Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A realizmus kérdései és a régi magyar irodalom
Ezek a csúfondáros prefabrikált rímek nagyrészt bele is épültek a Dorottya versszövedékébe. Hasonló nyelvi, verselési ötletek serege épült bele egy-egy költeményébe, s nemcsak az olyan vidámakba, mint a Dorottya. S ez nemcsak Csokonaira jellemző. Mennyi döbbenetes hatású j á t é ко s elem van József Attila, vagy Ady nagy hazafias verseiben. Aki ezt nem veszi észre, éppenúgy megbotlik az elemzésben, mint az, aki csak erre figyel. Mit mond Csokonai, a legjátékosabb magyar költőa valóságról? Egyik féltréfás invokációjában írja : Virgonc fantasia! agyvelők nimfája, Te a vén valóság piperés lyánykája Te lelkesítsd hát meg együgyű énekem : Ha hattyúi szavam nem lehet is nekem. Ez a precíz, megtámadhatatlan esztétikai fogalmazás egyszersmind kiváló önjellemzése is annak a költőnek, aki »felfohászkodásai«-ban is leginkább a borral telt butelliát szokta megszólítgatni. Egy legújabban előkerült, eddig ismeretlen írásában, a Cultura című színdarab bevezető orációjában határozottabban tesz hitet a valóság elsőbbségéről. »Egy játékot jádzunk mi ma el, mellynek tzéllya tréfa és valóság ; szabad a tréfát hideg vérrel fogadni, de a valóságot megfontolás nélkül el-botsátani, gondolkodó kötelességünk ellen vagyon.« így magában idézve is figyelemreméltó mondat.Hát még ha a helyzetet is hozzáképzeljük, amelyben elhangzott. Első ízben játszottak akkor színdarabot a csurgói diákok. Az oskola pártfogói: Festetich gróf, Sárközy István, Csépán István és a többi urak figyelmesen hallgatták, hogy mit produkál az új tanár. Ezekhez a közéleti személyiségekhez szólt a figyelmeztetés : Lehet, hogy nincs érzéketek a tréfa iránt — ez megbocsájtható. Akár el se nevessétek magatokat bohó játékunkon. De ami valóság benne, fontoljátok meg. Négy éve volt már akkor, hogy a magyar értelmiség legjobbjait előre megfontolt szándékkal kivégezték — államrezonból. Oszló holttestek, penészes várbörtönök fojtó levegője hatotta át az országot. A csábítás és megfélemlítés minden eszközét felhasználta az udvar, hogy békés hangulatot teremtsen az országban a francia háborúkhoz. A valóság azonban ellenemondott ennek a hadi-140