Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (Budapest, 1994)
B - Bélteky Lajos - Bély Miklós - Benamy Sándor
Bélteky 80 lentek meg tanulmányai (Filológiai Közlöny, Irodalomtörténet, Világosság, Magyar Filozófiai Szemle, Kortárs, Új írás, Valóság, Életünk, Tiszatáj). A Tudományos Ismeretterjesztő Társ. (TIT) állandó irodalmi előadója volt. A Négykezes szavakban. Dialógus Kocsis Zoltán zongoraművésszel c. tanulmányát a Mozgó Vi/íígközölte(i98i. 6., 7. sz.). Irodalomtörténészi tevékenységét alapos elméleti felkészültség és biztos elemzőkészség jellemzi. - M. Ivan Bunyin valóságélményének modellje (tan., Bp., 1972); Madách és a bűntudat filozófiája (tan., Bp., 1973); A mulandóság lovagrendje (tan., műelemzések, Bp., 1982); King Kong gyermekei. Mai német elbeszélők (antológia, vál., sajtó alá rendezte, utószóval, Bp., 1983); Égő rózsamáglya (esszék, tan., Bp., 1987); A romantikus én-mítosz ontológiája (kézirat, a család birtokában). - írod. Bata Imre: B. P. (Élet és írod., 1982. márc. 9.); Iszlai Zoltán: B. P. A mulandóság lovagrendje (Magy. Hírlap, 1982. márc. 27.); Marx József: A romantikáról van szó. B. P. Égő rózsamáglya (Élet és írod., 1988. ápr. 22.); Kész a leltár. B. P. halálára (Kelet-Magyarország, 1989. jan. 5.); -(kes): Elhunyt B. P. (Magy. Nemzet, 1989. jan. 4.); Antaíl István: Korai Búcsú B. P.-tól (Szabolcs-Szatmári Szle, 1989. 2. sz.);Sebeők János: Isten őrizzen, Paulus (Élet és írod., 1989. jan. 13.); Fábián László: B. (Új Tükör, 1989. 3. sz.). - Szi. Tandori Dezső: A lovagrend (B. P.-nak) (vers, Új írás, 1989. 2. sz.); Zvolszky Zita: Almodban lassan... In Memóriám B. P. (vers, Új Tükör, 1989. 5. sz.); Kollárjózsef: Don Quijote üzenete. B. P. emlékére (vers, Magy. Nemzet, 1989. szept. ió.). Bélteky Lajos (Mándok, 1901. ápr. 24.—Bp., 1980. dec. 11.): gépészmérnök. Egy.-i tanulmányait a bp.-iJózsefMűegy.-en végezte, ahol 1926-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1925-26-ban a Magy. Wolfram Lámpagyárban üzemi segédmérnök, 1926-29-ben az Elektromos Szerelési Vállalatnál építésvezető mérnök, 1929-31-ben a bábolnai és kisbéri ménesbirtokok villamosítási munkálatainak vezetője, 1931-36-ban a Kereskedelmi Min. gépészmérnöke. 1936-46-ban az Iparügyi Min. gépészeti főosztályának főmérnöke. 1946-49-ben az Építésügyi és Közmunkaügyi Min. előadója. 1949-52-ben az Orsz. Vízgazdálkodási Hivatal mélyfúró csoportjának vezetője. 1952-53-ban a Belügymin. földtani főosztályának főelőadója, 1953-1964 között az Orsz. Földtani Igazgatóság csoportvezetője, 1964-től nyugalomba vonulásáig (1975) a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet osztályvezetője. Fő kutatási területei: a törpevízműves vízellátás és a gyakorlati geotermikus kutatás. Az államosított vízkútfúró-ipar egyik megteremtője és irányítója volt. 1960-ban Bogdánfy-emlékérmet, 1979-ben Péch Antal-emlékérmet kapott. Bély Miklós (Bp., 1902. máj. 2i.-Bp., 1986. márc. 10.): főiskolai tanár. 1921-ben szerzett testnevelőtanári oklevelet, 1924-36-ig a bp.-i Kölcsey Gimn., 1936-47-ig a gyakorló gimn. testnevelőtanára volt. 1947-ben a bp.-i Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanárává nevezték ki. Itt működött 1955-ig, amikor a Testnevelési Főiskolára került, majd a 60-as évek végén az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezetője lett. 1922-36-ig a Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központjában a diáksport szervezésében vett részt. A torna- és síszövétség főtitkára, az ifjúsági bizottság elnöke volt. Számos tanulmánya, cikke jelent meg a Testnevelés, a Magyar Torna, a Pedagógiai Szemle és más szaklapok hasábjain. Tagja volt a Magyar Testneveléstudományi Társaságnak és a Testnevelési Tudományos Tanácsnak. — F. m. Gimnasztika a kozmetika szolgálatában (Bp., 1929); Száraz sítréning (Bp., 1930); A szertomázás ABC-je (Bp., 1933); Olimpiai tornaversenyek (Bp., 1936); A gimnáziumi testnevelés múltja (Bp., 1940); A testnevelés elméleti ismeretei (Bp., 1949); Testnevelési játékok (Bp., 1963); Testneveléselmélet (Bp., 1967). Benamy Sándor (Sáp, 1899. máj. 6.-Bp., 1989. okt. 13.):író, újságíró, műfordító. Felesége Ábel Olga újságíró. Tanulmányait Bp.en a Keleti Akad.-n végezte 1918-ban. 1920-tól új ságíró Erdélyben a kolozsvári Új Kelet c. lapnál (1920-1922), a Párizsi Újságnál (1922-1924), a temesvári Pester Lloydnál (1924-1926). 1927-ben Kolozsvárott Gaál Gáborral avantgárd irodalmi folyóiratot adott ki (Erről van szó). Megszakításokkal munkatársa volt a Nagyváradi Nap /ónak, a kolozsvári Munkásújságnak, 1930-tól 1934-ig a Brassói Lkoknak. Lapjai megbízásából rendszeresen küldött cikkeket külföldi utazásairól. Útleírásait Ben Ami néven adta ki (Új Palesztina, Wien, 1925; Európától Ázsiáig, Wien, 1925, Bp., 1938, Barbusse előszavával). 1934-ben Bp.-re költözött. írásaiból és fordításaiból élt. Kiemelkedő fordítása Solohov: A csendes Don (1934-1935) és Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés (1943) c. regénye. A II. világháború után a Magyar Nap c. napilap szerkesztőségében (1947-1948), 1948-ban a MAFIRT dramaturgiáján dolgozott, 1949-től nyugdíjazásáig (1959) a Magy. Rádió dramaturgja volt. Színpadra kerültek darabjai: Kajüt (Új Színház,