Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1982)
L - Lakatos Péter Pál - Lakatos Sándor - Lakatos Vince - Lakits Ferenc - Lakits György Zsigmond, Lakics - Lakner Adolf
19 Lakner Lakatos Péter Pál (Kővágóörs, 1898. ápr. 7.—Tapolca, 1959. aug. 26.): publicista, szocialista költő. 1916-ban beiratkozott a műegy.-re, majd jogot hallgatott, de tanulmányait nem fejezte be. 1921-től a Magyar írás, majd az Új Kultúra munkatársa. Első versei 1922-ben a Nyugatban kerültek nyilvánosság elé, majd az 1920-as évek második felében a Népszava is közölte írásait. 1926-ban a Nemzeti Újság munkatársa. 1928-tól a Bartha Miklós Társaság tagja. 1929-ben a Jóság c. antológiában jelentek meg versei. Baráti kapcsolatba került József Attilával és Radnóti Miklóssal. 1929-ben az illegális KMP tagja lett. 1931-ben a 100 % köréhez csatlakozott. 1933-tól váltakozva hol. Bp.-en, hol szülőfalujában élt. 1940-ben néhány hónapig a Híd segédszerk.-je. Előbb 1930-ban egy a 100 %-ban megjelent cikkért négyhónapi börtönnel sújtották, majd 1941-ben letartóztatták, Bp.-en, Kistarcsán, Nagykanizsán, Győrben raboskodott. 1945-ben történt kiszabadulása után 1946-ig vidéken pártmunkás. 1949-ben Bp.-en vállalt állást. — írod. Tamás Aladár: 100 % Bp., 1964); Szalai Imre: L. P. P. (Tiszatáj, 1965. 6. sz.) Lakatos Sándor (?, 1819 —?, 1867 után): táncmester, színpadi táncos. 1847-ben tűnt fel, amikor SzőllSsy-Szabó Lajossal 12 tagú m. tánctársaságot alakított és nagy sikerrel szerepeltek az egész országban, sőt Moldvába is eljutottak. ~ részt vett a szabadságharcban. Koreográfiáival szervesen kapcsolódott a kor politikai mozgalmaihoz. 1851-ben a lengyelek iránti rokonszenvét a Testvértánc, majd a nemzeti múltra emlékeztetést az Ősapáink toborzó tánca (1858), a 60-as évek politikai küzdelmeiben a kossuthi eszméket Egyesüljünk c. ötrészes társastánc-koreográfiája fejezte ki. Ez utóbbiban az öt testvérnemzet — a szerb, horvát, szlovák, román és magyar — tánca a békés együttélés eszméjét volt hivatott hirdetni. A Vigadó épületének felavatására szánta 1865-ben Örömvigadó c. hatrészes társastáncát. Ebben már a kiegyezésre vágyó nemesség óhaját szólaltatta meg. A kiegyezéskor Koronázási quadrillel ünnepelte Ferenc Józsefet. — F. m. Tánczkönyv mindkét nembeli ifjúság számára (Nagykanizsa, 1869); Új magyar táncz (Hölgyfutár, 1851. 10. sz.); Felszólítás a tánczművészekhez (Pesti Napló, 1851. 260. sz.). Lakatos Vince (Szepezd, 1868. márc. 1.— Bp., 1926. jún. 26.): helytörténész, tanár. 1891-ben a csornai premontrei rendbe lépett. 1894-től a keszthelyi főgimn. tanára volt haláláig. 1896-ban magyar—latin szakos tanári oklevelet szerzett. Vidéki lapokban irodalomtörténeti és nyelvészeti értekezései jelentek meg. Leginkább a Balaton-vidék történetével foglalkozott. Lakits Ferenc (Pécs, 1850. febr. 19.— Bp., 1920): tanár, számtanácsos, csillagász. Egy.-i tanulmányait 1880-ban Bp.-en fejezte be, majd két évig Göttingenben, Berlinben, Bonnban csillagászati tanulmányokat folytatott. 1882-től 1886-ig aműegy.-en a geodéziai tanszéken Kruspér István mellett tanársegéd, emellett az ev. főgimn.-ban h. tanár. 1885-ben a posta-takarékpénztárnál számvizsgáló, majd számtanácsos, később államvasúti főellenőr lett. 1890-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűléseinek egyik központi titkárává választották meg. Csillagászati tanulmányai közül különösen az üstökösökkel foglalkozók emelkednek ki. Szakkérdésekben élénk vitái voltak Konkoly Thege Miklóssal. Fizikai és csillagászati irányú cikkei a Matematikai és Fizikai Lapokban, továbbá a Természettudományi Közlönyben jelentek meg. — F. m. Az Ó-gyallai csillagvizsgáló földrajzi szélessége (Bp., 1882 — 1883)^ Lakits György Zsigmond, Lakics (Polanic, 1739. nov. 25.—Pozsony, 1814. jan. 8.): jogász, egyetemi tanár. Grazban és Bécsben tanult. Előbb Bécsben, majd 1769-től Innsbruckban jogtanár (egyházjog), 1770-től a nagyszombati, 1773—80 között a budai egy.-en az egyházjog tanára. 1789-től az egy.-i nyomda ig.-ja és cenzor. Jogelméleti művében (Institutio. . .juris naturalis) a Martini-féle természetjogi isk. szolgai követője, a mű — minthogy szemlélete megfelelt a központi kormányzat által képviselt nézeteknek — politikai okokból sokáig volt a hazai egy.-eken az egyetlen jogbölcseleti tankönyv. — F. m. Juris publici ecclesiastici pars generális. . . (Viennae, 1774); Praecognita juris ecclesiastici universi (Viennae, 1775 és Veneziae, 1781); Institutio elementorum juris naturalis (Budae, 1778); Institutiones juris ecclesiastici (I —III. Budae, 1779 — 1781); De haereditario succedendi jure ducum primum, deinde regum Hungáriáé (Viennae, 1809). Lakner Adolf (Stankovác, 1868 —Bp., 1939. aug. 3.): gazdasági szakember. 1888-ban a deutschlandsbergi (Ausztria) gyufagyárban gyakornok. 1900-ban kartellegyezményt hozott létre az osztrák és m. gyufagyárak között. 1902-ben a budafoki gyufagyár ig.-ja. 1914-ben megalapította a m. gyufagyártás 75%-át magába tömörítő Gvufaárusító Rt.-ot. Közreműködött 1928-ban