Kiss Éva: Az Európai Unió a XXI. század elején (Budapest, 2005)
V. fejezet: Természeti adottságok és környezetvédelem az Európai Unióban
V. ♦ Természeti adottságok és környezetvédelem az Európai Unióban 197 tanak ki, mint a kisebb területű és népességű tagállamok. Az is megállapítható elöljáróban, hogy a XXI. század elejére, bár már mérséklődtek a régi és az új tagok levegőszennyezettségében a különbségek, még mindig az új tagok vannak kedvezőtlenebb helyzetben (v/y. ábra; v/8. ábra). Hazánk környezeti állapota nemzetközi összehasonlításban közepesnek minősíthető, s általában a többi volt szocialista országhoz viszonyítva kedvezőbbnek mondható (Kerekes S.-Kiss K., 2003). Hozzájárult ehhez, hogy a rendszerváltozás után a gazdaság, különösen az ipar struktúrájában radikális átalakulás ment végbe, csökkent a lakossági fogyasztás, és mérséklődött az energiafelhasználás, erősödött az erőforrásokkal való takarékosságra irányuló törekvés, és az emberek környezethez való viszonya is változott, egyre tudatosabban lépnek fel a környezet védelme érdekében. A környezettudatosság térhódítása és a környezetvédelem fontossága iránti elkötelezettség hívta életre az 1990-es években az ökofalvakat is. ÖKOFALVAK MAGYARORSZÁGON Az ökofalu-mozgalom a kilencvenes évek elején indult útjára hazánkban, ám kiteljesedésről azóta sem beszélhetünk. A fenntartható település fogalmát egyre többen emlegetik ugyan, ám a környezettudatos életmódra csak kevesen vállalkoznak. Jelenleg hét „igazi" ökofalu (Agostyán, Galgahévíz, Gömörszállás, Gyűrűfű, Krisnavölgy, Máriahalom, Visnyeszéplak) található hazánkban. Lakóik száma együttesen sem haladta meg a százat 2004-ig. Az eszmei alapot mindenütt a megújuló energiaforrások és a természetes építőanyagok használata, a biogazdálkodás, illetve a falusi kultúra hagyományainak felélesztése és ápolása jelenti, ám a megvalósítás módjai meglehetősen eltér egymástól. A legismertebb közülük Gyűrűfű, ahol jelenleg hét család él, további kettő pedig hétvégenként látogatja a települést. A terület akár ötven családnak is elegendő lenne, csakhogy nincs munkalehetőség. Aki nem lótartásból, mezőgazdaságból szeretne megélni, annak kevés esélye van a jövedelemszerzésre. Gömörszőlős az ökoturizmusra, a természetes életmód és a hagyományok bemutatására helyezi a hangsúlyt. Agostyán afféle előszobaként működik, ahol mindazon praktikákat elleshetik a vállalkozó szelleműek, amelyek az ökofalusi léthez szükségesek. Máriahalom vállalkozói alapon épül, Krisnavölgyet pedig a hit tartja össze. Mindegyik közösség más úton közelít a természethez, de a tömegek egyelőre a fogyasztói társadalmat választják. Követendő mintának jelölte ki Galgahévizet a világ ökofalvait tömörítő nemzetközi szervezet. Az önfenntartó település, aminek ötlete csaknem egyidős a rendszerváltozással, 2004 nyarán fogadta első lakóit. Jobbra erdő, balra ringó búzamező, hátunk mögött a fűtőház, előttünk meg Galgahévíz Ökofalu. Az ötven - szalmabálából, vályogból és fából épült - házban több mint kétszázan élnek. Többségük a falu ételét adó farmon dolgozik, a többiek a falu közösségi létesítményeit (bölcsőház, fűtőház, törpe vízmű, szennyvíztisztító) működtetik. A falu határain kívül eső munkahelye csak keveseknek van. A gyerekek a közösség óvodájába járnak, a nagyobbak magántanulóként végzik az iskolákat. A házakat többnyire kalákában építik, de a falu saját építőipari cége is megbízható a feladattal. Az ivóvizet a törpe vízmű szolgáltatja, a fűtéshez szükséges energiát részint biomassza elégetéséből, részint napenergiából nyerik. A szennyvíz több lépcsőben, biológiai eljárással tisztul, a hulladékot szelektíven gyűjtik, bár a fogyasztói társadalom hívságainak kiszorításával ebből a szokásos mennyiségnél jóval kevesebb képződik. Teljes önellátás, megfelelő komforttal párosítva: öko high-tech a Galga mentén. A galgahévízi modellt az ökofalvak világszövetsége kiválónak értékelte, amit az idén átadott kitüntetés is bizonyít. A szervezet a mintát követhetőnek tartja, amely a világ bármely részén megvalósítható. (SzALAI A., 2OO4)