Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 3. Kiegészítő kötet A-Z (Budapest, 1981)
G - Gát József - Gáthy György - Gáti György
235 Gáti szerkesztő bizottság tagjai sorába fogadták. 1938. júl.-tói a Szép Szó főszerk.-je annak betiltásáig. 1938. ápr.-tói 1944. márc.-ig az Esti Kurír belső munkatársa volt. írásai jelentek meg a Magyar Hírlap, a Kisújság, a Szocializmus, a Népszava és a Református Jövő c. lapokban is. Ő vezette be a Vándor Kórus József Attila-estjét (1943). József Attila koporsója fölött a Kerepesi temetőben elmondott beszédét közölte a Magyar Csillag c. folyóirat (1942. dec.). 1944. márc. 19. után a Gestapo a lakásán kereste; illegalitásba kényszerült, s egy német tiszt golyója végzett vele. Életműve szemlélteti a népi és polgári eszmevilágtól a szocializmus vállalásáig megtett fejlődeset. Publicisztikai írásaira humanista antifasizmusa jellemző. Élesen tiltakozott minden faji előítélet ellen. Egyetlen könyvében Európa 1918 és 1938 közötti történetét írta meg, s benne az uralkodó osztályok nemzetpusztító politikáját leplezte le. Bertold Brecht egyik fordítója volt. Szerk. a Delta-almanachot (Bp., 1940). — M. Totális állam, totális ember (Századunk, 1938); Húsz év története, 1918 — 1938 (történeti tanúim., Bp., 1939); Kié József Attila (Del ta-almanach, Bp., 1940); A költő és a köztudat (esszé József Attiláról, Nyugat, 1940); Mai enciklopédia (szerk. Csetényi Józseffel és Erdődy Elekkel, Bp., 1941). — írod. Bóka László: G. Z. (Arcképvázlatok és tanulni., Bp., 1962); Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma (Bp., 1967); Füst Milán: Emlékezés G. Z.-ra (Emlékezések és tanulmányok, Bp., 1967); ,,S két szó között a hallgatás . . ." (Magy. mártír írók antológiája. Válogatta és szerk. Keresztury Dezső és Sík Csaba, Bp., 1970); Csaplár Ferenc: G. Z. (Tiszatáj, 1971. 12. sz.); Keresztényi Nándor: G. Z. ébresztése (Magy. Hírlap, 1972. júl. 22.). Gát József (Székesfehérvár, 1913. dec. 26. — Bp., 1967. júl. 2.): zongora-, csembaló- és klavichordművész, főiskolai tanár. A Zeneakad.-11 harsonázni tanult, de tüdőbaja miatt abbahagyta. Később a zeneszerzés tanszakon Kodály Zoltánnál, a zongora tanszakon Bartók Bélánál tanult. 1937-ben Székely Arnold növendékeként szerezte meg oklevelét. 1945-ben megszervezte a hangszer nélküli zenei előképzést a fővárosi zeneisk.-kban. 1947 —1949 között a Nemzeti Zenedében zongorát, 1949-től haláláig a Zeneművészeti Főisk.-n zongoramódszertant, karvezetést és szolfézst, élete utolsó évtizedében zongorázni tanított. Mint karnagy 1952-ig a Vándor-kórust, majd a belügymin.-nak általa összeállított ének- és zenekarát vezényelte. 1952-től számos csembaló-és klavichordhangversenyt adott. A zongorajáték technikájának tudományos kutatója volt. Eredményeit több, külföldön is megjelent könyvében foglalta össze. Instruktív kiadványai (Bach: Kétszólamú invenciók; Lassus: 24 motetta) az ötvenes évek óta számos utánnyomásban jelentek meg. Schumann, Mendelssohn, Glinka és más szerzők kórusniűveiből is többet közreadott 111. szöveggel. — F. m. Kottaolvasás —lapról játszás (Bp., 1939); Kéztorna (Bp., 1940); Kottaolvasás, hallásfejlesztés (Bp., 1950);.4 zongorajáték technikája (Bp., 1954; német, angol, francia, orosz, japán, svéd, olasz és spanyol nyelven is); Zongorametodika (Bp., 1964) ;A zongora története (Bp., 1964). — írod. Ungár Imre: Búcsú G. J.-től (Magy. Zene, 1967. 4. sz.). Gáthy György (Bp., 1899. szept. 2.—Bp., 1975. márc. 18.): gépészmérnök. A bp.-i József Műegy.-en végzett (1927). 1923-tól a bp.-i Esső és Társai Műszaki Vállalatnál műszaki tisztviselő, majd mérnök. 1931-ben a Honvédelmi Min. mérnöke, 1932 —34-ben az Egri Pénzügy igazgatóság malomfőcllenőre. 1934—41-ben a Tóth Gőzmalom, majd a belőle alakult Békés-Csanádi Villamossági Vállalat mérnöke. 1941—48-ban az Első Békéscsabai, Miskolci és Debreceni István Gőzmalom Rt. cégvezető mérnöke. Szegeden a Tisza Malmok Ipari Központjában csoportvezető mérnök (1948 — 50), majd nyugdíjba vonulásáig (1963) az Élelmiszeripari Min. malomipari főosztályának, utóbb a Malomipari Igazgatóság főelőadója, ezután a Herbária energetikus tanácsadója (1964 — 75). A 111. malomipar energiagazdálkodásának megteremtése, a malmok teljes körű clektrifikálása, az energetikusi hálózat szakmai kiépítése, továbbképzésük beindítása fűződik nevéhez. Cikkei jelentek meg a Malomipar c. szaklapban. — F. m. Erőgépek (Bp., 1951); Altalános géptani ismeretek (Fábry Györggyel, Bp., 1955). Gáti György (Bp., 1919. febr. 2. —Bp., 1971. febr. 13.): színész, színházigazgató. 1940-ben végzett a Színművészeti Ak.-n. 1946-tól a Madách Színházban, 1950-től a Honvéd Színházban, majd a Néphadsereg Színházában lépett fel. 1952-től a győri Kisfaludy Színház ig.-ja volt, ill. ismét a Néphadsereg Színházának tagja (1958 — 60), majd 3 évig a Miskolci Nemzeti Színházban vezető színész. 1960-tól 1963-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház ig.-ja, 1966-tól a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Legnagyobb sikerét Csehov Ványa bácsi c. darabjának címszerepében aratta (1963). — írod. (máté): Egy nagy színészi alakításról (Északmagyarország, 1963. jan. 27.).