Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei - Magyarország honfoglalás és kora Árpád-kori temetőinek leletanyaga 1. (Budapest, 1983)
II. Az Árpád-kori Baranya megye X-XI. századi termelőinek leírása és értékelése
238 19. MOHÁCS Leletköriilmények és lelőhely (2. ábra 19, 6G ábra, 104. ábra 1.) A Csele-patak torkolatától É-ra fekvő lelőhelyen 1934-ben Brandt Ede, mohácsi múzeumigazgató, 1949-ben pedig ifj. Fehér Géza végzett ásatást. 1958 telén, „a volt mezőrendőri pihenőtől délre fekvő” területen végzett földmunkákkal kapcsolatosan Ete János, mohácsi múzeumigazgató kisebb leletmentés során 2 lakógödröt és egy sírt tárt fel. Keltezés Az Árpád-kori temető 45. sírjában a koponya bal oldalán s végű karikát találtak. 20. MOHÁCS Lelőhely (2. ábra 20, 6G ábra, 104. ábra 2.) A temető a Mohácstól Budapest felé vezető országút keleti oldalán elterülő téglagyár (Baranya megyei Téglagyári ES 1. sz. téglagyára, Budapesti országút 50.) területének DNy-i részén feküdt. Az ásatási dokumentáció szerint a kutatás a 191. kilométerkőtől keletre folyt. E területen az 1864-ben készült katonai térkép felmérése szerint egy magasabb domb volt, amelyet a téglagyár az idők folyamán napjainkig teljesen elbontott. A középkori országút — mint ahogyan az 1783-ban készült I. katonai felmérésen látható — a Dunával párhuzamosan haladt Buda felé. Ezt a régi országutat a Duna 1823- ban alámosta, és az beszakadt a folyóba.1 A temető az egykori országúttól távolabb feküdt. Feltételezhető, hogy vagy a Duna medrének nyugat felé való eltolódásával, vagy a téglagyár földmunkáival semmisült meg az a település, amelyhez a temető tartozott. CSELE-PATAK A település valószínűsíthető középkori neve: Csele(j): 1266: Györffy 1966, 293. Sírleírás 1. sír (1958) (105. ábra) T: Ny—K, M: 50 cm, VH: 72 cm. Jobb oldalán zsugorított Inf. I—II. váz. Koponya mellett br. s végű karika (7). Gyűjtemény: Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, lt.sz.: 54.16.17., Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács, lt. sz.: 59.52.1. Irodalom: Fehér 1955. TÉGLAGYÁR Leletkörülmények 1942 nyarán a mohácsi téglagyár területén agyagkitermelés közben a téglagyár nyugati, tehát országút felőli részén egy 40 x 50 m-es felületen 12 csontvázra bukkantak. A csontvázak Ny—K-i irányban feküdtek. Progledics György téglagyári munkás közlése szerint (1949) a sírok 80—100 cm mélységben feküdtek. A leletek egy részét a mohácsi II. Lajos Múzeumnak ajándékozta. „Az egyik halott nyaka körül bronz dísz darabkák feküdtek, de 2 db ezüst lemez is volt.” Az egyik sírban „lófejet” is találtak. A leletek másik részét Tóth Dezső igazgató mentette meg és ajándékozta a mohácsi múzeumnak. A mohácsi múzeum vezetősége helyszíni szemlét tartott a téglagyárban, s ezt követően jelent meg 1942-ben egy újsághír a mohácsi hetilapban. E hír szerint a leletek és temetkezési szokás alapján a sírokat a honfoglalás korára keltezték. 1 Erdősi—Lehmann 1974, 112. ábra, 375—385.