Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 3. Kiegészítő kötet A-Z (Budapest, 1981)
J - Jolánkai Gyula - Jóna Gábor - Joó Sándor
Jolánkai 346 Tanács elnökh.-évé választották. A szerb csapatok bevonulása után elhagyta Újvidéket, majd Csongrád vm. kormánybiztos-főispánjává nevezték ki. A Tanácsköztársaság alatt Csongrád vm.-ben volt a direktórium tagja. Szerk. a Csongrádi Proletár c. lapot. A Tanácsköztársaság megdöntése után háromévi fegyházra ítélték. Kiszabadulása után 1922-ben Romániába költözött, csatlakozott a román munkásmozgalomhoz, de 1935-ben súlyos betegsége miatt kapcsolatai megszakadtak a mozgalommal. Jolánkai Gyula (Ószivác, 1906. nov. 15.— Bp., 1976. okt. 20.): tervező és műtárgyépítő mérnök. Tanulmányait a bp.-i József Műegy. mérnöki karán 1929-ben végezte, majd a vízügyi szolgálat tagja lett. Munkásságának első szakaszában (1929—49) különböző vízügyi hivatalokban, majd az Orsz. Vízügyi Főig.ság építkezéseinél és tervezéseinél dolgozott. Főbb munkaterületei a Kikötői Kormánybiztosság, a Soroksári Dunaág Munkálatainak Kirendeltsége, valamint Szolnok és a Közép-Tisza-vidék. 1950 — 1062 között a Mélyépítési Tervező Vállalat (MÉLYÉPTERV), majd 1962 — 1969 között a Vízügyi Tervező Vállalat tervezési osztályát vezette és orsz. jelentőségű vízügyi létesítmények tervezését irányította: a Tiszalöki Vízlépcső és a Keleti Főcsatorna általános tervei, az ajkai, a tiszapalkonyai, a pécsi és az oroszlányi hőerőmű vízellátása, a mohács-pécsi vízvezeték, a mohácsi farostlemezgyár kikötője, a Budapesti Nemzeti és Szabadkikötő fejlesztése, a Dunai Vasmű és a Lenin Kohászati Művek szivattyútelepe stb. Több, a népgazdaságnak nagy megtakarítást eredményező megoldást dolgozott ki, mint pl. a Keleti Főcsatorna több feladatú torkolati zsilipjének elvi megoldása, a Dunai Vasmű és a bp.-i felszíni vízmű szivattyútelepei telepítésének gazdaságos megoldása stb. Elkészítette a több feladatú Duna—Tiszacsatorna eszmei tervét, amelyet az orsz. vízgazdálkodási keretterv távlati tervként iktatott programjába. 1963-ban az aszály sújtotta afrikai országoknak nyújtott Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) segélyprogram keretében az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szakértőjeként működött. ENSZ szolgálatot vállalt: 1963—66-ban Ghana vízkészlet-gazdálkodási és mezőgazdasági területhasznosítási kerettervének hidrológiai előkészítését és kidolgozását irányította. 1966-tól D-Jemen részére készített tervet az ország vízgazdálkodásának fejlesztésére. 1967-től 1970-ig Szomália vízgazdálkodási tervezési munkálatait irányította. 1970-ben hazatérve a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Int.-ben (VITUKI) tudományos tanácsadóként és osztályvez.-i beosztásban az árvédelmi gátak védőképességének növelésére irányuló kutatásokat irányította és előkészítette az Irányelvek az árvédelmi létesítmények védőképességének fokozására c. VITUKI kiadványt. 1971-től az Orsz. Vízgazdálkodási Hivatal (OVH) megbízásából a Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei beruházásának központi vezetője. Több terv-változatot dolgozott ki a m. — csehszlovák Duna-szakasz kétlépcsős vízerőhasznosítására is. Szakirodalmi munkássága, mely elsősorban a víziközlekedés és csatornaépítés témakörét öleli fel, terjedelmével és szakmailag egyaránt jelentős. — F. m. Duna — Tisza közi hajózható öntöző és vízerőtermelő főcsatorna (Vízügyi Közi., 1953. 2. sz.); A Tiszavölgy északi része vízhiányának pótlása a Dunából átvezetett víz dombvidéki tárolásával (Vízügyi Közi., 1957. 1 —2. sz.). — írod. Horváth Sándor :J. Gy. (Vízügyi Közi., 1977. 1. sz.). Jóna Gábor (Hajdúnánás, 1920. márc. 12. — Debrecen, 1968. febr. 23.): röntgenológus. Oklevelét a debreceni egy.-en szerezte (1945). A debreceni egy. I. sz. Sebészeti Klinikájának Röntgen Intézetében dolgozott (1945—49). Hivatásos honvédorvos a Néphadsereg debreceni Helyőrségi Kórházában, majd Bp.-en a Repülő Orvosi Intézetben repülőorvos és röntgenológus. 1956 —63-ban a debreceni orvosi egy. II. sz. Sebészeti Klinikájának röntgen intézetét docensként vezette (1956 — 63), a Radiológiai Klinika tanszékvezető docense (1963—68). Kutató és gyakorlati munkássága a röntgenológiának szinte minden területét felölelte. — írod. Végh József: J. G. (Magy. Radiol., 1969. 2. sz.). Joó Sándor (Kecskemét, 1910. febr. 17.— Veszprém, 1970. júl. 3.): református lelkész, ~ Gyula jogak.-i tanár fia. A bp.-i Ref. Teológiai Ak.-n szerzett oklevelet (1932). Ösztöndíjas Amsterdamban (1932 — 34), hazatérve bp.-i, kecskeméti, majd újra bp.-i segédlelkész. Gyakorlati teológiából a bp.-i Ref. Teológiai Ak. magántanárává képesítették (1939), a debreceni tudományegy.-en doktorált (1942). Megszervezte a bp.-pasaréti ref. egyházközséget, amelynek haláláig lelkipásztora. Neves igehirdető volt. Cikkei, fordításai, igehirdetései egyházi lapokban jelentek meg. Kb. ezer összegyűjtött prédikációja maradt fenn. A Budapest-Pasarét c. gyülekezeti híradó, s a Pasaréti Prédikációk sorozat szerk.je. — F. m. Diakonátus a ref. theológiában (Kecskemét, 1937); A húsvét homiletikuma (Debrecen, 1942); Mi van a halál után? (Sárospatak, 1947). — írod.]. S. (Reformátu-