Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)

A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban

között, ugyanolyan izoláló feltételek között éltek, mint Adyék. Költészetük éppúgy az imperialista társadalom talaján, sőt ellen­­forradalmi, fasiszta korszakban jött létre. Ez a bizonyos »egyensúly« nem is egyszerre, csak küzdelem árán, körülbelül 1930 táján jött létre. S létrejöttében egy olyan erőnek volt szerepe, amely képes volt szembefordulni a nagyvárosi életnek ezzel az izoláló tendenciájával, amely új összefüggéseket tárt fel a költők előtt. Ez az erő a munkásmozgalom, a nagyvárosi embert a kollektív életforma felé vezető történelmi tényező volt, amely lehetővé tette, hogy a költőkben az izoláltság, a magánosság tudata feloldódjék. S világosan megfigyelhető, hogy a szocialista gondolkozás, a szocialista tudatvilág miképpen segíti József Attilát (s kisebb mértékben Illyés Gyulát és Radnóti Miklóst is) abban, hogy a költői izoláltságot, amely Ady után szinte az abszurdumig fokozódott, leküzdje. így vált lehetővé, hogy az izmusok »káosza« után, amely a tárgyias lírának szinte semmi teret sem adott, sőt a költőket a külvilág objektív kereteinek teljes semmibevéte­lére ösztönözte, a költészetben újra valami egyensúlyi állapot, a lírai kifejezésnek egy sokrétűbb, teljesebb stádiuma jöjjön létre. Világosan jelzi ezt a folyamatot József Attila két versének az 1929-es Esik-nek és a Külvárosi éj-nek az összevetése. Az Esik című vers József Attila szocialista tudatosságának kezdetén, abban az időszakban keletkezett, amikor még az izmusoktól tanult motiválási eszközöknek nem tudott egy magasabb szintű szintézisben új értelmet adni. így ebben a versben a valóság egye­temes összefüggéseinek érzékeltetésére a szimultanizmus eszközeit, az izmusoktól tanult költői módszereket használta. A néhány évvel későbbi Külvárosi éj-ben azonban a valóság »széteső« darabjaiból az egységet már a materialista dialektika segítségével terem­tette meg. Mindez persze korántsem ilyen egyszerű, mint ahogy itt röviden vázolnom lehetett. De az összefüggések többoldalú elem­zésére, továbbá a részletek megvilágítására nincsen módunk. Eddigi gondolatmenetünket szeretném tehát egy új mozzanattal tovább vinni. József Attilánál a szocialista tudat nem leegyszerűsödést 406

Next