Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
S - Spielmann József - Spiró Éva - Sréter Ferenc - Stachó Lajos
809 Stachó osztályának, 1915-ben a Szent István Akad. I. osztályának tagja. Többegyházi, ill. vallási tc5-májúműsajtóalárcndczője, ill. fordítója volt. írói neve: Szentannai Gyula, Szentannai (Spett) Gyula. Spielmann József (Mezővelkér, 1917. máj. 9.-Marosvásárhely, 1986. aug. 28.): romániai magyar orvos, orvostörténész, egy.-i tanár. 1943-ban Kolozsvárott szerzett orvosi oklevelet, majd az ottani orvostörténeti tanszékre került. A II. világháború utolsó éveiben munkaszolgálatos volt. 1945—50 között Kolozsvárott Valeriu Bologa professzor munkatársa, majd 1950-től haláláig a marosvásárhelyi egy. orvostörténeti tanszékét vezette. A Román Tud. Akad. tagja. A Román Orvostörténeti Társ. elnökségének tagja, 1972-től alelnöke. Erdély és az erdélyi népek orvostörténetének kutatásával foglalkozott. A szigorúan vett orvostörténeti kutatás eredményeit tágabb művelődéstörténeti kutatás keretébe ágyazta, különös figyelmet szentelve a humán és a természettud.-ok érintkezési felületeinek megkeresésére. Orvostörténeti kutatásai céljának az orvosi és természettud.os „elsüllyedt örökség" napvilágra hozását tekintette. Román állami és tudományos kitüntetések mellett megkapta a Magy. Orvostörténelmi Társ. Weszprémi István Emlékérmét (1980). — F. m. A hazai orvostudomány történetéhői (összeáll., Bukarest, 1957); De la medicina empirica la medicina §tiinjifica (Bukarest, 1961); Másoknak világítva. Mátyus István életregénye (Bukarest, 1969); A közjó szolgálatában (Bukarest, 1976); Az orvostudomány története (Marosvásárhely, K)%o)\Betegség, orvoslás, társadalom. Az orvosi szociológia vázlata (Bukarest, 1984).-írod. Kapronczay Károly: S.J. (Orvosi Hetilap, 1987. 28. sz.). Spiró Éva (Bp., 1926. máj. 3.-Bp., 1980. ápr. 30): építészmérnök, Ybl-díjas (1969). Vas Zoltán építészmérnök felesége. A bp.-i műegy.-en 1949-ben nyert oklevelet. 1948-ban Németh Pál és Dávid Károly műtermébe került, majdaLakóépülettervező Vállalattervező építésze lett. 1975-ben az Egészségügyi Beruházási Vállalat főmérnöke, majd az Egészségügyi Min. főmunkatársa, a kiemelt beruházások min.-i biztosa. Az Építész-tervező Nők Világszövetségének alelnöke. Főleg lakóépületek tervezésével foglalkozott, ezen belül kollektív lakóépületekkel. Fontosabb építészeti alkotásai: Áll. Áruház (Ozd, 1964-65), munkásszálló és készenléti lakótelep (Székesfehérvár, 1965—67), nagypaneles lakóépületek (Szolnok, 1965), Külkereskedelmi Főisk. (Bp., 1968-70), Munkásőrség isk. és kollégium (Bp., 1969-71), társasházak a bp.-i Somlói úton (1972-73), lakóépület alaptípusok a Veszprémi Házgyár termékeiből (1972-75). Tervezőcsoportjával több pályázaton eredményesen szerepelt, I. díjat nyertek a Szegedi Ideg-, Elme- és Traumatológiai Klinika tervpályázatán. —írod. S. E. emlékezete (Magy. Építőművészet, 1980. 5. sz.; Magy. Nemzet, 1980. máj. 1.). Sréter Ferenc (Bp., 1894. dec. 4.—Bp., 1988. júl. 6.): evangélikus, majd szabadegyházi lelkész. Balassagyarmaton érettségizett 1912-ben. Az I. világháborúban vitézi címet és századosi rangot viselve szolgált, majd földbirtokát szétosztotta és lelkészi pályára lépett. Sopronban (1928—32), Tübingenben (1931-32) és Göttingenben (1932) hallgatott teológiát. 1932-ben avatták ev. lelkésszé. 1943-tól segédlelkész Szügyön, majd Gödöllőn, később egyházkerületi missziói lelkész. 1946-ban a Magy. Evangéliumi Aliansz ügyvezető alelnökévé választotta. 1942-1953 között Bp.-Budavári lelkipásztor, 1953-54-ben másodlelkész. 1954. jún. 30-án lemondott ev. lelkészi állásáról, és kivált az ev. egyházból, Evangélikus Testvérgyülekezetet alakított, amely azonban áll. elismerést és működési engedélyt nem kapott (1972-től a methodista egyház védelme alatt, de önállóságukat megtartva élnek). Az 1960-as években egy ipari szövetkezet bedolgozója volt, ahonnan 1970-ben ment nyugdíjba. - írod. Szebeni Olivér: Hosszú élet, 1894-1988 (Békehírnök, 1988. 33. sz.). Stachó Lajos (Nagyvárad, 1920. máj. 4.-Bp., 1982. dec. 20.): matematikus, a matematikai tudományok kandidátusa (1981). Egy.-i tanulmányait 1939-ben a FerencJózsef Tudományegy. matematika-fizika szakán kezdte. Tanulmányait az 1942-43-as tanévben katonai szolgálat miatt kénytelen volt megszakítani. 1944 őszen újra behívták, és Németo.-ba vezényelték. Angol hadifogságból való hazatérése után a bp.-i egy. bölcsészkarára iratkozott be. 1948-ban bölcsészdoktori címet szerzett. Szept.-tői a Battonyai Áll. Gimn.-ban tanított. Közben folytatta matematika-fizika szakos tanulmányait, diplomát 1949-ben kapott. Tanári működését Szentesen, majd Szegeden folytatta. 1954-től a szegedi József Attila Tudományegy. Gyakorló Gimn.-ának matematika szakvezető tanára. 1960-tól az egy. tanársegéde, majd adjunktusa. 1962-ben abszolválta a programozó matematikusszakot. 1962-63-banazMTA Számítógépközpontjában, 1966-tól önálló programozóként - különböző bp.-i számítógépközpontokban-dolgozott. 1974-től szakmai szerk. a Számítástechnikai Oktató Központ-