Kiefer Ferenc - Siptár Péter (szerk.): A magyar nyelv kézikönyve (Budapest, 2003)
Nyelvtani rendszer
192 Nyelvtani rendszer satlcm, de *ugrálatlan, *futatlan. Igék után az -atlan/-etlen (tanul+atlan, tölt+etlen) alakot találjuk, magánhangzó végű főnevek után a -tlan/-tlen alak jelenik meg (gyanú+tlan, nő+tlen), mássalhangzó végű főnevek után pedig a -talan/-telen alak áll {család+talan, veszélyeiden). Fonológiai szempontból sajátos osztályt alkotnak azok a mássalhangzó végű főnevek, amelyek az igékhez hasonlóan az -atlanfetlen alakot veszik magukhoz {párt+atlan, fül+etlen). A főnév alapú képzés feltétele, hogy az adott főnévvel jelölt dolog és egy másik főnévvel jelölt dolog között megfelelő részegész viszony álljon fenn. Például a lomb része a fának, a nyél része a kapának, ezért mondható a lombtalan fa és г. nyeletlen kapa. A feltétel abban az esetben is működik, ha a főnévi szerkezet alaptagjával jelölt dolog és a fosztóképzős melléknév bázisával jelölt dolog között asszociatív kapcsolat áll fenn. Az ételt sóval fűszerezzük, ha ezt nem tesszük, ételünk sótlair, az ember általában ruhában jár, a ruhátlan emberen nincs ruha. A fosztóképző tőmelléknevekhez nem járulhat termékenyen: az igaztalan, tisztátlan, magyartalan lexikalizálódott képződmények. Szemantikailag a fosztóképzős melléknév pozitív párjának tagadását jelenti: a lombtalan a lombos, a vasalatlan a vasalt tagadása. (b) -/ Az -i melléknévképző termékenyen csak főnevekhez járul; a főnév jelenthet foglalkozást, funkciót (tanári, elnöki), intézményt {parlamenti, egyetemi), földrajzi helyet (apatini, balatoni), elvont fogalmat (cselekvési, pihenési), művészeti ágat, tudományterületet (teológiai, zenei), időtartamot {napi, nyári), személynevet {bartóki, József Attila-í). Az egyes szemantikai csoportokon belül különféle egyéb megszorítások érvényesülhetnek. A főnév nem lehet anyag-, állat- vagy növénynév (pl. *aranyi, *tigrisi, *szegfűi), termékek neve (*szekrényi, *autói), i-re végződő köznév (pl. *rabbii, *stricii). A képzett melléknév jelentésének sokfélesége a főnévi alapszó jelentéseinek gazdagságából ered. A képzőnek ennek ellenére van egy általános alapjelentése, amely így jellemezhető: ’az alapszó és a belőle képzett melléknév által jellemzett főnév között valamilyen viszony, reláció áll fenn’. így például a tanári állás esetében ez a reláció a ’tanár’ és az ’állás’, a bírósági tárgyalás esetében a ’bíróság’ és a ’tárgyalás’, az irodalmi vita az ’irodalom’ és a ’vita’ között áll fenn. (c) -beli Ez a képző országnevek {németországbeli, svédországbeli), szabályba foglalható korlátozással földrésznevek {afrikabeli, amerikabeli) és városnevek {varsóbeli, párizsbeli), intézményt jelentő alapszavak {parlamentbeli, egyetembeli), művészeti ágat jelentő főnevek {építészetbeli, festészetbeli), gyűjtőnevek {csoportbeli, osztálybeli) esetében termékeny. Földrész-, földtáj-, ill. városnév esetén a képzésnek korlátái vannak: az alapszó nem lehet olyan név, amelynek helyhatározói alakja az -n raggal van kifejezve: Budapesten - *budapestbeli, de Varsóban - varsóbeli. A -beli képző birtokos személyrag és a többes szám toldaléka után is előfordulhat (pl. falumbeli, utcátokbeli), és ez arra utal, hogy a -beli nem tipikus képző. Az elliptálhatóság miatt (félszó jellegű) összetételi tagnak is tekinthető (vö. akár varsó- akár párizsbeli). A képző jelentése: ’vmihez tartozó, vmivel kapcsolatos’.