Kispéter András: Tömörkény István - Irodalomtörténeti könyvtár 13. (Budapest, 1964)
Harmadik rész. Egyszerű emberek
közötti ellentét formájában éleződött ki leginkább, Szegeden a parasztságon belüli osztályharc alakját ölti. A latifundiumok szomszédságában volt valami közös érdek, ami egy táborba hozta a jobbmódú és a szegényebb parasztot, itt nyoma sincs ilyen összetartó erőnek, a nincstelenek és nagygazdák csak mint munkás és munkaadó van egymással kapcsolatban. „Ezen a helyen börze van — magyarázza az író —, különös formájú és sajátságos börze, amelyen értékpapírok gyanánt a karok és lábak, derekak és mellek izmai vannak jegyezve, és azoknak az árfolyama száll följebb, meg alább, ahogy éppen azt a konjunktúrák rendelik.”6 Más ez, mint a nagybirtokon dolgozó cselédek, summások, részesek stb. helyzete; modern bérmunka ez, ha primitívebb formában is. Minden vasárnap összegyűlnek az emberek a csárda eresze alatt, a börzén. „Emberek — írj a Tömörkény —, akik a jövő hétre napszámosmunkába akarnak menni, meg megint a másik emberek, akik napszámosokat akarnak fogadni. Az embererőnek pénzért való megvásárlása folyik itten, de olyanformán, hogy nem a munkaadó szabja az árakat, hanem a munkás. Nem túlságosan szabja. Hanem a kereslet és a kínálat örök törvényei szabályozzák.”7 A parasztság körében itt már a kapitalizmus törvényei érvényesülnek, a szegénység, a nincstelenség azonban itt sem kisebb, mint másutt. „A föld minden öröklés után apróbbra tagozódik, már hírük sem akkora, mint nagyapó idején volt. Utoljára egynek-egynek csak oly kicsike marad, hogy alig lehet belőle megélni. ’ ’8 Az ilyen kicsiny föld azután igen könnyen megindul az ember lába alól s valamelyik nagygazda tulajdonába jut. Es miként József Attila írja: „hátán kis batyujával, kilábol a népségből a nép fia. Hol lehet altiszt azt kutatja . . .” (Hazám). így tett a . . .Boldog Isten bírja Andrisa is, városba ment munkát keresni, mert az apjuk halála után fennmaradt kicsiny föld nem volt elég mindnyájuk megélhetéséhez. Az a tudás, tapasztalat azonban, amit egy tanyai iskola tudott nyújtani, nem elég ahhoz, hogy a városban boldogulni lehetne vele. Andris italra adja magát, elzüllik, mert nem bírja a városban számára szokatlan életet és 6 A nép nem tréfál. — Barlanglakok, ioo. 7 Uo. 8 . . . Boldog Isten bírja. — Uo. 284. 247