Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 3. Kiegészítő kötet A-Z (Budapest, 1981)
V - Vázsonyi Ádám - Vécsey Ernő - Vedres József
829 Vedres híve, majd 1934 elején átállt Gömbös Gyula táborába, s a Nemzeti Egység Pártja (NEP) helyi vezetője lett. 1937-ben a Földművelésügyi Min. adminisztratív államtitkárává nevezték ki. Időközben csatlakozott Imrédyhez, s 1938. okt. 27-től 1939. febr. 17-ig az Imrédy-kormány min.-elnökségi államtitkára. 1939. febr.-ban Nagybajomban képviselővé választották. A NEP vezetője, majd a Magyar Elet Pártja (MEP) elnöke 1940. okt. 5-ig. 1944 őszén elmenekült Mo.-ról, a háború után egy ideig Németo.ban élt, majd Kanadába költözött, s valószínűleg ott is halt meg. Vázsonyi Ádám (Bp., 1901. febr. 15.— Bp., 1973. júl. 14.): folyammérnök és műtárgyépítő. Mérnöki oklevelét a bp.-i József Műegy.-en szerezte (1924). Vízmérnöki működését 1925-ben Szolnokon kezdte, 1929-ben a gyulai folyammérnöki hivatal mérnökeként áll. szolgálatba lépett. 1931 — 33-ban a bajai Deák Ferenc-hajózózsilip felújítási munkálatait vezette. 1934-ben nevezték ki a szombathelyi kultúrmérnöki hivatalhoz. 1936-ban megbízták a Békésszentandrási Vízlépcső építésének vezetésével, majd 1941-ben az ekkor szervezett szatmárnémeti folyammérnöki hivatal élére került, ahol korszerűsítette a Felső-Szamos és a Kraszna területének ár- és belvízvédelmét. 1944 végén hivatalát Vásárosnaményba költöztette át, majd a Szamos és a Kraszna hídjainak újjáépítésével a vízügyi szolgálat dolgozóit is bekapcsolta az újjáépítés munkájába. Tervezte és irányította a vásárosnaniényi ideiglenes híd építését. 1948-ban, a társulatok államosításakor a debreceni vízgazdálkodási körzet vezetője lett és irányította a Hortobágy öntözését célzó munkálatokat. 1950-ben Bp.-re került és 1951-ben a vízügyi szolgálat átszervezésekor a Közlekedési- és Postaügyi Min. (KPM) által létesített Árvízvédelmi és Folyammérnöki Hivatal műszaki vezetője lett. 1953-ban az újra egyesített vízügyi szolgálat központjában, az Orsz. Vízügyi Főigazgatóságon az igazgatási főosztályt vezette. 1957-től a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) munkatársaként az orsz. vízgazdálkodási Keretterv előkészítését irányította. 1963-ban a M. Vízügyi Múz. megszervezésére kapott megbízást, s ennek első otthonaként még az évben megnyitotta a siófoki Beszédes József Vízgazdálkodási Múz.-ot. 1967-ben vonult nyugalomba, de egészségi állapotának javulásával szakértői megbízást vállalt az E-mo.-i Vízügyi Igazgatóságon; élete végéig a vízügyi szolgálat aktív tagja maradt. Kezdeményezte az egyes területekre vonatkozó vízgazdálkodási adatok összegyűjtését, feldolgozását és kézikönyvek formájában való közreadását. A sorozat mintájául szánt kötet, mely az É-mo.-i Vízügyi Igazgatóság adatait tartalmazza, csak halála után, 1974-ben jelent meg. — F. m. A bajai Deák Ferenc-hajózózsilip javítási munkálatai (Vízügyi Közi., 1933. 1. sz.); A magyar vízszabályozások története (társszerzővel, Bp., 1973). — írod. Károlyi Zsigmond: V. A. (1901 —1973) (Vízgazdálkodás, 1973. 5. sz.). Vécsey Ernő (Bp., 1910. dec. 25.—Bp., 1977. febr. 23.): zeneszerző, zongoraművész, pedagógus. 12 éves korában vették fel a Zeneak.-ra, ahol Székely Arnold növendéke volt. Tanulmányai befejezése után különböző könnyűzenei együttesekkel mint zongorista és karmester bejárta Európát és a Közel-Keletet. 1933-ban tért haza, itthon zongoraszólista volt Heinemann Sándor zenekarában. 1936-tól készültek hanglemezfelvételei, 1942-től a Radiola Tánczenekart vezette. 1945 — 46-ban a vendéglátóipari szórakoztatás területén dolgozott. 1947-től a Hivatásos Zenészek Zeneisk.-jában, 1960-tól az Országos Szórakoztatózenei Központ stúdiójában éneket és zongorát tanított, 1963 —67-ben a győri Kisfaludy Színház karmestere volt. Zeneszerzőként az 1940-es évektől vált ismertté. Több száz táncdala közül sok slágerré vált (Én mindig Pestről álmodom, Nem tagadom, Béka-szerenád), az ő szövegével szólalt meg magyarul számos világsláger. Népszerűek voltak zenés vígjátékai. Nevéhez fűződik Gershwin első mo.-i bemutatása (Rhapsody in Blue, Zeneak., 1939). — Szimfonikus műve: Három arcod (1959). — Zenés vígjátékai: A jégeső nem akadály (1957); Az asszony többet keres (1961); Oszi napsütés (1961); Ismerem magát (1962); Legfeljebb elválunk (1962); Az igazi (1963); A szamárlétra (1964); Ludas Manyi (1965). — Könyve:Jazz-zongora iskola (Balassa P. Tamással és Lelkes Péterrel, Bp., 1961). — írod V. E. (Magy. Nemzet, 1977. febr. 26.; Hétfői Hírek, 1977. febr. 28.; Film, Színház, Muzsika, 1977. márc. 12.). Vedres József (Bp., 1915. júl. 7. — Bp., 1973. febr. 10.): újságíró, sportvezető. Autószerelő-segéd volt. 1940-ben egy tehetségkutató pályázaton pályaművével I. díjat nyert. 1944-ben a Sporthírlap belső munkatársa, 1945-ben a Népszava rovatvezetője lett, és részt vett a Népsport megalapításában. 1946-tól a Dunántúli Népszava és a Pécsi Hétfő felelős szerk.-je, 1948 —49-ben a Kossuth Népe, a Aíagyar Nap rovatvezetője, 1950-ben az Autó-Motor, 1955-ben a Magyar Kereskedel-