózát vegyítő művei több mint három évtizedes hazai tetszhalál után a magyar költészet szerves részét képezik. 1956. okt. 31-én a forradalmárok szabadították ki börtönéből, fegyverrel harcolt a szovjet tankok ellen; két tankot megsemmisített, a harmadik végzett vele. Verseiből nyugati lapok, antológiák, hazai szamizdat kiadók után 1991-ben Kárpáti Kamii állított össze kötetet. - M. Gérecz Attila, a költő - 1956 mártírja (versek, Bp., 1991). -írod. Kárpáti Kamii: A költészet hősi halottja és Töredéke (Stádium, 1989 2. sz.); Simonffy András: „A vers körülvesz, mintezüstösvért" (Élet és írod., 1991. nov. 4.); Pomogáts Béla: Az Isten balján (Új Magyarország, 1991. nov. 8.). Gerelyes Ede (Pesterzsébet, 1927. júl. 19.-Bp., 1988.jún. 17.): történész, muzeológus, a történettudomány kandidátusa (1979). Egy.-i tanulmányait 1948-ban a bp.-i tudományegy. történelem-filozófia szakán kezdte. 1950-től mint ösztöndíjas a bukaresti egy. történelem szakán tanult, ahol 1952-ben bölcsészdiplomát szerzett. 1952-től a bp.-i Munkásmozgalmi Múz. munkatársa, 1954-56-ban osztályvezető-h.-e, 1957-1966 között az általa szervezett Legújabbkori Történeti Múz. főig.-ja. 1966-69-ben a MunkásmozgalmiMúz. főig.-h.-e, 1969-72-bentudományos főmunkatársa, 1972-től haláláig a Bp.-i Történeti Múz. tudományos tanácsadója. 1979-82-ben mint külügymin.-i tanácsos a bukaresti Magy. Kultúra Házának megbízott ig.-ja, de a román kormány ellenállása miatt az intézeti ig.-i tisztséget nem foglalhatta el. Főként az 1919. évi proletárdikdatúra, a két világháború közötti m. munkásmozgalom, a szakszervezeti mozgalom, valamint