Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
B - Bányai László - Bányai László, Baumgarten - Bányász Tibor
Bányai 52 tiika (társszerzőkkel, Bp., 1952); Analitikai zsebkönyv (társszerzőkkel,Bp., 1955); Kémiai indikátorok (Bp., 1961); Tabeledecalculinchimica analitica (Bukarest, 1961); Elektrokémiai analitikai módszerek (társszerzőkkel, Bp., 1965); Chemické indikatory (Bratislava, 1967); Acidbase indicators. Indicators (Oxford, 1972); Radioanalitika. Izotópok ipari alkalmazása (társzszerzőkkel, Bp., 1972); Analitikai kézikönyv (társszerzőkkel, Bp., 1974); Elektroanalitika (Pungor Ernővel, Bp., 1974); Analitikusok kézikönyve (társszerzőkkel, posztumusz, Bp., 1987). - írod. Végh Ferenc: A BME Ált. és Anal. Kém. Tansz. tudományos munkássága (Bp., 1975); Szabadváry Ferenc: E. B. (Per. Polyt. Chem. Eng., 1985). Bányai László (Hódmezővásárhely, 1904. szept. 23.-Bp., 1979. szept. 21.): író, újságíró. A gimn. -ot szülővárosában végezte, a szegedi tudományegy. jog-és államtudományi karán szerzett diplomát. 1921 óta publikált; cikkei, versei, elbeszélései, tanulmányai a Magyarságban, a Nemzeti Újságban, a Pesti Naplóban, a Budapesti Hírlapban ésaNapkeletbenjelentek meg. Végh Tamás álnéven dalokat, dalszövegeket is írt. Galyasi Miklóssal, Pákozdy Ferenccel együtt a vásárhelyi művésztársasághoz tartozott. Néhány évig félje volt József Jolánnak; visszaemlékezést írtJózsef'Attiláról. -F. m. Lázár lakomája (elb., Hódmezővásárhely, 1926); Az utolsó szó jogán (r., Bp., 1942); Négyszemközt József Attilával (életrajz, tan., Bp., 1943). - írod. Nekr. Kopréjózsef(Kritika, 1979. 11. sz.); Tasi József (Elet és írod., 1979. 40. sz.). Bányai László, Baumgarten (Körösbánya, 1907. nov. 17.-Bukarest, 1981. jún. 3.): romániai magyar politikus, történetíró, író. Hunyad megyei bányászcsalád leszármazottja. A gyulafehérvári kat. gimn.-ban, a bp.-i, majd ösztöndíjasként a grenoble-i és a párizsi egy.-en tanult. Aneokat. irányzattól jutott el a marxizmushoz és az illegális kommunista mozgalomhoz. Versekkel indult, ezek a Pásztortűzben és az Ellenzék irodalmi mellékletébenjelentek meg. Tanulmányokat közölt az Erdélyi Helikonban, s az Erdélyi Fiatalok főmunkatársai közé tartozott. 1930-tól 1933-ig a csíkszeredai kat. gimn. tanára volt, 1933 őszén kommunista tevékenység miatt letartóztatták, elveszítette állását. írásai ettől kezdve a Brassói Lapokban és a Korunkban jelentek meg; a kisebbségi értelmiség baloldali elkötelezettségét, a m. és román demokratikus mozgalmak összefogását sürgette. 1934-től 1940-ig a MADOSZ (Magy. Dolgozók Orsz. Szövetsége) központi titkára, ezután Brassóban és Temesvárott végzett illegális pártmunkát. Szerk. a szövetség Erdélyi Magyar Szó c. hetilapját. A magyarság a Dunavölgy ében (Kolozsvár, 1938) c. kötetében tanulmányait gyűjtötte össze. A II. világháború alatt a Román Kommunista Párt bánsági illegális lapjait irányította. 1945 után a Magy. Népi Szövetség végrehajtó bizottságának tagja, publicisztikai írásai a kolozsvári Világosságban és a brassói Népi Egységben jelentek meg. 1949-ben Bukarestben adta közre Harminc év (Jegyzetek a romániai magyarság útjáról) c. kötetét. 1948-ban ngy.-i képviselő, 1948-42-ben a román Elnöki Tanács tagja, 1950-52-ben min. -i tanácsos, mint ilyent felelősség terheli a kisebbségellenes politika intézkedéseiért. 1952-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegy. tanára, később rektora lett. 1956-58-ban min.-h., 1959-66-ban a bukaresti Történeti Intézet alig.-ja, 1970-től a Társadalom- és Politikai Tudományok Akad.-j ának egyik alelnöke. Tanulmányai Együtt élünk, együtt építünk (Bukarest, 1957), Hosszú mezsgye (Bukarest, 1970), Közös sors- testvéri hagyományok (Bukarest, 1973) c. köteteiben jelentek meg, verseit Tavaszi szél (Marosvásárhely, 1958), önéletrajzi jegyzeteit Kitárul a világ (Bukarest, 1978) és Válaszúton (Bukarest, 1980) c. adta ki. - írod. Balogh Edgár: B. L. pályaíve (Igaz Szó, 1970); Gáli Ernő: Egy értelmiségi nemzedék útja (Korunk, 1970); Fodor Sándor: Önéletírás-irodalmi esemény (Korunk, 1979); Nekr. Zöldi László (Élet és írod. 1981. 24. sz.); Kovács László (Korunk, 1981. 7-8. sz.); Bodor András, Domokos Géza (Utunk, 1981. 24. sz.);Demény Lajos (Igaz Szó, 1981. 7. sz.). Bányász Tibor (Sárospatak, 1927. máj. 8.-Bp., 1987. máj. 26.): orvos, belgyógyász, diabetológus. Isk.-it Sárospatakon végezte. 1944-ben szüleivel együtt koncentrációs táborba, Dachauba deportálták, majd őt Auschwitzba szállították. 1945-ben nyerte vissza szabadságát. Érettségi után 1946-1951 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegy. OrvostudományiKarátvégezteel. A II. évfolyamtól kezdve az Élettani Intézet, majd a Kórélettani Intézet demonstrátora volt. 1952-ben Bp.-re költözött és kezdetben a tuberkulózis patológiájával foglalkozott. Az MTA Orvosi Osztályán dolgozott. Klinikai működése 1956-ban indult. A Péterffy SándorutcaiKórházII. sz. Belgyógyászati Osztályán lett segédorvos, majdalorvos. Laboratóriumi (1956) és belgyógyászati (1960) szakorvosi képesítést szerzett. Éveken át központi témája a cukorbetegség volt, a gondozás köréből számos alapvető és továbbképző közleménye jelent meg. 1962-től 1973-ig a kőbá-