Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
R - Ráday Imre - Radics József - Randai Béla - Radnóczi Ferenc
Ráday 738 Csehszlovákiában). Számos zeneművet - elsősorban előadási darabokat - átírt hegedűre. Kitűnt improvizatív készségével. Ráday Imre (Bp., 1905. szept. 4--Bp., 1983. márc. 12.): színész, rendező, érdemes művész (1959), kiváló művész (1969). Még középisk.-i tanulmányainak befejezése előtt beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiisk.-jába. 1923-ban a Veszprém-Székesfehérvári Színház tagj a, innen került Kaposvárra. 192Ó-ban a berlini UFA filmgyár szerződtette három évre. A Csárdáskirálynő némafilm-változatában Bóni gróf szerepét játszotta, és további hét film vezető szerepét osztották rá. Hazatérése után (1929) rövid ideig a Belvárosi Színház tagja volt, 1930-tól a Magyar Színházbanj átszőtt, itt drámai szerepek mellett zenés vígj átékokban is fellépett. 193 5-ben a Vígszínházhoz szerződött. Itt bontakozott ki jellemábrázoló tehetsége. Ali. világháború előtt másfél évig Hollandiában vendégszerepelt. Hazatérése után 1945-ig csak esetenként léphetett fel. 1945-46-ban a Nemzeti Színház tagj a volt, maj d tíz éven át különböző fő városi színházakbanjátszott (Pesti Színház, Fővárosi Operettszínház). 1957-ben a József Attila Színházhoz szerződött, ahol nemcsak játszott, de rendezett is. 1950-1956 között színészmesterséget tanított a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n. Egyike volt a legszebben beszélő színészeknek. 1967-ben ő volt az első színész, akit kitüntettek a szép m. beszédértjáró Kazinczy-díjjal. Nyugdíjba vonulása után (1971) feleségével, Pápay Erzsivel közös előadásokat tartott Vers- Muzsika - Próza c.mel. Gyakori szereplője volt a M. Rádiónak. A hetvenes évek elején az Eletet az éveknek c. műsor műsorvezetője volt. Utolj ára Zsolt Béla Erzsébetváros c. darabjának főszerepét játszotta mint vendég a Thália Színházban. -F. sz.: Morell tiszteletes (Shaw: Candida); Vőlegény (Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka); Péter (Eisemann Mihály: Egy csók és más semmi); Razumihin (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés); Pali (Hunyady Sándor: Lovagias ügy); Tréner (Hunyady Sándor: Havasi napsütés); Beretvás Jenő (Lengyel Menyhért: Tihamér); Florent (Cocteau: Szent szörnyetegek); Dubedatfestő (Shaw: Az orvos dilemmája); Bányai (Schönthal: A szabin nők elrablása); Linyajev, majd Csuganov (Osztrovszkij: Farkasokés bárányok); Zalai Sándor (Kállai István: Kötéltánc); Orbók (Gyárfás Miklós: Egérút); Szilasi tanár (Németh László: Nagy család); Kardos (Zsolt Béla: Erzsébetváros). - I. f Dunaparti randevú (1936); A hölgy kissé bogaras (1938); Dollárpapa (1956); Alba Regia (1961); Puskák és galambok (1961); Falak (1968); Déryné hol van? (1975); Kísértet Lublón (1976); Angi Vera (1979); Keménykalap és krumpliorr (1978); Mestersége: színész (tv, 1982). - írod. Cenner Mihály: R. I. köszöntése (Pesti Műsor, 1980. szept. 10.); Gyárfás Miklós: Kis vallomás R.ról (Film, Színház, Muzsika, 1983. ápr. 2.); Szatmári István R. I. (Rádió Televízió Újság, 1985. szept. 8.). Radics József (Aszód, 1904. ápr. 2.-Cece, 1980. febr. 25.): ref. lelkész, esperes. Teológiát tanult Bp.-en 1925-30-ban, közben Erlangenben és Zürichben töltötte az 1928-1929. tanévet. Segédlelkész volt Kiskunlacházán 1926-27-ben, Pesterzsébeten 1927-28-ban, Cecén 1929-30-ban, Bp.-en több egyházközösségben (1930), majd 1930. nov. 23-tól 1973. okt. i-jéig, nyugalomba vonulásáig lelkipásztor Cecén. 1955-től 1973-ig a Vértesaljai egyházmegye esperese. Radnai Béla (Bp., 1912. jún. 12.-Bp., 1990. dec. 19.): orvos, az orvostudomány kandidátusa (1968). A fasori ev. gimn.-ban érettségizett, majd a bp.-i tudományegy. orvosi karán 1936-ban szerezte meg orvosi diplomáját. Utána a László Kórház bonctani osztályán dolgozott 1949-ig, 1937-től mint segédorvos, 1944-ben alorvosi kinevezést kapott. 1941-ben orvos-laboratóriumi munkálatokból , 1946-ban kórbonctani és kórszö vcttanivizsgálatokbólszakorvosiképesítéstszerzett. 1949-től a Bajcsy-Zsilinszky Kórház kórbonctani osztályának vezetője, 1950-től főorvosa. 1951-től 1978-ig, nyugállományba vonulásáig az István Kórház kórbonctani, kórszövettani osztályának volt a főorvosa. 1943—1950 között a bp.-i tudományegy. orvosi karának I. sz. Kórbonctani Intézetében díjtalan, majd később díjazott egy.-i tanársegéd volt, 1971-ben egy.-i docensi kinevezést kapott. A kórbonctan jelentős művelője volt, kiemelkedő tudományos tevékenysége is. 60 tudományos munkája jelent meg, előadásokat tartott hazai és külföldi kongesszusokon. A hazai intézményekben jelentős tisztségeket töltött be: az MTA Orvosi Osztályának szakelőadója, az Egészségügyi Tudományos Tanács Patológiai és Onkológiai Bizottságának, az Egészségügyi Szakszervezet Patológus Szakcsoportja vezetőségének tagja, a Dél-Pesti Orvosetikai Bizottság elnöke volt. Radnóczi Ferenc (Röjtök, 1915. ápr. 22.-Debrecen, 1979. dec. 18.): kertészmérnök, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1973). 1939-ben fejezte be felsőfokú tanulmányait a Kertészeti Tanintézetben. Szőlészeti és borászati felügyelőség után több iskolában tanított (Balatonarács, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tarcal), majd