Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
B - Bechtold Jakab, Kőszegi - Beck András - Becsky Andor
Bechtold 72 duó, Vécsey együttes, Martiny zenekar, Szabó-Beamter duó). 1976-ban visszavonult. Táncdalait műsorra tűzte a Magy. Rádió és Televízió. Több nagylemeze készült. Az utóbbi években ismét tevékenyen szerepelt: koncertezett, fesztiválokon lépett fel, stúdiófelvételeket készített. Vendégszerepelt: Ausztriában, Svájcban, NDK-ban, Angliában, Jugoszláviában. Szólisztikus felvételek készültek vele 1954-1964 között. Bechtold Jakab, Kőszegi (Budakeszi, 1888. aug. 22.—Pfarrkirchen, NSZK, 1982. aug. 31.): katonatiszt, újságíró. A bp.-i V. ker. Markó u.-i Áll. Reálisk. -ban érettségizett, a pozsonyi cs. és kir. hadapródisk.-ban, maj d a bécsújhelyi katonai ak. -n s a katonai tanárelőkészítő tanfolyamon végzett. 1914-től 1918-ig az I. világháborúban a szerb és az orosz fronton harcolt, 1923-tól a kőszegi reálisk. földrajz-, természetrajz- és rajztanára, 1928-tól ittig. Újságíróként 1914-től 1920-ig a Borsszem Jankó munkatársa, 1920-ban a Dugó c. sportvicclap szerk.-je és kiadója, 1921-22-ben a Bohóc c. lap munkatársa, a Képes Újság szerk.-je (betűjele: -told). Sportlövőként Kőszegi néven az 1936. évi berlini olimpián a gyorstüzelő pisztoly versenyszám résztvevője, m. válogatott. - M. Céllövészet a hatalakos (olimpiai)gyorstüzelő-pisztolyszámról (Kőszeg, 1944); Ein Donaischwabe kritzelt Text (München, 1977). Beck András (Alsógöd, 1911. jan. 13.-Párizs mellett, 1985. dec. 13.): szobrász, Kossuth-díjas (1949), Munkácsy-díjas (1950). Beck Ö. Fülöp szobrászművész fia. Kezdetben édesapja mellett végzett művészeti tanulmányokat, majd három évig a Képzőművészeti Főisk.-n Kisfaludi Stróbl Zsigmond növendéke volt. Ezt követően tanulmányúton járt Németo.-ban. Korai műveivel a Tamás Galéria kiállításain szerepelt. 1934-ben sikerrel mutatkozott be a Szinyei-fiatalok Nemzeti Szalonban megrendezett Tavaszi Tárlatán. 1937-ben a KÚT-tárlaton-szintén a Nemzeti Szalonban - érzékenyen megmintázott „szalontai fiú" - (Munkás) szobrával nagydíjat nyert. Újabb műveivel 1943-ban ugyancsak a Nemzeti Szalonban, majd 1947-ben a Székesfehérvárott megrendezett „Képzőművészetünk a felszabadulás óta" c. kiállításon szerepelt. 1948-ban londoni és berlini m. kiállításon vett részt műveivel. 1947-ben a Magy. Művészek Szabad Szervezetének főtitkára; ebben az évben Párizsban isjárt. Ó volt a megalapítója a Derkovits Művészkollégiumnak, s 1948-ban a Képzőművészeti Főisk. tanárává nevezték ki. Az 1930-as évek végétől főként szimbolikus-expresszionista bronz kisplasztikákat, a negyvenes években kitűnő karakterérzékkel portrékat (pl. Fischer Annié) és expresszív plaketteket, érméket készített (Bartók-, Móricz-plakett; Tóth Árpád-, Thomas Mann-érem stb.). A negyvenes évek végétől köztéri alkotásokkal bízták meg, s pályázatokra kérték fel. Jelentős köztéri munkája a Szabad Nép Sajtószékház domborműve (Mikus Sándorral és KerényiJenővel, Bp., 1949); József Attila-szobra (1949) a XIII. ker.-i József Attila Művelődési Ház előtt áll. Az Olvasó munkás (1950) Csepelen; a Népstadionban az Ifjúság útján a Természetjárók három alakos szoborcsoportja (1956); Bartók Béla mellszobra (1955) a városligeti művészsétányon; Bartókszobra (1955) a Zeneművészeti Főisk.-n található. Kiállítása 1955-ben volt a Fényes Adolf Teremben, Kisfaludi Stróbl Zsigmonddal közösen. 1956-ban Párizsban telepedett le. Itt 1963-ban a Galerie Lembert állította ki műveit, többnyire nonfiguratív, a lírai absztrakció körébe tartozó bronz kisplasztikáit. Ennek az időszaknak jellegzetes művei: Menekülők (1967); Tánc (1969). Utolsó kiállítása 1980-ban a párizsi Pénzverde épületében volt (a pénzverdében dolgozott), Bp.-en pedig 1982-ben a külföldön élő művészek Tisztelet a Szülőföldnek c., a Műcsarnokban megrendezett tárlatán mutatták be Menekülők c. munkáját. Autóbaleset következtében húnyt el. Műveinek nagy része a bajai múz.-hoz, érméi, plakettjei pedig az MNG tulajdonába kerültek. Egyik korai munkája, Dési Huber István-plzkettje a IX. ker. Ipar u. 11. sz. ház falát díszíti. 1987-ben a pápai Városi Galéria rendezte meg emlékkiállítását. - írod. Major Máté: B. A. (Művészet, 1985. 4. sz.); Ember Mária: B. A. halálára (Magy. Nemzet, 1985. dec. 14.); Széli Jenő: In memóriám B. A. (Élet és írod., 1986. 3-sz.). Becsky Andor (Sárközújlak, 1898. febr. 28.-Bp., 1978. okt. 29.): író. Tanulmányait Szamosújlakon és Szatmáron végezte. Kolozsváron lett tagja és szervezője az ifjúmunkásokból alakuló színjátszó mozgalomnak. Első versei a Napkeletben és a Periszkóp ban jelentek meg. Antal Jánossal közös avantgárd verseskötetet adtak ki (Verseskötet, Kolozsvár, 1923). 1945 előtt írásait Babos Antal és Pap Gábor néven közölte. Bp.-re kerülése után őjuttattaam. írók műveit Kolozsvárra. 1926-tól lapot indított Kolozsváron Korunkc. A 30-as években Romániában kétszer letartóztatták, Berlinbe szökött, ahol Kultúrkrónika c. darabját Piscator mutatta be. 1933-tól Bp.-en élt. 1937-től Hont Ferenc munkatársaként a Független Színpad c. lapnál működött. 1945 után a Madách Színház igazgatósági titkára,