Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
kritikánkban is olykor felbukkanó, lehetséges hibát, melynek folytán a szocialista realizmust mindössze a forradalmi-demokrata és a munkás-irodalomra »vonják össze«. Nem titok, hogy vannak olyan könyvek, amelyek a kritikai realizmus és a forradalmi romanticizmus legnagyobb alakjainak figyelembevétele nélkül, a forradalmi munkásirodalom hagyományain igyekeznek megközelíteni a szocialista reahzmust. Mindenképpen abból kell kiindulni, hogy a szocialista realizmus a külföldi irodalmakban ugyanúgy, mint a szovjet irodalmakban, a nemzeti, klasszikus irodalom egész gazdagságának örököse. Valóban, a szovjet irodalom közvetlen elődei a forradalmi demokraták. De az irodalmi hagyomány fogalma sokkal tágabb. Nincs szovjet író, aki megtagadná Puskin és Lermontov, Gogol és Scsedrin, Lev Tolsztoj és Csehov hagyományait. Önélkülük Gorkij és Majakovszkij nem lehetett volna. A magyar szocialista realista irodalom kezdeteinél ott áll Petőfi, Ady, József Attila. De egyoldalúan járnak el, ha az örökségből, amelyre az új irodalom támaszkodik, valamiképpen kirekesztenék Eötvöst, Mikszáthot és Tolnait. Barbusse vagy Aragon műveit nem érthetjük meg, ha nem Potier vagy Valles hagyományaival, Balzac és Zola társadalmi regényével kapcsolatban vizsgáljuk — Becher művei nemcsak Weerth költészetével állnak kapcsolatban, de Goethe minden legjobb elemével is. Itt nem lehet szó semmiféle viszonylagosságról. Különböző írók igen közel állhatnak egymáshoz műveik különböző elemeinek szempontjából. De mi, leninisták mindig eszünkben tartjuk Lenin tanítását arról, hogy a kultúra jelenleg a világ civilizációjának országútján haladva fejlődik tovább, s mi kritikailag magunkévá tesszük a múlt kultúrájának valamennyi igazi eredményét. * A szocialista realizmusnak puszta fogalma megköveteli, hogy meghatározzuk művészetünk újító jellegét, a szocialista realizmus újszerű tulajdonságát a realizmus többi válfajaihoz képest. A hagyományok és a szocialista realizmus újítói mivolta kérdésében a helytelen szemléletek különös élességgel nyilvánultak 384