Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)

T - Tamás Ferenc - Tamás Ferenc - Tamás Gergely Alajos - Tamás Károly - Tamás Lajos, Treml

Tamás 886 nyert (1964). Főbb megvalósult épületei: la­kóházak a bp.-i Törökvész úton (1950), lakó­házak Tatabányán (1960); az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet központi laboratóriuma (Bp., 1968); Vörösmarty téri Kulturális Köz­pont (Hübner Tiborral, Bp., 1971). Távolsági autóbusz-pályaudvarok tervezése témában írta műszaki doktori disszertációját (1977). Szakmai folyóiratokban megjelent publikáci­ói mellett - társszerzőkkel-írta az Épületszer­kezetek c. főisk. jegyzetet. Tagja volt az MTA Építészettudományi Bizottságának és a Mű­szaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Orsz. Elnökségének, MTESZ-elnök volt Győr-Sopron megyében. Tamás Ferenc (Gyula, 1909. nov. 2.—Deb­recen, 1981. júl. 30.): ref. lelkész. A gimn.-ot Makón, a teológiát Debrecenben (1930-34) és a németo.-i Elberfeldben (1935—36) végezte. 1936-tól Debrecenben segédlelkész, 1938-tól konventi, 1943-tól tiszántúli missziói lelkész, 1951-től mb. diakóniai ig. Debrecenben, 1951—55 között konventi missziói osztályve­zető. 1955-től Nyíregyházán, 1959-től Máté­szalkán lelkész, 1960-tól a Tiszántúli Egyház­kerület püspöki tanácsosa, emellett 1969-től a Debrecen, Kossuth utcai egyházközség lel­kipásztora. 1948-tól 1954-ig zsinati tag. Tamás Ferenc (Szentendre, 1921. dec. 9.-Székesfehérvár, 1979. aug. 14.): földmérő mérnök, főiskolai tanár. Mérnöki tanulmá­nyait a bp.-i műegy.-en végezte. Pályájának elsőjelentősebb állomása a Földmérő és Talaj­vizsgáló Iroda volt, ahol a mérnökgeodéziai feladatokban szerzett gyakorlatot, és a foto­grammetria mérnökgeodéziai alkalmazásá­ban töltött be kezdeményező szerepet. Szak­írói munkásságának jelentős része erre az idő­szakra esik. 1963-ban került Székesfehérvárra mint a Felsőfokú Földmérési Technikum ta­nára. Az intézménynek az Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Karává történt átszervezésétől (1965) kezdve a foto­grammetriai és topográfiai tanszék vezető ta­nára volt. 1977-78-ban Algírban mint geodé­ziai-fotogrammetriai szaktanácsadó dolgo­zott, és tanított az orani egy.-en. Több főisk. jegyzetet írt. -írod. Szentesi A.: T. F. (Geodé­zia és Kartográfia, 1979. 6. sz.); Raum Fri­gyes: Magyar földmérők arcképcsarnoka (Bp., 1984). Tamás Gergely Alajos (Öregcsertő, 1915. szept. 8.-Bp., 1967. aug. 29.): karnagy, zene­szerző, zenetanár, ferences szerzetes. 1941-ben szentelték pappá. 1944-ben a Zeneműv. Főisk.-n egyházkarnagyi oklevelet szerzett. Zeneszerzést ugyanott Kodály Zoltánnál ta­nult. 1945-ben megalapította a Kapisztrán fel­nőtt és gyermek ének- és zenekart, melyek­nek haláláig karnagya volt. Templomi hang­versenyeken a vallásos zeneirodalom legje­lentősebb alkotásait mutatta be. A központi papneveldében zenét tanított. Miséket, mo­tettákat és oratóriumokat komponált. -F.m. Nándorfehérvár 1456 (oratórium, szöveg­könyv: RadóPolikárp, Bp., 1956);Kapisztrán (opera). - írod. T. G. A. (Új Ember, 1967. szept. 10.). Tamás Károly (Garamszentgyörgy, 1892. ápr. 7.-Bp., 1982. márc. 27.): tanár, jogász. 1912-től 1920-ig a Pázmány Péter Tudo­mányegy. Bölcsészettudományi és Jogtudo­mányi Karán tanult. 1919-193905 1951-1958 között kereskedelmi középisk.-i tanár, 1939-1951 között ig. volt. 1945 előtt a Szakis­kolai Tanárok Fővárosi Közélet elnöke, és az Orv. Egyesület választmányi tagja is volt. 1930-tól az FKgP tagja, 1945 után nevelői cso­portjának elnöke, s a bp.-i csoport főtitkára. 1945-49-ben az FKgP képviseletében a Fővá­rosi Helyhatósági Bizottság s az Orsz. Közne­velési Tanács tagja. 1946-50-ben és 1956-57-ben a Pedagógus Szakszervezet elnöke. Nyugdíjasként a bp.-i I. (Szent) István Köz­gazdasági Technikum (majd Szakközépisk.) tanára volt. Tamás Lajos, Treml (Temesvár, 1904. márc. 23.-Bp., 1984. szept. 19.): nyelvész, a román, neolatin, albán nyelvtudomány, a balkáni filológia, a Duna-táji areális nyelvé­szet és az általános nyelvtudomány művelője, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1940, r. 1964). Édesapja Tremljános, bánsági születé­sű sváb fodrászmester, édesanyja Tamás Juli­anna, székely kovácsmester iánya. 1933-ig a Treml Lajos nevet viselte, ekkor a Volks­bundba hívták, tiltakozását hangsúlyozva fel­vette anyja családnevét. Háromnyelvű kör­nyezetben nőtt fel, középisk.-it Aradon vé­gezte. 1922-ben lett a bp. -i Eötvös Kollégium tagja. Előbb két évig matematika-fizika szak­rajárt, majd németet, franciát és románt hall­gatott. Ösztöndíjasként a bécsi, a berlini és a párizsi egy.-en is több évig tanult. Doktorá­lása után 1930-tól 1936-igaSzéchényiKönyv­tár munkatársa volt. 193 3-tól a bp.-i egy. ma­gántanára, 193 6-ban pedig véglegesen az álta­lános romanisztika és román filológiai tan­székrekerült. 1940-től 1944 nyaráig a kolozs­vári Erdélyi Tudományos Intézet ig.-ja, és a kolozsvári egy.-en is tanított. Bp.-re vissza­térve tanszékvezetői munkáj a mellett más ve­zetői állásokatis vállalt: 1949-51 között az EL­TE (Eötvös Loránd Tudományegy.) Bölcsé­szettudományi Karának dékánja volt, 1951-61 között azELTE rektora, 1963-66 kö-

Next