Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1982)
R - Rozgonyi János (?-1440 előtt) - Rozgonyi János (?-1474 előtt) - Rozgonyi László - Rozgonyi Osvát - Rozgonyi Rajnáld - Rozgonyi Sebestyén - Rozgonyi Simon - Rozinek Artúr
541 Rozinek majd a Ny-i határ védelmét látta el a huszitákkal szemben. Rozgonyi János (?—?, 1440 előtt): tárnokmester. 1410-ben sárosi ispán. 1435-től 1437-ig tárnokmester. Rozgonyi János (? — ?, 1474 előtt): országbíró. ~ János tárnokmester fia. 1449 — 56-ban macsói bán (Újlaki Miklóssal), 1450 — 60 között erdélyi vajda, 1459 —70-ben tárnokmester, 1470—71-ben országbíró. Hunyadi Jánossal harcolt a török ellen, 1453-ban Csókakő uradalmát (Fejér vm.) kapta. V. László uralkodása alatt a Hunyadiak ellen fordult, javasolta Mátyás és László elfogatását, de Mátyás uralkodása idején többször járt követségben: 1460-ban Vetési Alberttel együtt Frigyes császár megbízottjaival Olmützben, 1461-ben Csáki Frenccel együtt Mátyás és Podcbrád Katalin házassága ügyében tárgyalt, 1464-ben Janus Pannoniusszül II. Pál pápánál. 1470-ben III. Frigyes császárnál volt követ. Rozgonyi László (Bp., 1894. márc. 5.— Bp., 1948. jan. 16.): festő. A Képzőművészeti Főisk.-n Réti István tanársegédje volt. 1926-ban elnyerte a Szinyei Társaság Nemes Marcell-ösztöndíját, s Párizsban képezte tovább magát, majd a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. Visszatérve Szentendrén működött, az 1928-ban megalakult Szentendrei Festők Társaságának egyik alapító tagja volt. 1943-tól a műegy. rajztanszékén tanított. Előbb az ún. római isk. képviselője volt, a 40-es években viszont konstruktív stílusú tájképeket és csendéleteket festett. 1963-ban az MNG-ben, 1964-ben a szentendrei Ferenczy Károly Múz.-ban volt emlékkiállítása. — írod. R. L. 1894 — 1948 (Kiállítási Katalógus Haulisch Lenke bevezetőjével, Bp., 1963). Rozgonyi Osvát (? — ?, 1460 után): főlovászmester. János tárnokmester fia. 1438-ban tűnt fel, 1455-ben egy V. László kiadatását követelő m. küldöttség tagja. A Hunyadiak elfogatása mellett foglalt állást. 1455 —58-ban székely ispán, 1456-ban főlovászmester. 1458-ban Újlaki Miklóssal képviselte Mátyás kir.-t Podebrád György koronázásán. 1459 —60-ban ismét főlovászmester. Rozgonyi Rajnáid (? —?, 1472): tárnokmester. ~ János tárnokmester fia. Első alkalommal 1438-ban szerepel. Erzsébet kir.-né pártján állt (emiatt állítólag bebörtönözték), 1442-ben Ulászló hűségére tért át. 1447-ben temesi ispán, részt vett a rigómezei csatában (1448. okt. 18.). V. László uralma idején a Hunyadiakkal szemben ellenséges magatartást tanúsított, ő is javasolta Hunyadi László és Mátyás elfogatását és az ellenük hozott ítéletet. 1456 —58-ban székely ispán, 1459-ben temesi ispán, 1470—72-ben tárnokmester. 1471-ben részt vett a Vitéz-féle összeesküvésben, és csak várainak átadása ellenében kapott kegyelmet Mátyástól. Nem sokkal utóbb meghalt. Rozgonyi Sebestyén (? — ?, 1463 után): erdélyi vajda. ~ István fia. Először 1439-ben szerepel. Mindvégig a Hunyadiak híve volt. Részt vett a nándorfehérvári csatában. Hunyadi Mátyással együtt fogták el, de megszökött, 1456 —58-ban lovászmester. Mátyás megválasztását támogatta, majd felvidéki kapitányként (1458) a husziták ellen harcolt. Hédervdri László egri püspökkel ő verte meg Sárospataknál a huszitákat, a csatában Axamit elesett. 1458-tól 1460-ig erdélyi vajda, Mátyástól Cserép várát és uradalmát (Borsod vm.) kapta. Rozgonyi Simon (?—Várna, 1444. nov. 10.): püspök. ~ Simon országbíró fia, Erzsébet kir.-né esküdt ellensége, mert 1439-ben nem őt nevezte ki esztergomi érsekké. 1396-tól 1428-ig esztergomi kanonok, dömösi prépost, majd szepesi kanonok és szebeni prépost, 1428-tól veszprémi, 1439—44-ben egri püspök, 1441-től 1444-ig főkancellár. I. Ulászló bizalmas tanácsadója (Giskrával és Erzsébettel tárgyalt). A várnai csatában a jobbszárnyat vezényelve esett el. — írod. Kollányi Ferenc: Az esztergomi kanonok (Esztergom, 1900). Rozinek Artúr (Ruma, 1884. márc. 20.— Bp., 1965. ápr. 4.): gépész*- és elektromérnök. Tanulmányait a bécsi műegy.-en végezte. Pályája kezdetén külföldi cégeknél elsősorban gőzturbinák szerkesztésével foglalkozott. Ez időre esik a gőzturbinák megszaladás elleni automatikus védelmére vonatkozó találmánya, melyet Stodola zürichi professzor alapvető jelentőségű könyvében ismertetett. 1923-tól 1945-ig, nyugdíjaztatásáig a Magy. Általános Kőszén (MÁK) műszaki ig.-ja. E minőségében bányászati erőművek tervezésével, létesítésével és fejlesztésével foglalkozott. Többek között megépítette, majd kétszeresére bővítette atatabányaialumíniumkohót. Munkásságának súlypontja az energetika, közelebbről a tüzeléstechnika területére esik. A bányák addig eladhatatlan aprószénkészletének értékesítéséhez sikeres kazántípust szerkesztett központi fűtés céljára. Élete fő műve Szikla Gézával együtt kidolgozott találmánya, a Szikla-~ néven ismert lebegtető rendszerű tüzelőberendezés, mellyel gyenge minőségű, őröletlen porszenek is gazdaságosan elégethetők. 1942-ben elnyerte