Király Erzsébet: Tasso és Zrínyi. A „Szigeti veszedelem” olasz epikai modelljei - Humanizmus és reformáció 16. (Budapest, 1989)
Király Erzsébet TASSO ÉS ZRÍNYI A „SZIGETI VESZEDELEM” OLASZ EPIKA MODELLJEI (Humanizmus és reformáció 16.) Zrínyi Miklósnak, az első és egyben legnagyobb magyar epikusnak életművével kapcsolatban ma az irodalomkutatás fő feladata a költő világirodalmi helyének kijelölése. Ehhez a munkához Király Erzsébet kötete az italianisztika oldaláról kíván hozzájárulni. Az olasz kultúrának, tudjuk, kiemelkedő helye és szerepe van Zrínyi műveltségében. E könyv annak bizonyítékait keresi, hogy Zrínyi nemcsak nagy és eredeti költő volt, nemcsak a klasszikus és modern olasz „epikai közvagyont” értékesítette a műfajban kötelező módon, hanem költészetelméleti műveltséggel is rendelkezett, ezeket az elméleti szabályokat szuverén módon, a barokk költészet bizonyos áramlatával összhangban értékesítette eposzában, s ezeknek az ismereteknek legalábbis jelentős része olasz eredetű. A vizsgálódás alapja: XVI. századi és XVII. század eleji olasz költészetelméleti müvek; Zrínyi könyvtárának olasz költészetelméleti és filozófiai kötetei; és Zrínyi lakonikus előszava a Adriai tengernek Syrenaia kötethez. A Syrena-előszó az olasz elméleti müvek tükrében kerül részletes elemzésre, mindig az eposz szövegével összefüggésben. A szerző arra a következtetésre jut, hogy Zrínyi — míg új műfajt honosított meg a magyar költészetben — előszavával mintegy hidat akart építeni a magyar verses elbeszélő hagyomány, a magyar nemesi műveltség és egy illusztris irodalmi műfaj európai poétikai kategóriái között. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST