Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
Zsigmond munkássága. Nála a népi realizmus már kilép abból a szűkre szabott horizontból, amellyel még Tömörkénynél, később pedig Móránál találkozunk. Móricz már nem apró mozaikokban ábrázolja a nép életét, hanem sikerül neki nagy népi hősöket teremteni. Nem akarok most Móricz művészetének elemzésébe belemenni, ennek a kérdésnek vannak itt nálam szakavatottabb ismerői, csak arra kívánok utalni, hogy a népi-paraszti realizmus Móricz Zsigmondnál éri el fejlődése legmagasabb fokát. Nincs igaza Veres PÉTER-nek, amikor Móricznak szemére veti, hogy kívülről ábrázolta a népet. Móricz utolsó művében, a Rózsa Sándor-ban eljut egészen a plebejus, paraszti forradalom igenléséig s ez az a legmagasabb fok, ameddig a paraszti-népi realizmus el tud menni. Az ennél tovább lépés már a proletárforradalom igenlése lenne, ezt az utat azonban Móricz nem tudta megtenni. Móricz művészetének népiségével már messze túllép a polgári realizmus keretein s így prózánkban a szocialista realizmus közvetlen előfutára. Nem kétséges, ha Móricz megéri a felszabadulást, maga is megteszi azt az utat, amely a plebejus népi realizmustól a szocialista realizmushoz vezet. Az irodalmi népiség szempontjából véleményem szerint ezek azok a legfontosabb vonások, amelyek egyrészt József Attilán, másrészt Móricz Zsigmondon keresztül felszabadulás utáni szocialista realista igényű irodalmunkhoz vezetnek. Beszélni kellene még a harmincas évek népi, helyesebben népies irodalmáról. Azt hiszem azonban, ez a kérdés nem vinne bennünket közelebb a célhoz. Annak elismerése mellett, hogy ennek a népies irodalomnak korában komoly politikai jelentősége volt, kénytelen vagyok megállapítani — szemben Veres PÉTER-rel, aki ezt az irodalmat Móricz fölé emeli — hogy ez az irodalom nem tekinthető másnak, mint az általam felvázolt paraszti-népi realizmus torzójának, bizonyos szempontból éppen zsákutcájának. Természetesen nem vállalkozhatom arra, hogy a felvázolt kérdést akárcsak egyetlen vonatkozásban is kimerítsem. Csak egy-egy kiragadott utalással próbáltam felvázolni, hogy a polgári realizmus válsága után hogyan közeledik irodalmunk éppen népi realizmusának mélyülése folytán a szocialista realizmus felé. Ahhoz, hogy ezt a fejlődést a maga sokrétűségében és ellentmondásosságában megrajzoljuk, természetesen sok más lényeges szempont vizsgálatára volna szükség, amit egy rövid hozzászólás keretében mégcsak érinteni sem lehetett. 459