Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
D - Dobi Károly - Dobolyi Tibor - Dobos István - Dobos László - Dobozy Elemér
193 Dobozy 9. sz.); Fodor András: Varga-Hajdu István és D. L. (Művészet, 1969. 1. sz.); Tüskés Tibor: Látogatóban: egy művészházaspár (Dunántúli Napló, 1970. aug. 30.); Tüskés Tibor: Képzőművészeti Krónika (Jelenkor, 1970.12. sz.); Brestyánszky Ilona: Az ex libris művésze (Rajztanítás, 1971. 2. sz.); Horváth Teréz: D. L. fametszetei (Népszava, 1977. aug. 5.); Semsey Andor: D. L. (Könyvtáros, 1978. 8. sz.); Semsey Andor: D. L. ex libriseinek és alkalmi grafikáinak alkotásjegyzéke (Debrecen, 1981); Nagy Ildikó: D. L. művészete (Művészet, 1983. 2. sz.). Dobi Károly (Gyula, 1931. aug. 7.-Bp., 1959. dec. 22.): segédmunkás. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt kivégezték. - írod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger... i956(Bp., i989);Halottaink 1956. II. (Bp., 1989). Dobolyi Tibor (Szászcsanád, 1903. máj. 19.-Bp., 1983. jún. 26.): vízépítő mérnök. A bp.-i műegy. elvégzését követően 1931-ben a Középtiszai Ármentesítő és Belvízlevezető Társ.-nál kezdett dolgozni. 1938-1949 között az Orsz. Öntözésügyi Hivatal főépítésvezetőjeként működött közre az alföldi öntözési program megvalósításában. 1950-1954 között a Tiszalöki Vízlépcső építési munkáinak beruházója, ill. irányítója volt. 1958-1968 között a Vízügyi Beruházási Váll. (VIZIBER) vezetőjeként jelentős szerepet játszott a tiszalöki vízerőmű és hajózsilip, a Keleti-főcsatorna és a Borsodi Regionális Vízmű megépítésében. Szakcikkeiben és tanulmányaiban a vízépítés és a vízgazdálkodási tervezés gyakorlati feladataival foglalkozott. Több egy.-i és főisk. tankönyvet írt. - M. Mélyépítőipari ácsszerkezetek (társszerzőkkel, Bp., 1952); Építési munkahelyek vízellátása és víztelenítése (Hoch Károllyal, Bp., 1954); Vízépítési munkák szervezése (Dános Valérral, Bp., 1958). - írod. Kósa Csaba: A vízügy nagy létesítményeire emlékezve (Magy. Vízgazdálkodás, 1981. 8. sz.); Dobolyi Tibor 1903-1983 (Magy., Vízgazdálkodás,' 1983. 6. sz.); Dobos István (Nagyszöllős, 1917. okt. 9.-Bp., 1986. aug. 30.): televíziós szakember, dramaturg. Orosz gimnáziumban érettségizett Munkácson 1937-ben, majd jogi tanulmányokat folytatott a prágai egy.-en. Orosz referens a Szociáldemokrata Párt külügyi osztályán (1945-48), majd a Külügymin. Sajtóosztályánelőadó 1950-ig. AzMSZDP vezetői ellen indított konstruált per áldozataként börtönbe, majd a recski büntetőtáborba került (1950-54). 1956-ban rehabilitálták. 1958-tól vezető posztokat töltött be a Magy. Televízióban. 1958-1965 között a drámai osztályon dolgozott, három évig az osztály vezetőjeként. Ezekben az években több produkció elnyerte a cannes-i nemzetközi televíziós fesztivál ún. Arany Nimfa-díját. A francia kultúra mo.-i teijesztéséért elnyerte a Francia Akad. Pálma-rendjének tiszti fokozatát. Dobos László (Bp., 1905. febr. 9.-Bp., 1986. márc. 1.): tanár, pedagógiai kutató, szakíró, tudományos ismeretterjesztő. A Budapesti Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet (1926). Polgári isk.-i tanár (1945-ig), gyakorló általános isk.-i tanár, majd ig. Bp.en (1953-ig); adjunktusként előadó a Budapesti Pedagógiai Főiskolán (1955-ig), majd az Országos Pedagógiai Intézet docense nyugdíjba vonulásáig (1961-1967). A Magyar Pedagógiai Társaság alapító tagja (1967). Komplex vizsgálati módszerével elsősorban a 14-18 éves korúak erkölcsi, politikai, világnézeti nevelésével, a koedukáció nevelési vonatkozásaival, ifjúsági mozgalmi pedagógiával, az általános isk.-ból a középisk.-ba való átmenet problémáival foglalkozott ismerettelj esztőként, rádiósorozatban is, a szülőknek adott nevelési tanácsokat, ráirányítva a figyelmet az apák és a nagyszülők nagyobb pedagógiai felelősségére. Számos neveléselméleti tanulmányajelent meg és több pedagógiai kézikönyv szerkesztésében vett részt. — F.m. Mit mondjunk nekik? (Majzik Lászlónéval, Bp., 1959); A tanulók világnézeti és erkölcsi fejlődése (tásszerzőkkel, Bp., 1962); A középiskolai tanulók nevelésének tervszerű programja (társszerzőkkel, Bp., 1964); Osztályfőnöki kézikönyv (szerk., Bolyai Imrénével, Bp., 1965); Az apák felelőssége a nevelésben (Bp., 1967); A14—18 évesek. Már nem gyermekek, még nem felnőttek(EibenOttóval, Bp., 1970);Koedukáció és közvélemény (Bp., 1971); A nagyszülők szerepe a családban (Bp., 1972); Fiúk, lányok együtt az osztályban (Bp., 1973); A család közösségi ereje (Bp., 1974); Vallomások. Az állami gondozott fiatalok társadalmi beilleszkedése (szerk., Bp., 1986). Dobozy Elemér (Bp., 1902. jan. 18.-Bp., 1986. máj. 18.): orvos, belgyógyász. Felesége Erdélyi Zsuzsa néprajz- és népzenekutató. Középisk.-it Cegléden, az orvosegy.-et Bp.en végezte, 1928-ban szerzett orvosi diplomát. Már az egy.-i évei alatt, 1923-1925 között dolgozott a Stefánia Gyermekkórház egy.-i gyermekklinikájának laboratóriumában, és kidolgozta a rachitis (angolkór) kórtanával foglalkozó egy.-i pályatételt, mellyel elnyerte a pályadíjat. 1927-1928 között a bp.-i tudományegy. rádiumintézetében a radioaktív sugárzások elméleti és gyakorlati kérdéseit