Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
N - Nagy István, id. - Nagy István - Nagy István - Nagy Iván - Nagy Jánosné, Nagy Katalin - Nagy József
Nagy 650 gyakorlatainak vezetésére. 1979-ben nyugdíjba vonult. Tanulmányai, cikkei folyóiratokban, napilapokban jelentek meg. Kéziratban maradt műveiből a legjelentősebbek: Bethlen Gábor művelődéspolitikája; Mikó Imre, a múzeum és egyetem alapító. -F.m. Összeállítás és bevezető tanulmány KovácsDezső A kísértő c. elbeszéléskötetéhez (Bukarest, 1970); Bevezetés és magyarázó jegyzetek Pápai Páriz Ferenc Békességet magamnak, másoknak c. válogatott írásaihoz (Bukarest, 1977).-írod. N. G. visszaemlékezéseiből. Emlékek egy régi, új egyetemről (interjú, riporter B. Kovács András, Romániai Magyar Szó, 1990. 15., 17., 18., 20., 21. sz.);BenkőSamu: N. G., aliterátor és művelődésünk mindenese (Kolozsvár, 1991). Nagy István, id. (Kerkakutas, 1897. nov. 25.-Berhida, 1971. nov. 29.): fafaragó. Egész életében juhászember volt. A pásztorélet hagyományos tárgyait - botot, csanakot, tükröst, dobozt - faragta, de sikeresen kísérletezett új formákkal: dohányzókészletekkel, zsebkés- és bicskanyelekkel, papírvágókésekkel, kitűzőkkel is. Kitűnő megfigyelője volt a természetnek, különösen jól ábrázolta az állatokat. Epikus előadásmód, a díszítőelemek ötletes elhelyezése, tömör, az egész felületet betöltő komponálásrend jellemzi munkáit. Csak fával dolgozott, mélyített technikával. A fény—árnyékjátékajói érvényesül darabjain. Pályázatokon, kiállításokon sikerrel szerepelt. 1954-ben lett népi iparművész, 1957-ben a Népművészet Mestere. Nagy István (Mezőkövesd, 1900. szept. 26.-Mezőkövesd, 1984. nov. 5.): matyó szűcshímző. Nagyapja-ragadványnevénKis Jankó - hímezte Mezőkövesden a legszebb női kisbundákat, az ún. „kuzsukat". Unokái közül KisJankó Bori és ~ tanulta meg a matyó szűcshímzést. A két világháború között a Kis Jankó Bori irányította önkéntes rokoni munkaközösségben dolgozott. Készítettek szűcshímzéssel díszített dohányzacskókat, síkesztyűket, bőrpapucsokat, öveket és egyéb divatcikkeket. A Matyó Népműv. Szövetkezetben a matyó szűcshímzés újraalkotásával három lánya segítségével egyedül ~ foglalkozott. Szabad idejében verseket írt, rigmusokat szerzett, kisméretű figurákat faragott. 1958-ban lett népi iparművész, 1962-ben a Népművészet Mestere. Nagy István (Nagyrév, 1934. aug. 24.-Szolnok, 1960.dec. 1.): Az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt kivégezték. - írod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger... i956(Bp., i989);Halottaink 1956. II. (Bp., 1989). Nagy Iván (Bp., 1920. jan. 23,-Eugene, Oregon, USA, 1985.): diplomata, egyetemi tanár. Középisk.-i és egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte el. 1942-45-ben, díjtalan gyakornok volt a magyar külügymin. kulturális osztályán, 1945-46-ban beosztották a békeszerződés előkészítésére és aláírására kiküldött bizottsághoz. 1946-tól követségi titkár, 1947-ben első titkár a washingtoni m. követségen. 1947-ben visszahívták beosztásából, nem tért haza, politikai menedékjogot kért és kapott. Végleg letelepedett az USA-ban és a diplomácia előadója, majd tanára lett az ore-" goni egy.-en (Eugene, Oregon állam). Nagyjánosné, Nagy Katalin (Zenta, 1928. júl. I3.-Bp., I988.júl. 13.): tanár, író, a neveléstudományok kandidátusa (1970), József Attila-díjas (1985). Tanítói oklevelének megszerzése után az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) Természettudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1954-ben földrajz-biológia szakos tanári diplomát szerzett. 1948-tól 1955-ig általános isk.-ban tanított. 1956-ban a Pedagógiai Tudományos Intézetbe (átszervezése után: Orsz. Pedagógiai Intézet) került. Itt előbb tudományos kutató, majd docens. 1977-től nyugdíjazásáig, 1983-ig az MSZMP Politikai Főisk.-jának docense volt. Pedagógiai tárgyú cikkeit, tanulmányait a Köznevelés, a Pedagógiai Szemle és a Magyar Pedagógia közölte. Ifjúsági irodalmi tevékenységéért tüntették ki József Attila-díjjal. — F. m. Vakarcs (ifj. r., Bp., 1965); Vakarcs vakációja (ifj. r., Bp., 1967 )\Intőkönyvem története (ifj. r., Bp., 1968); Legfeljebb három pofon (ifj. r., Bp., 1971); Miki mesék (elb., Bp., 1976); Próbarepülés (ifj. r., Bp., 1978); Napraforgó lány (ifj. r., Bp., 1979); Világgámentem (ifj. r., Bp., 1982); A világ legrosszabb gyereke (ifj. r., Bp., 1983); Hónapló (ifj. r., Bp., 1984); Az elvarázsolt iskola (ifj. r., Bp., 1984); Rendhagyó emlékkönyv (ifj. r., Bp., 1986); Kettőnk titka (ifj. r., Bp., 1987); Házi bábszínház (gyermekkönyv, Bp., 1988). -írod. Varga Vera: N. K.: A világ legrosszabb gyereke (Elet és írod., 1973- 34- sz.); Keszthelyi György: Nagy Katalin regénye (Könyv és Nevelés, 1973.6. sz.); Kiss Elemérné—Veress Éva: Találkozások N. K.-nal (Együtt, 1982. 1-2. sz.);B.J.: Öt perc N. K.-nal (Somogyi Néplap, 1984. júl. 17.); Nagy Andor: Az elvarázsolt iskola (Ped. Szle, 1985. 2. sz.). Nagy József (Gyöngyösszőlős, 1901. dec. 16.-Bp., 1984. febr. 27.): újságíró, szerkesztő. 1921-ben kezdődött újságírói pályája Vas megyében, ahol előbb gyorsíró, maj d az MTI (Magy. Távirati Iroda) szombathelyi szerkesztőségének vezetője lett. Szombathelyről