Király Erzsébet: Tasso és Zrínyi. A „Szigeti veszedelem” olasz epikai modelljei - Humanizmus és reformáció 16. (Budapest, 1989)

Király Erzsébet TASSO ÉS ZRÍNYI A „SZIGETI VESZEDELEM” OLASZ EPIKA MODELLJEI (Humanizmus és reformáció 16.) Zrínyi Miklósnak, az első és egy­ben legnagyobb magyar epikusnak életművével kapcsolatban ma az iro­dalomkutatás fő feladata a költő vi­lágirodalmi helyének kijelölése. Eh­hez a munkához Király Erzsébet kötete az italianisztika oldaláról kí­ván hozzájárulni. Az olasz kultú­rának, tudjuk, kiemelkedő helye és szerepe van Zrínyi műveltségében. E könyv annak bizonyítékait keresi, hogy Zrínyi nemcsak nagy és eredeti költő volt, nemcsak a klasszikus és modern olasz „epikai közvagyont” értékesítette a műfajban kötelező mó­don, hanem költészetelméleti művelt­séggel is rendelkezett, ezeket az el­méleti szabályokat szuverén módon, a barokk költészet bizonyos áramla­tával összhangban értékesítette epo­szában, s ezeknek az ismereteknek legalábbis jelentős része olasz erede­tű. A vizsgálódás alapja: XVI. száza­di és XVII. század eleji olasz költé­szetelméleti müvek; Zrínyi könyvtá­rának olasz költészetelméleti és filo­zófiai kötetei; és Zrínyi lakonikus előszava a Adriai tengernek Syrenaia kötethez. A Syrena-előszó az olasz elméleti müvek tükrében kerül rész­letes elemzésre, mindig az eposz szövegével összefüggésben. A szer­ző arra a következtetésre jut, hogy Zrínyi — míg új műfajt honosított meg a magyar költészetben — elő­szavával mintegy hidat akart építeni a magyar verses elbeszélő hagyo­mány, a magyar nemesi műveltség és egy illusztris irodalmi műfaj európai poétikai kategóriái között. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

Next