Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
N - Németh Sándor - Németh Zoltán - Nemky Ernő - Neogrády Miklós - Neumann Ernő
663 Neumann Újvidéki Színház alapító igazgatój a lett, 1984-ig tartó működése alatt megszilárdította a társulat helyét a jugoszláviai színjátszásban. 1984-től haláláig az újvidéki Sterija Játékok igazgatója volt. - írod. Vébel Lajos-Tolnai Ottó: N. P. I. (Híd, 1985. 5. sz.). Németh Sándor (Ibrány 1891. jan. 6.-Ibrány, 1985.júl. 5.):földműves, Kossuth-díjas (1948). Az ibrányi Földművesszövetkezet alapító és vezetőségi tagja volt. A Kossuth-díj arany fokozatát - Cseke Bálinttal, Czifranics Mihállyal, Géczi Guylával és Tar Imrével megosztva-a földművesszövetkezet létrehozásáért és fejlesztéséért kapta. Németh Zoltán (Bp., 1931. aug. 27.-Bp., 1988. márc. 31.): röplabdázó, edző. 1948-tól 1951-ig a Vasas, 1951-től 1953-ig a Bp.-i Honvéd, 1953-57-ben a Csepeli Vasas, 1957-től 1962-ig a Bp.-i Spartacus röplabdázója. 1952-ben a világbajnoki 5., 1950-ben az Európa-bajnoki 3. helyezett csapat tagja. 1949-50-ben, 1950-ben és 1954-ben m. bajnokcsapat tagja. 1970-ben a Testnevelési Főisk.-n röplabda szakedzői oklevelet szerzett. 1969-től edzősködött, 1969-ben a m. férfi ifjúsági válogatott, 1970-től 1972-ig a Csepel SC edzőj e. Edzőként 1970-bcn m. bajnok. 1970-től 1988-ig a Külker SC, ill. a Közgáz-Külker SC edzője és szaktanácsadója. A Csepel Vas- és FémművekTranszformátorgyárának főtechnológusa volt. Nemky Ernő (Diósgyőr-Vasgyár, 1909. márc. 3.-Sopron, 1986. aug. 25.): erdőmérnök, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora (1975). 1933-ban szerzett Sopronban erdőmérnöki oklevelet. Szakmai tevékenységét a miskolci erdőgazdaságnál kezdte. Katonai szolgálata után egy évig a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy. erdőmérnöki karának út- és vasútépítéstani tanszékén volt tanársegéd. Innen a bp.-i erdőfelügyelőséghez, később a gödöllői erdőgazdasághoz került. Alföld- és kopárfásításokkal foglalkozott. 1943-tól 1949-ig a Nagymarosi Erdőgondnokság vezetője. Ezután a Mezőgazdasági Tudományos Központban, majd az MTA Adminisztrációs Hivatalában dolgozott. 1951. okt. i-jén bízták meg az Erdőmérnöki Főisk. növénytani tanszékének vezetésével. 1975-ben vonult nyugdíjba. Az oktatás korszerűsítésére törekedett, gyűjteményeket létesített. Fejlesztette az oktatási intézmény Botanikus Kertjét. Kutatta a tölgy felújulás ökofiziológiai alapjait. Oktató-nevelő munkáját több kitüntetéssel ismerték el, Vadas Jenő Emlékéremmel is. Ifjúkori sportoló múltjával nem szakított, professzorként az egyetemi sportkör tanárelnöke volt. Számos publikációja jelent meg, egyetemi jegyzeteket írt. - írod. Gencsi László: N. E. (Az Erdő, 1987. 2. sz.). Neogrády Miklós (Bp., 1903. dec. 3.-Bp., 1968. nov. 8.): festő, díszlettervező. A Képzőműv. Főisk.-n folytatott művészeti tanulmányokat. Pályafutását festőként kezdte. 1927-ben a Műcsarnokban megrendezett táj- és életképkiállításon Napraforgók c. képévelszerepelt. 1949 óta díszlettervező, azi930-as, 1940-es évek vígszínházi mestereinek (Málnai Béla, Vörös Pál, Upor Tibor) hagyományait folyatta. Színpadképeit választékosság, naturális-aprólékos megformálás, dekorati vitásjellemezte. Húsz év alatt mintegy 250 darab színpadképét tervezte. Az 1950-es és 1960-as években a Petőfi és a József Attila Színháznak dolgozott. Jelentősebb díszletei: W. Somerset Maugham: A királyért (1959, Petőfi Színház); Ivan Kuprijanov. A XX. század fia (1960, Petőfi Színház); Gorkij: Kispolgárok (1960, József Attila Színház); Tennessee Williams: Üvegfigurák (1963, József Attila Színház); Vészi Endre: Hajnali beszélgetés (1963, József Attila Színház). Emlékezetes színpadképei: Rostand: A sasfiók; Hauptmann: Naplemente előtt; G. B. Shaw: Warrenné mestersége; Wilder: A mi kis városunk. Utolsó tervezői időszakát a Vígszínháznál töltötte. Nyugdíjba vonulása után ismét visszatért a festészethez. Neumann Ernő (Tamási, 1916. febr. 28.-Bp., 1986., jún. 10.): vegyész, a kémiai tudományok kandidátusa (1968). A pécsi tudományegy.-en szerzett vegyészi diplomát és vegyészdoktori oklevelet 1940-ben. A II. világháború éveiben fizikai munkás, munkaszolgálatos. i945máj.-ábankerülthaza. 1946. nov.-tői a Lardoline Olaj gyárban Üzemmérnök, 1948 márc.-ától vállalatvezető. 1951-ben a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium által szervezett Ásványolaj-tagozat vezetőjévé nevezték ki, majd 1962-ig a vegyipari technikumok szakmai és tanulmányi ügyintézője volt. 1953-tól 1962-ig mint félállású adjunktus a Veszprémi Vegyipari Egy. esti tagozatának vezetője. 1962-től a Bp.-i Műszaki Egy. kémiai technológia tanszékének adjunktusa. 1968-ban megvédte kandidátusi disszertációját. 1971-től a tanszék docense 1979-ig nyugdíjba vonulásáig. — A tanszéken a kőolaj-technológiai csoport vezetőjeként új típusú kenőzsírok előállításával, szerkezetének vizsgálatával, továbbá kenőolajok szerkezetvizsgálatával, szénhidrogének vékonyréteg-kromatográfiájával foglalkozott. Számos előadást tartott hazai és külföldi konferenciákon. Több szabadalmat is bejelentett (1968, 1973).