Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1982)
P - Péch Antal - Péch József - Pechány Adolf
Pech 380 1270-ben és 1273-ban részt vett az osztrák — cseh hadjáratokban, Kun László uralkodása idején a Kőszegi-párttal együtt különböző magas tisztségeket töltött be. 1273—74-ben nádor, 1274-ben szlavón bán, 1275-ben országbíró, zalai ispán, kir.-néi tárnokmester, 1277-ben országbíró, 1277 —78-ban ismét nádor, somogyi ispán, 1282-től 1284-ig sárosi ispán. — írod. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek (II., Bp., 1901). Pech Antal (Nagyváradolaszi, 1822. jún. 14.— Selmecbánya, 1895. szept. 18.): bányamérnök, szakíró, az MTA 1. tagja (1879). József bátyja. A Selmecbányái bányászati ak.-n tanult, 1842-ben kincstári szolgálatba lépett a selmeci zúzóműveknél. 1846-ban Csehó.-ba rendelték, hol zúzóműveket épített. 1848-ban in. pénzügymin. fogalmazó. A szabadságharc idején ő vitette a körmöcbányai pénzverő gépeit Debrecenbe, onnan Nagybányára. 1850-től Cseho.-ban, majd a porosz Rajna-vidéken bányáig. 1863-ban visszatért Mo.-ra, 1867-ben állami szolgálatba lépett és mint pénzügymin. titkár, majd osztálytanácsos a kincstári vas- és bányaművek fejlesztésén munkálkodott. Nevéhez fűződik a diósgyőri vasgyár építése, a zsilvölgyi kincstári szénbányászat kezdeményezése és a vajdahunyadi vasgyár terveinek első kidolgozása. 1873-tól nyugalomba vonulásáig (1889) a selmeci bányakerület ig.-ja, A 19. sz. második felének legjelentősebb m. bányamérnöke. 1889 — 1892 közt a Selmecbányái választókerület ogy.-i képviselője. Tudományos munkásságában úttörőként foglalkozott a — lényegében ma geomechanikának nevezett — földkéregmozgásokkal. Jelentős érdemei vannak a m. bányászati szaknyelv megteremtésében, a bányatérképezés terén és a bányászattörténet művelésében. Értékes technikai dolgozatai főként a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg, melynek alapítója és 1868-tól 1870-ig szerk.-je volt. Tiszteletére az Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1963-ban évenként kiosztásra kerülő Péch Antal-emlékérem kitüntetést alapított. — F. m. Az ércek előkészítésének elvei és gyakorlati szabályai (Pest, 1869); Magyar és német bányászati szakszótár (I —II., Selmecbánya, 1879 — 1891); A Isó- Magyarország bányaművelésének története (I—II., Bp., 1884 — 87. III., Bp., 1967); A selmeci bányavállalatok története (Bp., 1884). — írod. Soltz Vilmos: Emlékbeszéd P. A. felett (Bány. és Koh. L. 1896); Kerpely Antal: P. A. (Akad. Ért. 1897); P. Boda Miklós: P. A. (Élet és Tud. 1960. 23. sz.) Péch József (Nagyváradolaszi, 1829. jan. 4. —Bp., 1902. nov. 17.): vízépítő mérnek. ~ Antal fivére. Tanulmányait a József-Ipartanodában és a Mérnöki Intézetben végezte 1853-ban. Számos felmérési, folyószabályozási és vízrendezési munkában vett részt, 1873-ban a Bega-csatorna hivatalfőnöke lett. Kiváló minőségű és napjainkig alapvető jelentőségű az 1890-es években végrehajtott Duna- és Tisza-felvétele. Eredményes munkát végzett a délvidéki vízhasznosítások fellendítése terén, s tervei szerint épült a péklapusztai kincstári mintaöntözőtelep (1878). Nevéhez fűződik a Temesvidéki Magyar Mérnök Egylet megszervezése is. 1886-tól az orsz. vízépítészeti igazgatóságon az* általa létrehozott vízrajzi osztály vezetője. A nemzetközi viszonylatban is mintaszerű szervezet kiépítésével, a vízmérő és csapadékmérő állomások megfelelő hálózatának felállításával lehetővé tette az árvíz-előrejelzés megszervezését is (1892). Haláláig szerk. a Vízrajzi Osztály Évkönyvét, ő rendszeresítette az 1895 óta naponta megjelenő Vízjárási térkép kiadását. Úttörő munkája a német és francia nyelven is megjelent A vízállás előrejelzéséről c. tanulmánya. — F. m. A vízrajzi osztály keletkezése, életbeléptetése, feladata és működésének eddigi eredménye (Bp., 1896); A Tisza hajdan és most (Sziberth Artúrral, I—IV., Bp., 1898 — 1906); Országos vízjelző szolgálat Magyarországon (Bp., 1902). — írod. P. J. (Gazd. Mérnök, 1902); Lászlóffy Woldemár: A magyar vízügyi szolgálat 70 éve (Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1954. évi munkásságáról, Bp., 1955); Dégen Imre: P. J. (Magy. Tud. 1963. 4. sz.); Lánczos Pál: P. J. a 75 éves magyar vízrajzi szolgálat megalapítója (1829 — 1902) (Vízgazdálkodás, 1963. 2. sz.). Pechány Adolf (Illava, 1859. febr. 15.— Bp., 1942. jún. 15.): pedagógus, író, publicista. Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte. Mint középisk. tanár Debrecenben, Galgócon, Temesvárott, Pozsonyban, Trencsénben és Bp.-en működött. 1908-ban a miniszterelnökség sajtóirodájába osztották be. 1921-től a mo.-i szlovák ajkúak kormánybiztosa. Szerk. a Nemzeti Népoktatás (1893—94) c pedagógiai folyóiratot és a Slovenské Noviny c. szlovák nyelvű napilapot. Szlovák szótárt is kiadott. A dualista magyarosító iskolapolitika, majd a Horthy-rendszer kisantant elleni propagandájának egyik képviselője az oktatásügy terén. — F. m. Gondolatok a nevelés köréből (Debrecen, 1883); A gyermek első fejlődése (Pécs, 1887); Comenius, Rousseau és Pestalozzi befolyása a mai pedagógiára (Bp.,