Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 3. Kiegészítő kötet A-Z (Budapest, 1981)
N - Nádas József - Nádasdi Péter - Nádass József
N Nádas József (Igló, 1903. aug. 26.—Bp., 1975. aug. 24.): festő, grafikus. A gimn.-ot Iglón, Brassóban, Bp.-en végezte. 1920 — 44-ben a Magy. Brown-Boweri Műveknél reklámgrafikus, műszaki rajzoló volt. Közben elvégezte az Iparművészeti Isk.-t, majd szabadisk.-kban, neves mesterek mellett (Podolini-Volkmann Artúr, Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos, Vaszary János) képezte magát. A két háború között plakátjai és illusztrációi hetilapokban jelentek meg. A felszabadulás után a Nemzeti Segély munkájában vett részt. 1946 —54-ben ismét a Brown-Bowerinál (ill. az abból kivált Távvezeték-építő Vállalatnál) dolgozott. 1954 —59-ben nem vállalt állást, grafikai munkáiból (könyvcímlapok, kiállítási grafikák) élt. 1959-től 1971-ig, nyugdíjazásáig a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalatnál csoportvezető volt. Korai festményein (portrék, csendéletek, tájképek), majd későbbi, tematikus kompozícióin a francia impreszszionizmus eredményeit ötvözte egyéni látásmódjával. — írod. Nemes Béla: N. J. kiállításáról (Művészet, 1970. márc.). Nádasdi Péter (Balmazújváros, 1920. jan. 2.— Debrecen, 1976. ápr. 30.): újságíró, író, Veres Péter író fia. A felszabadulás előtt fizikai munkásként dolgozott. Részt vett az illegális munkásmozgalomban. 1945-ben szülőfalujának első kommunista párttitkára, tagja volt a földosztó bizottságnak. Bp.-en csaknem kétévtizeden keresztül mint újságíró dolgozott. Munkatársa volt a Termelőszövetkezet, utóbb a Jövendőnk c. hetilapnak, majd a KépesUjságnak. Elbeszéléseket és ifjúsági regényeket írt. Apjáról szóló visszaemlékezéseit A tölgyfa árnyékában c. kötetben (Bp., 1974) adta közre. — M.Jóska és gazdája (ifjúsági r., Bp., 1959); Imre két házassága (ifjúsági r., Bp., 1961); Szövetkezeti emberek (riportok, Bp., 1962); Szilaj Pista (r., Bp., 1966). — írod. Molnár Zoltán: N. P. halálára (Élet és írod., 1976. 19. sz.). Nádass József (Bp., 1897. máj. 22.—Bp., t975- júl. 30.): költő, író, újságíró, József Attila-díjas (1959). A bp.-i Kereskedelmi Ak.-n tanult, majd tisztviselő volt. Az I. világháborúban fél lábát elvesztette. Hazatérve bekapcsolódott a baloldali mozgalmakba, részt vett az MSZDP, a Galilei Kör munkájában. 1918-ban tagja lett a KMP-nak. A Tanácsköztársaság idején a munkástanács tagja és a bp.-i Vörös Őrség propagandaosztályának vezetője. Emiatt a proletárhatalom megdöntése után 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol a Kassák Lajos szerk. Ma munkatársa lett. Bécsen kívül évekig élt Prágában, Párizsban, Bukarestben, Berlinben. 1926-ban tért haza, az SZDP-ben dolgozott, előbb a Dokumentum, majd a Munka c. avantgardista folyóiratok főmunkatársa, ill. segédszerk.-je. 1928 — 30-ban Gaál Gábor Korunk c. lapjának mo.-i szerk.-je volt. 1931-ben elkobozták Te és ti c. kötetét és elítélték izgatás miatt. 1938-ban mozgalmi tevékenysége miatt ismét emigrációba kényszerült. Dániában, Svédo.-ban, majd Norvégiában élt, az ottani baloldali lapokban dolgozott. 1940-ben Norvégia náci megszállása után hazatért. Mo.-ról tudósította a baloldali skandináv lapokat, emiatt a Gestapo feketelistájára került. 1944. márc. 19-én a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. A felszabadulás után a külügymin. tájékoztatási osztályának vezetője, majd 1945-től 1948-ig a Népszava rovatvezetője volt, s Kortárs c. folyóirat egyik szerk.je. 1956 után aktív szerepet játszott a kulturális élet kialakításában. 1957-ben bekaposolódott az Élet és Irodalom munkájába, majd 1959-ig munkatársa. Költői pályája a bécsi emigrációban bontakozott ki. Két korai kötetében Kassák konstruktivista isk.-jának formai újításait követte. A 30-as évektől költészete szemlélődővé vált, kifejezésmódja hagyományosabb. A felszabadulás utáni években versek mellett elbeszéléseket, realisztikus önéletrajzi és korregényeket is írt. Cseh, német és norvég irodalmi műveket fordított. SZOT-díjjal tüntették ki (1972). — M. Szakadj ki, szó! (versek, Bp., 1923); Megy körben az arc (versek, Bp., 1927); Te és ti (versek,