Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 3. Kiegészítő kötet A-Z (Budapest, 1981)
W - Waldapfel Eszter - Waldapfel József
Waldapfel 848 szélviszonyai (Szeged, 1931); A világegyetem és a föld (Bp., 1942); A Körösök és a Maros csapadékviszonyai (Szeged, 1943); Légkörtan és klimatológia (Bp., 1951); A különböző'ökológiai viszonyú területek mikrokllmamérési módszerei (Bp., 1955); Éghajlattan (társszerzőkkel, Bp., 1968). Waldapfel Eszter (Bp., 1906. ápr. 2.— Bp., 1968. máj. 21.): könyvtáros, történész, a történelemtudományok kandidátusa (1959). ~ János lánya, ~ József és Trcncsényi-^ Imre testvére, Varga Endre Gábor felesége. A bp.-i tudományegy.-en kapott doktori és tanári oklevelet, a bécsi Collegium Hungaricum tagjaként a bécsi egy.-en jogtörténetet hallgatott és a Staats-archivban kutató munkát folytatott (1930 — 31). Az Orsz. Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központban (1933), 1934-től az OSZK-ban dolgozott. Eleinte ösztöndíjas gyakornok volt, 1946-tól a kézirattár vezetője, 1952-től h. főig., közben 8 hónapig az Orsz. Könyvtári Központ h. vezetője, nyugdíjazásáig az Orsz. Pedagógiai Könyvtár ig.-ja (1958—66). Nevéhez fűződik az intézmény szervezeti kereteinek kialakítása és módszereinek kidolgozása. Sokat tett a könyvtárügy fejlesztése érdekében, tagja volt az Orsz. Könyvtárügyi és Dokumentációs Bizottságnak és a M. Könyvszle. szerk. bizottságának. Könyvtártörténeti kérdésekkel, könyvtárosképzéssel és az isk.-i könyvtárakkal foglalkozott, szerk. a Könyv és Nevelés c. lapot. Mint történészt eleinte a magyar középkor foglalkoztatta. Részt vett a centenáriumi kiállítás rendezésében (1948). A forradalom és a szabadságharc levelestára (I — III., Bp., 1950 — 55) c. általa szerk. kiadvány a külföldi levéltárak anyagából is sokat tett hozzáférhetővé. A levelek közt számos diplomáciai tárgyút talált, ezek alapján írta kandidátusi disszertációját. — F. m. A független magyar külpolitika 1848— 1849-ben (Bp., 1962). — írod. Nyugalomba vonult dr. W. E. (Könyvtáros, 1967); V. dr. W. E. (Könyvtáros, 1978); Sinkovics István: V. W. E. (Magy. Könyvszemle, 1968). Waldapfel József (Bp., 1904. okt. 28.— Bp., 1968. febr. 15.): irodalomtörténész, •egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1948, r. 1958). ~János fia, Trencsényi-~ Imre és ~ Eszter testvére. 1918 —19-ben tagja volt az Ifjúmunkások, majd a Kommunista Ifjúmunkások szervezetének. A gimn.-ot magánúton kellett befejeznie, 1921-ben beiratkozott a bp.-i tudományegy. bölcsészkarára •s itt doktori és tanári oklevelet nyert. Tanára volt Horváth János, aki érdeklődését a régi m. irodalom felé fordította. 1945-ig a bp.-i zsidó gimn. tanára. 1946-ban kinevezték a Középisk.-i Tanárképző Intézet tanárává. 1948-ban a bp.-i tudományegy.-en h. tanár, 1949-től haláláig az I. sz. Magy. Irodalomtörténeti Tanszék vezetője és a Magy. Irodalomtörténeti Intézet ig.-ja. Szerk. az Irodalomtörténetet (1949 — 50), majd az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményeit, 1949 — 53 között az MTA I. osztályának titkára. Sokat tett a klasszikusok népszerűsítéséért. Jelentős szerepet vállalat 1951-től a Magyar Klasszikusok sorozat kiadásában, valamint az új Petőfi- és József Attila-kutatások megindításában. Sajtó alá rendezte és bevezetésekkel látta el Katona J., Vörösmarty, Madách és József Attila műveit. Szerk. a Magyar irodalmi szöveggyűjtemény (Bp., 1951 — 52) két kötetét és részt vett a Szöveggyűjtemény a reformkorszak irodalmából (Bp., 1955) szerkesztésében. Fiatalkori versei és Horatius fordításai (Bp., 1935) Trencséni József álnéven jelentek meg. Pályája kezdetén elsősorban a reneszánsz és a felvilágosodás irodalmával, a lírával és drámával mint műfajjal foglalkozott. 22 éves korában jelent megBalassiBálint költeményeinek kronológiája (írod. tört. Közi., 1926) c. értekezése. Katona Józseffel foglalkozó kutatásai eredményeit Katona József (Bp., 1942) c. monográfiájában foglalta össze. Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből 1780 — 1830 (Bp., 1935) c. műve a főváros pályadíját nyerte el. Bp. irodalmi múltjával foglalkozik a Forradalom előtt. Budapesti tollrajzok és életképek Petőfi korából (Bp., 1948) c. kötete is. A 30-as években kutatásainak fő területe az összehasonlító módszer alkalmazása volt, vizsgálta régi irodalmunk (Pesti Gábor, Heltai Gáspár, Balassi Bálint) lengyel, szerb, horvát kapcsolatait. Értékesek Gorkijjal és m. kapcsolataival foglalkozó írásai: Maxim Gorkij (Bp., 1958), Gorkij és Madách (Bp., 1958). Marxista irodalomszemléletét mutatják nagy tanulmánykötetei: Irodalmi tanulmányok (Bp., 1957); Szocialista kultúra és irodalmi örökség (Bp., 1961). Úttörő munkát végzett Csokonai, Vörösmarty és Madách marxista értékelésében. — M. Heltai Gáspár forrásai (Bp., 1934); Balassi, Credulus és az olasz irodalom (Bp., 1938); A XIX. század költői (Bp., 1949); A magyar irodalom a felvilágosodás korában (Bp., 1954). — írod. Gerézdi Rábán — Horváth Károly: W. J.: Irodalmi tanulmányok (írod. tört. Közi., 1958); Szauder József: W. J. (Magy. Tud., 1968); Horváth Károly: W. J. (írod. tört. Közi., 1968); Wéber Antal: W. J. (Kritika, 1968. 4. sz.); Búcsú W. J.-től (MTA Nyelv- és írod. tud. Oszt. Közi.,