Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
M - Makay József - Makay Margit - Makkai László
Makay 584 ránd Tudományegy.) szakmódszertani oktatója, docensi címmel. Ifjúkori esszéit, kritikáit a Sorsunkban (melynek társszerk.-je is volt) és a Magyar Csillagban adta közre. Tehetségére — Beszélgetőfüzeteinek egy anonim utalása szerint - már Babits felfigyelt. Számos m. nyelv- és irodalom tankönyv és francia szakmódszertani munka szerzője, ill. közreműködője volt. -M. A halál költészete a magyar lírában Vörösmartytól Adyig (Pécs, 1937); Illyés Gyula (Bp., 1940); József Attila (Bp., 1941); Babits Mihály, a Szellem költője (Pécs, 1941); „ Édes hazám, fogadj szívedbe!" (versértelmezések, Bp., 1959); Irodalomtanítás (Bp., 1964); Tóth Árpád (Bp., 1967); Egy személyiségfejlődése(önéletrajzi vázlat,Jelenkor, 1985. 2. sz.). — írod. Gábor István: Egy kiváló tanár emlékezete (Magy. Nemzet, 1984. dec. 11.); Walkó György: GyászsorokM. G.-ért (Elet és írod., 1984. 50. sz.); Kozocsa Sándor Géza: Nekrológ (Pedagógiai Szemle, 1985. 2. sz.); Szablyár Ferenc: M. G. (Irod.tört., 1985. 3. sz.). Makay József (Jászberény, 1919. aug. io.-Jászberény, 1979. nov. 8.): festő. Általános és középisk. tanulmányaitjászberényben végezte. Tanára, Rácz Kálmán figyelt föl tehetségére. 1937-től járt a Képzőműv. Főisk.ra, Rudnay Gyula volt a mestere. Festészetének fő témája a táj, emellett portrékat, és az 1950-es években realista életképeket festett. Az impresszionista indíttatás után későbbi alkotói korszakára a zártabb kompozícióra való törekvés jellemző. Rendszeresen részt vett a jászberényi, a Szolnok megyei és az alföldi tárlatokon. Első önálló kiállítását 1947-ben rendezték meg szülővárosában, 1976-ban szintén itt nyílt meg gyűjteményes tárlata. — írod. Ecsery Elemér: M. J. (Jászkunság, 1961. márc.); Kovács Gyula: M. J. (Művészet, 1967. szept.). Makay Margit (Miskolc, 1891. aug. 4--Bp., 1989. nov. 6.): színésznő, érdemes művész(i9ó9), kiváló művész(i962), aNemzeti Színház örökös tagj a (1989). A Színművészeti Akadémiát 1909-ben végezte, majd egy évadot a miskolci színháznál töltött. 191 o-ben a Vígszínház szerződtette, amelynek 25 éven át a vezető színészei közé tartozott. 193 5-ben a Nemzeti Színház tagja, s egy év megszakítással haláláig tagja maradt. Az egy év: 1945-ben a Madách Kamaraszínházat vezette (ahol bemutatták Társszerzők c. darabját rendezésében) , de utána visszatért a Nemzeti Színházhoz. 1939-44-ig tanára volt a Színiakadémiának, magán színiisk. -jában sokan tanulták tőle a színészi mesterséget. Sokoldalú színésznő, eleinte vígjátéki naivákat, később bonyolult lelkivilágú szépasszonyokat játszott. Ábrázolásmódja általában realista, de klasszikus tragédiákat is művészi stílusismerettel oldott meg. Jelenléte mindig sajátos feszültséget teremtett a színpadon. Tökéletesen szép m. színpadi beszéde példamutató volt, elsőként kapta meg ezért a Kazinczy-díjat (1963). Az 1920-as évek hazai vígszínházi Csehov ősbemutatóinak egyik szereplője volt. Testi és szellemi ereje hosszú ideig tartotta színpadon. 93 éves korában még szerepelt Karinthy Ferenc Bösendorfer c. darabjában a Játékszínben. 96 évesen pedig szerepelt Mészáros Márta: Piroska és a farkas c. filmjében. Emlékiratait Hogy is volt? címmel a Hevesi Szemle folytatásokban közölte (1985. 6. sz.-1988. 4. sz.).-F. sz. Irina (Csehov: Három nővér); Varja (Csehov: Cseresznyéskert); Jolán (Molnár: Az ördög); Olga (Heltai: A Tündérlaki lányok); Marika (Molnár: Liliom); Christine (O'Neill: Amerikai Elektra); Gertrúd (Shakespeare: Hamlet); Iokaszté (Szophoklész: Oidipusz király); Gertrudis (Katona: Bánk bán); Dr. Pálos Eszter (Márai Sándor: Kaland); Elmira (Moliére: Tartuffe); Maja (Ibsen: Ha mi holtak feltámadunk); Ágnes császárnő (Németh László: VII. Gergely); Brodarits Antalné(Karinthy Ferenc: Bösendorfer). - I. f. Az aranyember (1919); A lélekidomár (1919) (néma filmek); Egy asszony elindul (1949); Úri muri (1949); Erkel (1952); Rokonok (1954); Vörös tinta (1959); Tűzoltó utca 25. (1973); Macskajáték (1974); Egy erkölcsös éjszaka (1977); Piroska és a Farkas (1987). 1982-ben tv-portréfilm készült róla. -írod. Rácz György: M. M. Portré prózában (Bp., 1941); Bános Tibor: Egy pályaívei (Magyarország, 1971. júl. 25.); Bogácsi Erzsébet: Beszélgetés M. M.-tal (Magy. Nemzet, 1981. aug. 4.); Garay Béla: M. M. (Magyar Szó, 1982. nov. 10.); Budai Katalin: M. M. ajátékszínben (Színház, 1983); Gervai András: Találkozás M. M.-tal (Képes 7,1989. ápr. 29.); Dalos Sándor: Elment M. M. (Film, Színház, Muzsika, 1989. nov. 18.); Barabás: TamásBúcsúM. M.-tói(Új Tükör, 1989. 47. sz.). Makkai László (Kolozsvár, 1914. júl. io.-Bp., 1989. dec. 1.): történész, ref. teológiaiakadémiaitanár, az MTA tagja (1.1985, r. 1987). ~ Domokos unokája, ~ Sándor fia. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári ref kollégiumban, a kolozsvári tudományegy .-en és a bp.-i tudományegy.-en végezte. 1936-ban költözött Bp.-re és szerzett bölcsészdoktori oklevelet a bp. -i tudományegy.-en.193 6-40-ben az Orsz. Széchényi Könyvtár, 1940-41-ben a Miniszterelnökség tisztviselője. 1941-45-ben Kolozsvárott az Erdélyi Tudományos Intézet tanára. 1942-ben magántanári