Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
hozott, hanem éppen a jelenségek megítélését, a bonyolult valóság lényeges tendenciáinak felismerését könnyítette meg. Lírájában a modem ember egész életérzésének, a modern élet bonyolult kapcsolatainak költői kifejezésével találkozunk. Ezt ismét csak egy példával világítanám meg — aminek megint további vizsgálatára volna szükség — : József Attila és Erdélyi József dalszerű verseinek összevetésével. Erdélyi könnyed dalszerű versei természetesen sok mindent megragadnak a kor problémáinak összefüggéseiből, de sohasem képesek ezt a kort egészében átfogni. Valahogy éppen a »modernség«, a kor sajátos »színe«, a bonyolultabb összefüggések, az intellektualitás hiányzik belőlük. József Attilánál a dalszerű forma mindig sajátos gondolati telítettséggel párosul. Ezért »modernek« ezek a dalok, ezért képesek a lényeges összefüggéseket, a kor »lelkületét« érzékeltetni. S úgy hiszem, hogy itt a szocialista líra problematikájának egy lényeges pontjához érkeztünk el. Azt ugyanis, hogy a szocialista költészethez szocialista tudatra van szükség, nem kell bizonygatni. De az, hogy a mai szocialista költészetnek a kor »színvonalán« kell állnia, hogy a modern élet összefüggéseiből kell kinőnie, eddig még egyáltalában nem vált ilyen megingathatatlan alapelvvé. Pedig József Attila életműve ezt is vitathatatlanná teszi. S ha ezt a tanulságot elhanyagoljuk — amint erre számtalan példa volt —, modern szocialista líra helyett gügyögést kapunk. Engedjék meg, hogy egy a 40-es évek végén keletkezett versből, amely megkerüli ezt az igényt, amely a József Attila előtti költői kifejezésformákhoz nyúl vissza, néhány sort idézzek : Magyarország körös-körül füstölög, Gépek, kohók, gyárak hangja dübörög. Száll a füstje egyenest a kék égre, Úgy ragyog, mint a boldogság, a béke. Magyarország nem áll többé magában, Áldás jár a paraszt keze nyomában, A békéért termel többet a vájár S áll a honvéd becsülettel a vártán. 407