Kiss Ferenc: Az érett Kosztolányi - Irodalomtörténeti könyvtár 34. (Budapest, 1979)
Az esztéta
Bizonyos, hogy ebben az Ady-lázban volt gőz is, tisztázatlan irányú nyugtalanság is. A Bartlia Miklós Társaság, mely felélesztésében irányító szerepet vitt, maga is sokféle szándék, sokféle eszme fóruma volt, de nem kétséges, hogy amikor Ady politikáját programmá avatta, a forrongásba az érés olyan kovászát dobta, amelynek ereje föléje nőhetett a kitűzött céloknak, s a mű logikája szerint dolgozhatott a fogékony lelkekben. így dolgozott József Attilában is. A népdal, a faluismeret s Ady messianizmusa nála később egy kristálytiszta szemlélet rendjébe forrt, de arra, ami kiforrt, valahol szert kellett tennie. Az Advélmény ilyen gazdag forrásként kínálta életre szóló erejét a kurzus bénultságából ocsúdó fiatal értelmiségnek. így élt például a Nyugat esztétizmusát is érteni és tisztelni tudó s a Szabó Dezső ihletésű Ady-kultusszal szemben álló Komlós Aladárban: „új perspektívákat nyitott számunkra — írta 1929-ben — mélyebbeket, mint bárki, átalakította látásunkat, meghatározta helyünket a világban, úgy is mint magyarokét, úgy is mint fér fiakét, úgy is, mint emberekét”.82 Németh Lászlónak, a népi irodalom leendő ideológusának vallomása is szinte egybehangzik a Komlóséval: „Ady határtalanul megtágította a magyar költőiség jelentőségét.” — „A mi életünkbe beforrt Ady költészete, az érzelmek iskolája volt számunkra, s családapák és jó magyarok és tiszta emberek lettünk, noha ez volt.”83 S beforrt a vajdasági Híd, a felvidéki Sarló, az Erdélyi Helikon ifjainak szemléletébe, észlalja össze: Az Ady szellemét vállaló magyar ifjúság legfőbb feladata: „ti magyar demokrácia megteremtése és felépítése. Ez a magyar demokrácia a magyar paraszton, a magyar munkáson s a magyar szellemi munkáson kell, hogy felépüljön: kívülük nincs »nemzetfenntartó osztály«. Az állam és társadalmi élet minden erőpontját nekik kell elfoglalniok és tudományt, irodalmat, művészetet és államot az öncélú magyar élet szervévé kell alakítaniok.” — Meg kell szabadulni a germán kultúra halálos karjaiból, és kulturális kapcsolatokat kell teremteni Kelet-Európa velünk sorsközösségben élő népeivel. Érdekeink közösek a többi dunai állammal, ahol már ébred a parasztdemokrácia. Jancsó Béla: Szabó Dezső beszédei a magyar ifjúság Ady ünnepén. Erdélyi Helikon 1928. 156. Még tüzetesebben beszéli el az Ady-ünnepség történetét, szellemi-politikai indítékait Balogh Edgár: Hétpróba. Bp. 1965. 55—79., valamint Fábry Zoltán: Kúria, kvaterka, kultúra. Bratislava, 1964. 157.; Vö. Korunk 1929. 447. 82 Táguló irodalom. Bp. 1967. 369. 83 Készülődés. I. 246. és 234. 372