Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1982)
R - Reményi Béla - Reményi Ede, Hoffmann - Reményi József
Reményi 502 ápr. 15. —Bp., 1912. nov. 28.): utazó és író. ~ Ede bátyja. Egerben és Pesten tanult jogot, 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett, de nem sokáig folytatott ügyvédi gyakorlatot, mert a szabadságharc kitörésekor beállt honvédnek Klapka seregébe, ahol rövidesen századosi rangra emelkedett. Világos után Klapkával külföldre emigrált. 12 évet töltött Angliában és az USA-ban. Több expedícióban, így 1853-ban a Mississippi forrásától Ny-ra eső indiánlakta területek, majd a Panama-földszoros vidékének felderítésében vett részt. 186i-ben hazatért és bírói hivatalt vállalt. 1872-ben lemondott állásáról, s ettől kezdve publicisztikai tevékenységet folytatott, főként földrajzi, történelmi és közgazdasági cikkeket és tanulmányokat írt. Jelentős szerepe volt a pesti Petőfi-szobor felállításában (1882). — F. m. A Szent Szövetség hadjárata II. Szelim szultán ellen (Bp., 1903); Kolumbus származása és családja (Bp., 1903). Reményi Béla (Bp., 1914. jan. 26.—Bp., 1962. okt. 2.): költő, elbeszélő, műfordító; József Attila-díjas (1956). A felszabadulás után a népművelés területén dolgozott; 1953-tól 1956-ig az Irodalmi Újság munkatársa volt. Lírájában a nagyvárosi ember problémái tükröződnek, elbeszéléseiben a kispolgárság, az értelmiség életét mutatja be. Antológiáknak fordított német és spanyol költők verseiből. — F. m. Népmentők (dráma, Bp., 1947); Évek hullámain (versek, Bp., 1948); Guruló csille (dráma, Bp., 1949); Egyetlen hadsereg (versek, Bp., 1950); Levél a fán (válogatott versek, Bp., 1955); Láthatatlan főnök (elb., Bp., 1956); Négyszemközt (versek, Bp., 1957); Zsákmány (versek, Bp., 1959); Magvetők (elb. antológia, Bp., 1960); Hemingway ürügyén (Nagyvilág, 1960. 6. sz.). — írod. Fodor József: R. B. (Kortárs, 1963.) Reményi Ede, Hoffmann (Miskolc, 1828. jan. 17. —San Francisco, USA, 1898. máj. 15.): hegedűművész, zeneszerző. ~ Antal öccse. Zenei tanulmányokat a bécsi konzervatóriumban Josef Böhmnél folytatott 1842—45 között. Hazatérve tevékeny szerepet játszott a szabadságharcban, Görgey kedvenc hegedűse volt. Emiatt utóbb (1849) külföldre kényszerült, útja Konstantinápolyon, Párizson, Londonon keresztül Amerikába vezetett. Mint képzett, kulturált hegedűművész tért vissza Európába, ahol rendkívül rövid idő alatt páratlan karriert futott be. Kapcsolatba került a kor több kiemelkedő zeneszerzőjével: 1852 —53-ban a fiatal Brahmsot vitte magával hangversenyútjaira, 1853-ban Liszt Ferenc weimari köréhez kapcsolódott. 1854-ben hosszabb ideig Londonban működött, a királynő hegedűsévé nevezték ki. 1855-ben Amerikába távozott, 1860-ban amnesztiát kapott és hazatért. 15 éven át volt a m. zenei élet egyik központi, sokat ünnepelt egyénisége. Hangversenyeket adott az ország különböző városaiban, számos nagy jelentőségű alapítványt tett. 1870-ben rövid ideig a Nemzeti Színháznak volt hangversenymestere. Részt vett a Zeneak. megalapításában (1875), azután újra külföldre távozott. Párizs, London után, 1878 őszén pedig véglegesen az USA-ban telepedett le, ahonnan már csak koncertutakra jött át Európába, így jutott el még egyszer 1891-ben Mo.-ra is. Egyik San Franciscó-i koncertjén érte utol a halál. — ~ a 19. sz.-i nemzeti zenekultúránk egyik legjelentősebb képviselője volt az előadó művészet területén. Hegedűjátéka, bármit is játszott, mindig valami jellegzetes magyaros cigányos kolorittól volt fényes, ami annak rendkívüli szuggesztív erőt, egyéni színt kölcsönzött. Kiváló hegedűvirtuóz volt, aki hangversenyein világszerte a m. zenét népszerűsítette. Zeneszerző tevékenysége kevésbé jelentős. — F. m. Eredeti magyar népdalok és csárdások: Nagy hallgató magyar (1863); Magyar hegedűverseny-darab (1865); virtuóz hegedű-átiratok. — írod. Hampel József: R. E. és régiségei (Archaeol. Ért. 1872); id. Ábrányi Kornél: Jellemképek a magyac zenevilágból (1900); id. Ábrányi Kornél: A magyar zene a 19-ik században (Bp., 1900); G. D. Kelley — G. P. Upton: E. R. Musician, Litterateur and Man (Chicago, 1906); a Miskolci Szemle R.-száma (1928. dec.); Lestyán Sándor: Liszt-vonatkozások R. E. ismeretlen leveleiben (Zenei Szle, 1944). — Szi. Arany János: R.-nek Emlékkönyvbe (vers, 1859); Lestyán Sándor: Repülj fecském (r., Bp., 1942); Zsigray Julianna: Tékozló élet (R. E. életregénye, Bp., 1963). Reményi József (Pozsony, 1891. dec. 1. Cleveland, IJSA. 1956. szept. 25.): író, irodalomtörténész. Jogi tanulmányokat folytatott. Első írásai a Hétben jelentei^ jneg. Az I. világháború előtt a Monarchia clevelandi konzulátusán működött az USA-ban, majd újságíró, a clevelandi Szabadság szerk.-je. 1926-tól a clevelandi Western Reserve egy.en az irodalomtörténet tanára. Önéletrajzi ciklusában széles körképet festett az Amerikába szakadt m.-ok életéről. Jelentős érdemei vannak a m. irodalom külföldi népszerűsítésében. Angolul megírta a m. irodalom történetét, s több tanulmánya jelent meg a 19. és 20. sz.-i in. írókról angol nyelven különböző amerikai tudományos folyóiratokban. — F. n 1. Akik árnyékban élnek (elb.. Pozsony,