Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
lényegesen kisebb mértékben a Válasz népies iránya lett költészetünk hangadója. A mérce, már a művek költői-művészi értékeinek mércéje, tulajdonképpen ugyanaz lett, mint a harmincas években a Nyugatnál volt. Ügy gondolom, itt kell említeni azt a tényt is, hogy József Attila életművének nem a legforradalmibb, tehát a 30—33-ig tartó szakaszát folytatta tovább költészetünk, hanem utolsó esztendejének hangját és a Nyugathoz közel álló magatartását vette példaképnek. Költészetünkben a harc már megindult ebben az időszakban is : Révai József tanulmányaival és ahogy Nagy Péter már említette, Lukács György esztétikai-kritikai munkásságának támogatásával viták indultak, s néhány költőnk, elsőnek is Zelk Zoltán hirdette a pártos költészet igazát és a régi formák egyre inkább telítődni kezdtek a szocialista realizmus eszméivel, a pártos költészet fogalmaival. Meg kell ismételnem, hogy a régi formák, vagyis a kibontakozó új tartalom nem eredetien új költői köntöst kapott, hanem a gyakorlatban általában dívott, egy, sőt több nemzedékre valló, általuk kovácsolt forma és kipróbált hang lett a külső ruha, amelybe az új fogalmakat öltöztették. A pártosság kérdésében már nagyjából egyetértünk, hiszen éveken át vitáink középpontjában volt, s költőink ma már természetesnek tartják, hogy pártatlan írás nincs, hogy az igazi pártosság a szocialista realizmus alapkövetelménye, s a legmagasztosabb költői becsvágya minden költőnek, hogy az igazságért küzdő tömegek, a leghaladóbb osztály pártjára állva segítse a haladás ügyét, a nemzet nagy munkáját. De akkor közvetlen a felszabadulást követő években az a szó, hogy pártos, más akusztikai helyzetben, a »tiszta költészet«-et védelmezők előtt pejoratív színezetet kapott. Még sokan viszolyogva fogadták a pártosságot hirdető és a közvetlen gyakorlati élethez kapcsolódó verseket, és ezek a versek csak akkor kaphattak polgárjogot, még ha mondanivalójuk ellentétben is állt a tiszta költészet ismérveivel, ha e versek formakultúrája megütötte az addig elismert és általában megszokott, vagy jónak tartott alkotások mércéjét. Ezért mintegy hídként épültek 45-től a fordulat évében kialakuló új irányú pártos költészetig Zelk, majd Benjámin akkoriban írott versei. A pártos 413