Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1982)
L - László, V. - László, Nápolyi László
35 László András drámái; Szántó György: Aranyágacska (történeti r., Bp., 1963). László, V. (Komárom, 1440. febr. 22.— Prága, 1457. nov. 23.): magyar és cseh király, osztrák herceg. Albert kir. és Erzsébet kir.-né utósziilött fia, anyja 1440. máj. 15-én csecsemőként koronáztatta meg, s kénytelen volt a Habsburgok seniorának, III. Frigyesnek gyámságára bízni. Örökletes jogát sem Mo.-on, sem Cseho.-ban nem ismerték el, Frigyes sem volt hajlandó őt a m. báróknak I. Ulászló halála után kiadni. Amikor Eiczinger Ulrik, Ciliéi Ulrik és a cseh kat. párt feje, Rozmberk Ulrik 1452-ben Frigyest Bécsújhelyen ostrom alá vették, szept. 4-én kiadta ~t Ciliéi Ulriknak, akinek nevelése mély nyomokat hagyott a fiatal kir. jellemén: képmutatásra hajlamos uralkodó volt, céljait kitűnően tudta leplezni. A cseh koronázásra csak 1453. okt. 28-án kerülhetett sor, mert a huszitaellenes kir. nehezen szánta rá magát a huszitákkal kötött ún. kompaktaták (a husziták követelései, így a két szín alatti áldozás) elismerésére. Jóllehet Hunyadi János lemondott kormányzói tisztéről, ~ a tényleges hatalmat Mo.-on sem gyakorolta. A török elleni védelem érdekében még a nándorfehérvári ostrom küszöbén és idején sem tett semmit. Hunyadit, mivel az a kir. udvarban csak salvus conductus ellenében és hadseregnyi csapattal volt hajlandó megjelenni, nem tehette ártalmatlanná, de halála után Ciliéit — akiben vakon bízott — tette meg főkapitánnyá 1456. okt.-ben a futaki ogy.-en. Ciliéi meggyilkolásának hírét látszólagos nyugalommal fogadta, s Temesvárott megesküdött, hogy halálát nem bosszulja meg. De amikor Budán az előkészületeket befejezte (Giskrát zsoldosaival Budára rendelte fedezetül), elfogatta Hunyadi Lászlót (1457. márc. 14.) s két nap múlva kivégeztette. A kivégzés után utólagosan kiállított ítéletlevél (amelyben Hunyadi János emlékét is igyekezett bemocskolni) nem csendesítette le az országban kitört lázadást. ~ menekülésszerűen Bécsbe utazott, onnan Prágába ment, ahol előkészületeket tett menyasszonyának, VII. Károly francia kir. leányának, Margit hg.-nőnek fogadására, de bubópestisben hirtelen meghalt. László, Nápolyi László (?, 1377 — ?, 1414. aug. 6.): nápolyi király (1386 — 1414). II. (Kis) Károly és Durazzói Margit fia. Egy természetes fiáról (Rinaldo di Durazzo) tudunk. Apja halála után felvette Szicília, Nápoly és Mo. kir.-ának címét, de 1390. máj.-ban történt koronázásáig anyja kormányzott helyette. Uralomra jutásakor a nápolyi kir.-ság túlnyomórészt ellenfele, Anjou Lajos hg. kezén volt. 1392-ben megindított támadását a sikerek és kegyetlen gyilkosságok sorozata kísérte. 1399-ben visszafoglalta Nápoly t. Magyar kir.-ként már 1391-től kezdve fiktív adományokat is tett, de komoly lépéshez csak akkor folyamodott, amikor IX. Bonifác pápa szakított a pápai politika régi elvével, hogy a két kir.-ság egy kézben való egyesítését megakadályozza, és Zsigmond fogsága kedvező helyzetet teremtett számára. 1403-ban Zárában partra szállt, de a koronázás után híveit cserbenhagyva nov. 7-én visszatért Nápolyba, Zárára és Dalmáciára vonatkozó igényéről 100 000 aranyért lemondott Velence javára. 1404 után haláláig állandóan háborúskodott, kitűnő hadvezér, ügyes politikus volt, kétszer is elfoglalta Rómát (1408 és 1413)- ~t később az olasz egységért küzdők előfutárának tekintették, de sokkal in-I. László László Aladár László Fülöp Elek 3*