Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
elméletileg és politikailag fontos kérdését a külföldi, mindenekelőtt a kapitalista országok haladó irodalmában. A kritikai realizmust ma is több elvtársunk határozottan visszahelyezi a múltba. Kritikánk olykor arra a hamis álláspontra helyezkedett, hogy a kritikai realizmus állítólag már teljesen kimerült és a szocialista realizmus első csíráinak felbukkanásakor elvesztette haladó jelentőségét. Ez a káros álláspont, melyet konkrét tényekkel megcáfoltak, mesterségesen összeszűkíti a progresszív irodalmi mozgalom határait, holott ehhez a mozgalomhoz a kapitalista országokban sok tehetséges és becsületes olyan író is tartozik, aki műveiben a valóságnak megfelelően ábrázolja az életnek nem egy lényeges elemét. A II. írókongresszuson hangsúlyozták azt a felfogást, hogy a szocialista realizmus a realizmusnak magasabb formája, ámde a kritikai realizmus, melynek minden országban gazdag hagyományai vannak, nem tartozik a múlthoz s keretei között a mi korunkban is sok eredmény érhető el. Azok az írók, akik ennek az alkotói módszernek határai között dolgoznak, nagy erővel kifejezésre juttathatják az élet reakciós berendezése miatt érzett felháborodásukat. A szocialista realizmus és a kritikai realizmus közt nem áll áthatolhatatlan fal. Tudjuk, hogy Gorkij, a szocialista realizmus megalapozója, támogatta a kritikai realizmus irodalmának legjobb képviselőit, segített nekik fejlődésükben, hogy alkotómunkájuk során átjussanak a magasabb stádiumba — a szocialista realizmus stádiumába. Mindenki tudja, hogy a szovjet irodalom nagy befolyást gyakorol a világ minden országának irodalmában a szocialista realizmus módszerének kialakulására. Ugyanekkor a szovjet irodalom a haladó külföldi írók tapasztalataival gazdagodott. A Központi Bizottságnak a Szovjet írók II. Kongresszusához intézett üdvözlete hangsúlyozza : »A szovjet irodalom, mely az új, haladó művészetért folyó harcban lelkesítő példakép és tapasztalatforrás a külföldi írók számára, ugyanekkor maga is gazdagodik, felhasználva fejlődésében és tökéletesbülésében a haladó külföldi írók legjobb eredményeit.« 390