Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
R - Ratkó József - Ravasz Boriska, Bibó Istvánné - Rayman János
Ratkó 750 1975-től haláláig tiszteletbeli örökös elnöke. 1945-től magas párttisztségeket töltött be. 1945-től 1956-ig ogy.-i képviselő. RatkóJózsef(Bp., 1936. aug. 9.-Nagykálló, 1989. szept. 13.): költő, József Attila-díjas (1969), Szabó Lőrinc-díjas (1971), SZOT-díjas (1975), Váci Mihály-díjas (1979), Szép Ernő-díjas (1985). Iskoláit Pesterzsébeten kezdte, majd vidéken lelencgyerekként folytatta. Élt Vámosmikolán, Sándorfalván, Budaörsön, Miskolcon, Parasznyán, Erdőbényén, Hajdúhadházán, Tiszadobon, Nyíregyházán. Dolgozott állami gazdaságban, borpincészetben, segédmunkás volt az Építéstudományi Intézetben. Hallgatója volt a szegedi tudományegy.-nek, m.-olasz szakon tanult. 1955-től közölték verseit a folyóiratok (Alföld, Új írás, Napjaink, Tiszatáj, Elet és írod., Kortárs, Szabolcs Szatmár Népe). Első verseskötete, Félelem nélkül, önéletrajzával 1966-ban jelent meg. Nyíregyházán újságíróként dolgozott, maj d a nagykállói Krúdy Gyulajárási Könyvtár ig.-ja volt. Az ének megmarad (Hetek) versantológia költői közösségéhez tartozott. Színpadi művét, verses drámáját, Segítsd a királyt, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház mutatta be (1985). - M. Fegyvertelenül (versek, Bp., 1968); Egy kenyéren (versek, Bp., 1970); Törvénytelen halottaim (versek, Bp., 1975); Gyerekholmi (gyermekversek, Keresztes Dórával, Bp., 1980)\Félkenyércsillag(ví\. versek, Bp., 1984); Segítsdakirályt! (dráma, Nyíregyháza, 1985); A kő alól (versek, Bíró Zoltán előszavával, Görömbei András interjújával, Bp., 1987). - írod. R. J. műveiés a róla szóló irodalom (összeáll. Dobó Istvánné és Ficsovszky Ilona, Takács Péter előszavával, Nagykálló, 1975); Kiss Ferenc: Életérdekű halottsiratók (Fölrepülni rajban, Bp., 1984); Ablonczy László: Segítsd a királyt! István drámák és R. J. műve (Tiszatáj, 1985. 4. sz.); Olasz Sándor: Az ének megmarad, R. J. portréjához (Népszava, 1985. febr. 23.);Görömbei András: Mélyből jött költészet (G. A.: „Ki viszi át...", Bp., 1986); Bíró Zoltán: Sors és szerep. Arcképvázlataz ötvenéves R. J. költészetéhez (Napjaink, 1986. 8. sz.); Ágh István: Koporsófelirat: R. J. élt 53 évet (Kortárs, 1989. 12. sz.); Ilia Mihály. R.J. (Tiszatáj, 1989. 11. sz.); Kabdebó Lóránt: Költészetté vált sors. R.J. (Új írás, 1989. 11. sz.); Nagy Gáspár: In memóriám R.J. (Hitel, 1989. 20. sz.); Vasi Géza: Hajnal és halál igézete. R.J. halálon túli életéhez (Napjaink, 1989. 12. sz.); Buda Ferenc: R.J. élt 53 évet (Forrás, 1989. 12. sz.); Laczkó András: R.J. lírájának rétegei (Dunatáj, 1990. 1. sz.).-Szi. G. Nagy Ilián: Árvaság ugyanaz marad (vers, Alföld, 1987. 11. sz.); Vincze Rezső: R.J. halála (vers, Palócföld, 1990. 2. sz.); Magyar József: Koszorútöredék. R.J.-nek (vers, Hitel, 1989. 22. sz.); Szentmihályi Szabó Péter: In memóriám R.J., Serfőző Simon: Búcsúvers (versek, Élet és írod., 1989. 39. sz.). Ravasz Boriska, Bibó Istvánné (Kolozsvár, 1909. ápr. 27.-Bp., 1979. ápr. 14.): tanár, Ravasz László dunamelléki ref. püspök és Bartók Margit legidősebb gyermeke, Bartók György erdélyi püspök unokája. Tanulmányait 1921-igKolozsvárt, i92i-27-benabp.-i Baár-Madas Ref. Leánygimn.-ban végezte, majd a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.en tanult, ahol Szekfü Gyula, Domanovszky Sándor, Szentpétery Imre, Hajnal István professzorokat hallgatta, s 1932-ben latin-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. Szekfü Gyulánál doktorált 1935-ben. 1932-től 1952-ig, az isk. megszűnéséig a bp.-i Baár-Madas Ref. Leánygimn. tanára volt, ezután két évig Szentendrén általános isk.-ban, 1954-től 1970-ig, nyugdíjazásáig a kőbányai Növényolajipari Technikumban tanított, ahol 1957-igig.h., majd a könyvtár vezetője volt. 1940-ben kötött házasságot Bibó Istvánnal. 1970-ben „Az oktatásügy kiváló dolgozója". - F. tn. A magyar állam és a protestantizmus Mária Terézia uralkodásának második felében (Bp., 193$)--írod. Iratok és levelek (közreadj a bev., vál., szerk. Huszár Tibor, Valóság, 1992. 2. sz.). Rayman János (Esztergom, 1911. febr. 13.—Esztergom, 1982. ápr. 15.): kertész. Középiskoláitszülővárosában végezte, majd felsőfokú kertészeti tanulmányait a Kertészeti Tanintézetben (1929-3 2), míg a szőlészetieket a Felsőbbfokú Szőlő- és Borgazdasági tanfolyamon folytatta. Első munkahelye a Gyümölcstermelők Orsz. Egyesületének Komárom-Esztergom m.-i tagegyesülete volt. 193 9-ben a Földművelésügyi Min. szolgálatába lépett. A háború után Esztergomban megszervezte a kertészeti felügyelőséget. 1946-ban áthelyezték a Földművelésügyi Min. kertgazdasági osztályára, 1972-ben innen ment nyugdíjba. Hatalmas tapasztalatát a gyümölcstermesztés 15 éves tervének előkészítésében kamatoztatta. Jelentős irányító szerepe volt a termelőszövetkezetek gyümölcstermesztésének fejlesztésében. Közreműködött a kertészeti szakmunkásképzés tananyagának kialakításában. Rendszeresen megjelenő cikkeivel, könyveivel fontos szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. - F. tn. Üzemi gyümölcstermelés (Rozsnyay Józseffel és Tomcsányi Pállal, Bp., 1952); Gyümölcstermesztés (Bp., 1962); Gyümölcsfajták zsebkönyve (Tom-