Kiss Ferenc: Az érett Kosztolányi - Irodalomtörténeti könyvtár 34. (Budapest, 1979)

Számadás

ténye is, hogy Kosztolányi kétkedő, lefokozó emberszemlélete eleve kizárja az egyenrangúságot, az azonos emberi minőségen alapuló, életbe ágyazott testvériséget, sígy a teljes értékű patri­otizmust is. Hiába vágyott a nagyobb család melegére, nosztal­giáit nem tudhatta élő és valóságos kapcsolatokra váltani, mert a közösség testmelegétől, a vállalkozás és azonosulás alkalmaitól individuális természetű érzékenysége elzárta. A küzdő nép mint közösség, a nyelvőrző és kultúrateremtő, amelyre a nyelv­védő olyan megindultan hivatkozik,43 lényegében azért rekedt kívül alkotói horizontján, mert nem fért össze emberszemléleté­vel. Az olvasmányaiból, a gyermekkor szórványos emlékeiből képződött fogékonyság ahhoz elég volt, hogy ráérezzen rejtett kapcsolatokra, ha Móricz vagy Móra műveiben testet öltve látta az áhított nagyobb család valóságos életét, de primér élménnyé ritkán’ sűrűsödhettek ezek az emlékképek, mert az eleven ügyektől, amelyek révén nép és költő között kapcsolat létesülhet, Kosztolányi elzárkózott. Ügy szeretett volna otthon lenni egy nemzetben, hogy a harctól, mely létének alapfeltételei­ért folyik, távol maradhasson, s mert maga is érezte, hogy ez lehetetlen, kereste és megtalálta az azonosulás és szolgálat homo aesteticushoz szabott formáit: a nyelv és az irodalom ügyének apolitikus képviseletét. Elég a Széchenyi ürügyén elő­adott patetikus felhívás fölszánt ünnepélyességére, szigorára és hitvalló gesztusaira, valamint a végén formát öltő konkrétum: a nyelvvédelem redukált programjára, fogadkozás és cél arány­talanságára gondolni, hogy iménti magyarázatunk érvénye érzék­letesen is mérhető legyen. Megtalálta, de éreznie kellett ennek erőtlenségét ahhoz a kép­viselethez mérten, melyet elhatározó élmények, anyag, szem­lélet és szándék összeforrt egysége fedezett, Móriczéhoz mérten, József Attiláéhoz, Illyéséhez mérten — és Adyéhoz mérten is. S ha nem érezte volna, az Ady-pör során minden oldalról figyelmeztették erre a hiányra. Szenvednie kellett ettől, mert az illetékességre ő is minden jogon számot tartott, s mert maga is tudta, hogy a nemzet válságos állapotba jutott, hogy jellegé­ről, létének értelméről tanúskodni nemcsak kötelessége a szellem emberének, hanem történelmi jelenlétének feltétele is. 13 Erős várunk a nyelv. 74. 33 Kiss 513

Next