Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
zatok felé. Azonban ezen a harcon túl vagyunk. Nagyon helyes, hogy erre a kérdésre ismét felhívták a figyelmünket. S szeretnék végül néhány olyan kérdéshez szólni még, amelyről már sokan szóltak, Veres PÉTER-nek néhány olyan tételéről, amelyre azért nem árt még egyszer felfigyelnünk. Az egyikre már célzott bizonyos mértékben Pándi elvtárs. Szabó Dezső sorsérzésére gondolok, Veres PÉTER-nek arra a tételére, hogy Szabó Dezső abban volt példaképünk, hogy a gyarmati elnyomás elleni tiltakozás volt a forrása művének. Elvtársak, Szabó Dezső valóban tiltakozott a gyarmati elnyomás ellen, de nézzük meg, hogy milyen fegyverekkel. A németellenesség, az antiszemitizmus fegyverével, a fajelmélet fegyverével. Amikor felemelte ezekben a kérdésekben a szavát, ugyanakkor tovább lazította azt a talajt, amelyet a Horthy-reakció már véres tettekkel meglazított, és amely bizonyos mértékben átmenetet tudott teremteni a Horthy-reakció kezdeteiből az európai fasizmus kiteljesedéséhez. — Ezt sem szabad elfelejteni. A kérdés lényegét egyébként helyesen veti fel Bessenyei György hozzászólása, hosszú idő óta az első kritikai szó a kérdésben. A szociografizmus kritikáját szerintem Veres Péter félreértette. Az nagyon helyes, hogy volt szociográfia az országban, de itt mi irodalomról beszélgetünk, s azért arról nem szabad elfeledkeznünk, hogy volt Ady Endre és volt Móricz Zsigmond, akik nem a szociográfia módszerével közeledtek a dolgozó nép sorsához, és mégis azt mondhatjuk, hogy a dolgozó nép sorsának leglényegesebb szavait a legegyetemesebben, tehát a parasztságra és a munkás proletariátusra tekintően mégiscsak ők mondották ki először ebben az országban. Arra a tételére, hogy Móricz kívülről szemlélte a népet, nem is vesztegetek most szót, ebben Móricz gróf Tolsztojjal egy, ő is »kívülről« nézte a parasztságot, de jól. Ezt a kérdést a népi írók körén belül is meg tudják vitatni nyilván Illyés Gyulával, aki azt mondotta, hogy nem az a kérdés, hogy ki honnan jön, hanem hogy hova megy. Láthatják az elvtársak, hogy csak egy ilyen rövid, madártávlatú képből mennyi probléma merül fel és ezek a problémák mind a mi központi kérdésünk felé mutatnak, a mai életet tükröző 32* 499