Kiss Judit: A magyar mezőgazdaság világgazdasági mozgástere (Budapest, 2002)
III. fejezet: A világ mezőgazdaságának a GATT, valamint a WTO keretén belüli szabályozása
130 A VILÁG MEZŐGAZDASÁGÁNAK SZABÁLYOZÁSA A WTO KERETÉBEN vidéki térségek esélyegyenlőségének megteremtésére, a falvak megújítására és fejlesztésére, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek kialakítására. A fentiekből egyértelmű, hogy az Uruguayi Fordulót követően a világ agrártermelő és agrárexportőr országai jelentős mértékben átalakították támogatáspolitikájukat, nagymértékben növelve a zöld dobozos támogatások arányát és kihasználva a különböző támogatási jogcímeket. Magyarország kevésbé élt ezzel az eszközzel: míg az USA-ban 84%, az OECD-országokban 49% a zöld dobozos támogatások aránya az összes támogatásokon belül, addig Magyarországon 1999-ben csupán 24% volt. (Igaz, hogy az EU-ban is mindössze 22% volt, de ez a kék doboz létével magyarázható.) A zöld dobozos támogatási rendszer erősítése megtörténhet: • új, általunk eddig nem alkalmazott jogcímek bevezetésével (például az élelmiszersegély szélesebb körű alkalmazása, a mezőgazdasági termelést kiszolgáló logisztikai rendszer fejlesztése révén), • az egyes támogatástípusok „rugalmas” értelmezésével (hogy például mit értsünk „transitional aid” vagy „beruházási segély” alatt), • meglévő támogatási jogcímek egy részénél teljes költségtérítés alkalmazása (állat- és növényegészségügyi, minősítési költségek), illetve • meglévő támogatások (kutatás, képzés, infrastrukturális, környezetvédelmi, regionális fejlesztések) értékének növelése révén. A zöld dobozos támogatások nyújtása természetesen nem öncél, hanem megfelelő célok elérését szolgáló eszköz. Mivel a különböző országok agrárpolitikai céljai eltérnek egymástól, így Magyarország nem másolhatja szolgaian más országok példáját. Míg az EU-ban a túltermelés csökkentése fontos agrárpolitikai cél, addig Magyarországon épp ellenkezőleg: a transzfonnáció előtti agrártermelési szint elérését, a mezőgazdasági tőkehiány enyhítését, az agrártermelők jövedelmének emelését, a piaci biztonság megteremtését, a hatékonyság és a versenyképesség, valamint az agrárexport növelését, továbbá a mezőgazdaság és a vidék szociális problémáinak kezelését, megoldását kellene elérni. Következésképpen a különböző támogatási formák alkalmazását ezen célok függvényében kell megválasztani. A fentiek alapján a magyar agrárexport növelése érdekében az alábbi támogatási fonnákra kellene nagyobb hangsúlyt helyezni: • kutatás: a mezőgazdasági alapkutatások finanszírozása, az innovációs tevékenység támogatása, K+F eszközök beszerzése; • inspekciós (egészségügyi, biztonsági, figyelő, ellenőrző és minősítő) szolgáltatások, amelyek a külpiacokon könnyebben értékesíthető és versenyképesebb, minőségi és biztonságos élelmiszer előállításához járulhatnak hozzá; • marketing szolgáltatások (marketing, piacra jutás, piaci információk elérhetőségének segítése), termékgarancia és a földrajzi eredetvédelem igazolásához szűk-