Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1982)
S - Szilágyi Sándor (1827-1899) - Szilágyi Sándor (1883-1944) - Szilágyi Vilmos - Szilágyi Virgil
Szilágyi 778 lemondott és elment lelkésznek Bihardiószegre, innen 1762-ben Szatmárra. 1765-ben tiszántúli ref. püspökké választották. 1766-tól Debrecenben volt lelkész és püspök. 1779-ben betegsége miatt lemondott. 1785-ben pusztakovácsi birtokára vonult vissza. Fordításai közül jelentősek: Pictet B. theologiája (Debrecen, 1759); A jól elrendezett mezei gazdaságra oktató kézikönyv (Pozsony, 1789); Voltér urnák Henriása magyar versekben (Pozsony, 1789). — írod. Molnár Ágnes: Debreceni arcok a felvilágosodás századából (Bp., 1938). Szilágyi Sándor (Kolozsvár, 1827. aug. 30. —Bp., 1899. jan. 12.): történész, az MTA tagja (1. 1857, r. 1873). ~ Ferenc fia. Jogi és bölcsészeti tanulmányait Kolozsvárt végezte. A forradalom idején Pestre ment és a Pesti Hírlap és az Életképek munkatársa lett. A szabadságharc után irodalmi folyóiratok kiadásával kísérletezett. A Magyar Emléklapnak 10, a Magyar írók Füzeteinek 4, a Pesti Röpiratnak csak 10 füzete jelent meg, mivel a rendőrség a szabadságharc emlékeit idéző versek közlése miatt mindegyiket betiltotta. Az 1851-ben kiadott Nagyenyedi Album c. irodalmi évkönyvének II. kötetét is elkobozta a rendőrség és több más önálló munkáját is. 1852-től a kecskeméti ref. kollégium matematikatanára, 1853-tól Nagykőrösön tanított, többek között Arany János, Mentovich Ferenc volt a tanártársa. 1867-ben br. Eötvös József a vallás- és közoktatásügyi min.-ba titkárnak nevezte ki. 1878-tól a bp.-i Egyetemi Könyvtár ig.-ja. Az 1850-es évek küszöbén a szabadságharcról közölt írásokat, utóbb főleg Erdély 16 — 17. sz.-i történetéről dolgozott fel és tett közzé sok adatot, okiratot. 1875-ben a Századok szerkesztését vette át, majd megindította a forrásközlő Történeti Tár c. folyóiratot (1878) és a Magyar Történelmi Életrajzok sorozatát (1885). Kiterjedt tudományos szervező munkát folytatott. Kiadta az Erdélyi Országgyűlési Emlékek (1540 — 1699) sorozatát, szerk. a millennium alkalmából kiadott 10 kötetes Magyar Nemzet történetét. — F. m. Erdélyország története (I—II., Pest, 1866); Báthory Gábor fejedelem (Pest, 1867); A Rdkócziak kora Erdélyben (Pest, 1868); Történeti rajzok (Bp., 1880); Bethlen Gábor és a svéd diplomácia (Bp., 1882); II. Rákóczi György (Bp., 1891); I. Rákóczi György (Bp., 1893). — írod. Károlyi Árpád: Sz. S. emlékezete (Bp., 1900); Fraknói Vilmos: Emlékbeszéd Sz. S. r. tag felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1902, ennek függelékében: Dézsi Lajos: Sz. S. irodalmi munkássága); Vértesy Miklós: Sz. S. (A Könyvtáros, 1956. 8. sz.) Szilágyi Sándor (Arad, 1883. dec. 18.— Bp., 1944. dec.): író, újságíró. Tanár volt s hosszabb ideig külföldön élt. Hazatérése után az Orsz. Közművelődési Tanács titkára, a Vajda János Társ. elnöke. Szerk. a Műveltség c. lapot, valamint, 1921 —44 között a Vasárnapi Könyv c. ismeretterjesztő hetilapot. 1944. nov. 10-én a Gestapo letartóztatta, dec. első napjaiban meggyilkolták. — F. m. Mint a főnixmadár (r.,Bp. 1920); Lavotta János. A kor és az ember (Bp., 1930); Apák és fiúk a válság viharában (Bp., 1942). —• írod. Sz. S. (Szivárvány, 1946.) Szilágyi Vilmos (Breza, 1861—Bp., 1926. febr. 27.): színész, rendező. Filozófiát hallgatott, 1881-től elvégezte a Színiak.-t. 1886-ban Marosvásárhelyen lépett színpadra, hoszszú vidéki működés után 1897-ben a Magyar Színház művészeti ig.-ja, színésze és rendezője. 1903-ban a Vígszínház szerződtette rendezőjének. A m. bulvár-színdarab kezdeti sikereinek egyik előmozdítója, számos m. és külföldi, főleg francia darab nagy sikerű rendezésével jelentősen hozzájárult a Vígszínház fénykorának kibontakozásához. 1895-től az Orsz. Színészegyesület tisztviselője, majd alelnöke, 1917-től — a színháztól való visszavonulás után élete végéig — elnöke. E minőségében sokat tett a színészek szociális helyzetének javítása érdekében. Szilágyi Virgil (Écska, 1824. nov. 28.— Bp., 1892. dec. 30.): újságíró, politikus. A pesti egy.-en jogot tanult. 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett. 1846-tól Csongrád m. aljegyzője, 1848-tól első jegyzője. A szabadságharc alatt a megyei vészbíróság tagja. 1850-ben Pestre költözött. 1851-től a Pesti Napló munkatársa, a külpolitikai rovat vezetője; a Törvénykezési Lapok c. jogi szakfolyóirat szerk.-je; 1852-től szerk. az Értesítőt, majd ennek folytatását, a Budapesti Viszhangot 1857-ig. 1853-tól tanár Gönczy Pál nevelőintézetében, 1854-től ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1859-ben Táncsics Mihály védője, s bátor beszédével nagy népszerűséget szerzett. 1861-ben Pest józsefvárosi kerülete választotta képviselővé. Az ogy. bezárása után letartóztatták és felségsértési vád alapján halálra ítélték, de kegyelmet kapott s kiszabadult. 1862-től a Jövőnek, Vajda János lapjának a munkatársa. 1866-ban újra letartóztatták, de ismét szabadon engedték. Ekkor külföldre ment, Milánóban, majd Párizsban az emigráns magyarokkal állt kapcsolatban. Közben a Magyar Újságot tudósította a külföldi eseményekről. Hazatérése után, 1869-ben Hódmezővásárhelyen választották képviselővé, 1881-től Székelyudvarhelyt képvi-