Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1982)
S - Sándor János - Sándor József (1853-1945) - Sándor József (1887-1936) - Sándor Kálmán - Sándor Károly - Sándor László (1871-1949)
569 Sándor 1 Sándor János (Marosvásárhely, 1860. nov. 14.—Bp., 1922. júl. 16.): politikus, miniszter. A bécsi műszaki katonai ak. hallgatója volt, majd jogot végzett a bp.-i tudományegy.-en. 1882-ben vm.-i szolgálatba lépett. 1883-ban Torda-Aranyos vm.-ben tb. főszolgabíró, majd főispáni titkár, 1889-ben a vm. alispánja, 1891-től 1902-ig Kiskiiküllő, 1901-től 1902-ig Maros-Torda vm. és Marosvásárhely főispánja is. Sógorság és politikai barátság fűzte Tisza Istvánhoz. 1903—1905-ben a belügymin. politikai államtitkára, 19x3. jún. 10-től 19x7. jún. 15-ig a második Tiszakormány belügyminisztere volt. Sándor József (Bukarest, 1853. no v -16. —Kolozsvár, 1945): politikus, író, szerkesztő. Apja ~ Dénes háromszéki székely volt, aki Bem hadseregében harcolt és Havasalföldön élt emigrációban. Bukarestben tanult. 1874-től 1884-ig orvostudományokat és bölcsészetet hallgatott Bp.-en, Bukarestben és Kolozsvárt. 1884-től újságíró és politikus. 1885-ben egyik alapítója az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek (EMKE). Ebből sarjadt ki az Erdélyrészi Kárpát Egyesület 1891-ben, mely az erdélyi m. turista- és honismereti mozgalmat szervezte meg. Szorgalmazta a Székely Szövetség létrehozását 1892-ben, mely a Székelyföld gazdasági és kulturális felemelését volt hivatva előmozdítani. 1895-től 1905-ig szabadelvű párti programmal m. ogy.-i képviselő. 1921-ben az Erdélyi Magyar Párt egyik megalapítója, 1922-től a román kamara, majd a szenátus tagja. Becsülte a román irodalmat és legelső fordítója a híres román költőnek, Mihail Eminescunak. Sokat fáradozott a m. és román nép barátságának előbbrevitelén is. — F. m. Erdélyi útikalauz (MerzaLajossal, Kolozsvár, 1891). Kossuth Lajos történelmi küldetése (Kolozsvár, 1892); Valótlanságok (Kolozsvár, 1899). — írod. Bugnariu, Teofil: A legelső magyar Eminescu-fordítás (Korunk, 1964). Sándor József (Gyömrő, 1887. dec. 7. — ?, 1936. márc. 12.): festő. Münchenben tanult, Halm és Jank növendéke volt. 1910-től állított ki Bp.-en impresszionisztikus utcaképeket. Rézkarcokat is készített. 1913-ban gyűjteményes kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban. 1922-ben a Lipótvárosi Kaszinó díját nyerte. 1918-ban és 1920-ban az Ernst Múz.-ban, 1929-ben a Műcsarnokban volt kollektív kiállítása. Néhány képe (Öreg város, Csendes emberek, Kálvin tér) az MNG-ben van. — írod. Bálint Aladár: Az Ernst Múzeum csoportos kiállítása (Nyugat, 1918); i. e.: Pentelei Molnár Ferenc és Gyömrői S. J. kiállítása (Népszava, 1920. 261. sz.). Sándor Kálmán (Újpest, 1903. jan. 14.— Bp., 1962. dec. 24.): író, újságíró, Kossuthdíjas (1953), József Attila-díjas (1950, 1951). Isk.-it Bp,-en végezte. Diákként tagja volt a Galilei-körnek. Közvetlenül a Tanácsköztársaság megdöntése után, 1920-ban Bécsbe ment. Pár hónapos bécsi tartózkodását követően hazatért; kereskedelmi levelező, majd könyvelő lett. Részt vett a szocialista diákok illegális tanulóköreinek munkájában. 192Ő-ban Párizsban az École dSs Hautes Études Sociales hallgatója. 1927-ben hazatértés újságírással foglalkozott. Szépírói munkásságát 1929-ben kezdte. A Nyugat, a Népszava és a Pesti Napló közölték elbeszéléseit, esszéit. A 30-as években írt regényei a munkásság és a kispolgárság nyomoráról és elesettségéről festenek vádoló képet. 1944-ben a dachaui koncentrációs táborba deportálták, ahol súlyosan megbetegedett. A háború után egy ideig külföldön gyógykezelték. 1946-ban tért haza. Komoly szerepet játszott az 1945 utáni szocialista irodalmi életben. írásművészete ekkor bontakozott ki erőteljesebben. Felesége Thury Zsuzsa írónő volt. — F.m. A neandervölgyi főkönyvelő (novellák, Bp., 1947); A legsoványabb tehén esztendeje (r., Bp., 1948); Tolvajok kertje (r., Bp., 1949); Szégyenfa (r., Bp.,1951); A harag napja (dráma, bem. Vígszínház, 1952, film is készült belőle 1953-ban); Senki városa (dráma, Bp., 1955); Széplányok sisakban (novellák, Bp., 1957); Díszes esküvő (novellák, Bp., 1961). — írod. Fodor József: Búcsú S. K.-tól (Élet és írod. 1 3. 1. sz.); Tabák András: S. K. (Kortárs, 1963. 1. sz.); Imre Katalin: S. K. (Kritika, 1964. 6. sz.) Sándor Károly (Bp., 1915. júl. 21.—Bp., 1960. jan. 14.): grafikus, karikaturista. Nyomdászként dolgozott és közben esti rajzisk.-ban Fónyi Géza, Vaszary János és Bortnyik Sándor növendékeként képezte magát. 1939-től alkalmi reklámrajzok készítésével foglalkozott. 1945-től a Ludas Matyi c. szatirikus hetilap, 1959-től a Magyar Nemzet és a Televízió munkatársa volt. 1945 után valamennyi karikatúrakiállításon részt vett és képzőművészeti kiállításokon is szerepelt, plakátokat is tervezett. Termékenysége mellett széles érdeklődésével és gyors reagáló képességével tűnt ki. önálló szatirikus albuma Rózsaszínű szemüveg (Bp., 1958) címmel jelent meg. Több rajzos gyermekkönyvet is készített. Sándor László (Csíkszentimre, 1871. nov. 1.—Bp., 1949. okt. 22.): budapesti rendőrfőkapitány, ügyvéd. Kolozsvárt jogot végzett, majd ugyanott városi aljegyző, később