Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 3. Kiegészítő kötet A-Z (Budapest, 1981)
S, Sz - Sághelyi Lajos - Sajtos Gyula - Salacz Pál - Salamon József
s, sz Sághelyi Lajos (Temesvár, 1893. okt. 11. — Bp., 1975. dec. 29.): tanár, tankönyv- és pedagógiai szakíró. Tanítói oklevelet szerzett (1912), s a temesvári elemi iskolában tanított (1912 —14). Az I. világháborúban katona, leszerelése után a bp.-i Áll. Polgári Iskolai Tanárképző Főisk.-n magyar —német—történelem—földrajz szakos tanári oklevelet nyert (1919). A Bp., IX. ker. Knézich u.-i polgári fiúisk. tanára, majd a Bp., IX. ker. Mester u.-i polgári leányiskola h. ig.-ja volt. A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en bölcsészdoktorrá avatták (1923). Polgári isk. ált. tanulmányi felügyelő a tanker.-i főigazgatóságon (1934—47). Szerk. az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületi Közlöny (1927 — 33), az Üvegesek Lapja c. szaklapokat (1927—46). 1945 után a dolgozók, ált. isk.-jában és technikumában ált. isk. ig. illetve tanár nyugdíjazásáig (1958). Polgári iskolai tankönyvek, didaktikai, módszertani tanulmányok és cikkek szerzője. 1955 — 56-ban az Oktatásügyi Min. megbízásából ált. isk. kísérleti nyelvtankönyvet írt. — F. m. A magyar polgári iskola hatvan éves múltja (Bp., 1929); A németországi középfokú gyakorlati iskolázás szervezete (tanulmány, Bp., 1929); Ausztria és Svájc polgári iskolái (tanulmány, Bp., 1930); A magyar üvegesipar története (Bp., 1938); A nyelvhelyesség tanítása a székesfővárosi polgári iskolákban (Bp., 1939); Gyakorlati útmutató a földrajz tanításához (Bp., 1943); Az üvegmívesség könyve (Bp., 1948); Üvegezés (Szilasi Ferenccel, Bp., 1959)Sajtos Gyula (Makó, 1896. febr. 21.— Rábacsanak, 1967. júl. 1.): újságíró. Makón kezdte az újságírást. A Tanácsköztársaság idején a makói Vörös Plírlapnál dolgozott. 1920 —30-ban a Makói FüggetlenUjság, majd a Friss Újság munkatársa, illetve felelős szerk.-je. Tagja volt a baloldali értelmiség makói társaságának. Baráti szálak fűzték Juhász Gyulához és Móra Ferenchez, ő vezette be körükbe az akkor még gimnazista József Attilát, akivel barátsága annak haláláig fennmaradt. A költőről számos cikket és egy visszaemlékezést jelentetett meg; több, addig ismeretlen versét tette közzé. 1945 —59-ben a SZU-ban élt, az ungvári Kárpáti Igaz Szó irodalmi szerk.-je volt. 1960-ban hazatért és Rábacsanakon telepedett le. — F. m. József Attila kéziratai (Szabolcsi Miklóssal; írod. tört. Közi., 1961. 6. sz.); József Attila Makón (Bp., 1964)- — írod. Péter László: S. Gy. (Kritika, 1964). Salacz Pál (Szarvas, 1897. szept. 14.— Bp., 1971. júl. 3.): orvos, szülész-nőgyógyász, az orvostudományok kandidátusa (1952). Érettségi után 1915 — 18-ban katona volt. A bp.-i tudományegy.-en szerzett diplomát (1922). 1920-tól a II. sz. Kórbonctani Intézetben, 1922-től a II. sz. Női Klinikán volt gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus. 1935-ben magántanárrá habilitálták. 1934 — 38-ban az orvosegyesület főtitkári teendőit is ellátta. 1944-től a Központi Állami Kórház, 1949-től 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézetben a szülészeti és nőgyógyászati osztályon volt főorvos. Több külföldi tanulmányúton vett részt, számos előadást tartott. Fő kutatási területe a nőgyógyászati műtéttan, a női nemi szervek rákos betegségei, a terhesvédelem és terhesgondozás, a terhességi és gyermekágyi torna. Mintegy 45 szakközleménye jelent meg. — M. A női nemzőszervek rákos megbetegedésének sebészi kezelése (Bp., 1935); A fluor és kezelése (A Gyakorló Orvos Könyvtára, Bp., 1955); Fekete Sándor (szerk.): A szülészet és nőgyógyászat haladása (társszerző, Bp., 1962). Salamon József (Dombóvár, 1890. aug. 27.—Bp., 1974. nov. 16.): újságíró. Pályáját haditudósítóként kezdte: az I. világháborúban a frontokról küldte jelentéseit a Győri Elet és a soproni Fáklya c. lapoknak. A háború után az Erő, a Magyar Detektív, a Magyar Rendőr, a Rádióújság és más lapok számára írt tárcákat, elbeszéléseket gyermekeknek Sajó, illetve Jóska bácsi álnéven. 1921-ben a győri színház bemutatta a Kisfaludy Társa-