Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
S - Sáfrán Györgyi - Sági József - Ságodi József - Sain Béla - Salamin Pál
s Sáfrán Györgyi (Bácsbokod, 1911. márc. 8.-Bp., 1985. febr. 22.): irodalomtörténész, pedagógiai író, könyvtáros. A szegedi tudományegy. elvégzése után tanár, majd 1943-46-ban Szegeden, 1946-48-ban Bp.-en kollégiumi ig. 1948-tól 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig az MTA könyvtárában dolgozott mint tudományos főmunkatárs. Tudományos munkássága főleg Arany János életművének feltárásával, valamint a hazai nőneveléssel kapcsolatos. Kezdeményezte a leányisk.-k múltját, életét, kiváló pedagógusait megörökítő dokumentumok, visszaemlékezések összegyűjtését és könyvtári-, ill. levéltári elhelyezését. Az MTA kézirattárában számosjelentős irodalmi és tudományos dokumentumot tett hozzáférhetővé a kutatás számára. A legjelentősebbek ezek közül Arany János és Kosztolányi Dezső kéziratainak és levelezésének nyomtatott katalógusai. Közreműködött Arany János összes műveinek kritikai kiadásában, sajtó alá rendezte, bevezette Arany János levelezését. — M. Zirzen Janka és az egységes magyar nőnevelés kezdete (Szeged, 1942); Történeti kutatások Kufsteinben (Bp., 1984).-írod. Kondor Viktória: S. Gy. (Magy. Nemzet, 1985. márc. 11.); Lakatos István: Koszorú S. Gy. sírjánál (Magy. Nemzet, 1985. márc. 18.). Sági József (Sárisáp, 1917. febr. 28.-Esztergom, 1980. okt. 22.): bányász, Kossuth-díjas (1948). A négy elemi elvégzése után rövid ideig járt polgári iskolába, majd bádogosmesterséget tanult. 1933 -tói nyugdíj ázásáig a Dorogi Szénbányáknál dolgozott csillés, segédvájár, vájár, végül frontmesteri beosztásban. Ságodi József (Nagyláng, 1904. okt. 16.-Bp., 1978. dec. 10.): költő, író. Középisk.-it Fiumében és Bp.-en végezte, majd a bp.-i tudományegy.-en folytatta tanulmányait, később Kecskeméten a Ref. Jogakad.-n teológiát hallgatott. Postatisztviselőként helyezkedett el. 1942-ben filmgyári rendezőaszszisztens lett. Számos hangjátékot, 1945 után színműveket írt, amelyeket vidéki színházak és színjátszócsoportok mutattak be. - F. m. Fekete hollók, ezüst sirályok (versek, Bp., 1929) ;Judit (színmű, bem. Nagyvárad, Szigligeti Színház, 1941); Köd (színmű, bem. Új Magy. Színház, 1943); A C brigád élre tör (színmű, Bp., 1951); Elfoglalt férfi (színmű, Bp., 1955); Lakásszentelő (vígj., Bp., 1956); Apa a láthatáron (vígj., bem. Pest megyei Petőfi Színpad, 1962); Az árnyék megmozdul (dr., bem. Honvéd Művészegyüttes, 1963). Sain Béla (Bp., 1948. júl. 3.-Bp., 1989. máj. 30.): biokémikus, a kémiai tudományok kandidátusa (1981). A bp.-i tudományegy. kémia szakán végzett 1971-ben. 1972-ben az Orsz. Frédéric—Joliot Curie Intézet sugár-biokémiai osztályán dolgozott. 1972 őszétől halálálig az MTA Biológiai Intézetében volt tudományos kutató. Közben három hónapig Moszkvában, egy évig Edinbourgh-ban volt tanulmányúton. A génsebészeti kutatások gyakorlati hasznosításának lehetőségeivel foglalkozott. Tanulmányai a Biokémia c. folyóiratbanjelentek meg. Salamin Pál (Bp., 1913. ápr. 23.-Bp., 1984. okt. 22.): mérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1952). Oklevelét a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy.-en szerezte 1940-ben. Ezután I940és 1941 közöttazOrsz. Öntözésügyi Hivatalban szerződéses mérnök, majd 1942 és 1946 között a K-Mo.-i Villamossági Rt.-nél dolgozott. 1946 és 1948 között önálló tervezési irodát vezetett, de már 1946 őszén a Bp.-i Műszaki Egy. oktatójaként tevékenykedett. 1947-től 1951-ig adjunktus, 1951-52-ben intézeti tanár volt, 1952-ben nevezték ki egy.-i docenssé. 1961-62-ben tanszékvezető egy.-i docens. 1962-ben lett egy.-i tanár, 1962-től 1966-ig a vízgazdálkodási tanszék tanszékvezető egy.-i tanára. Mint a vízépítőmérnöki szak referense a reformtantervek kidolgozásában kiemelkedő munkát végzett. Egy.-i professzorként is élénk kapcsolatban maradt a vízügyi szolgálattal: tudományos megállapításait a vízügyi szolgálat hasznosította. Foglalkozott nagy vízépítési műtárgyak, vízerőtelepek előmunkálataival és ter-