Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
írói magatartást és ennyiben a szocialista realizmus egyik alapvető jegyének vállalását. Mindez azért is jelentős tény, mert az az író, aki ezt vállalja, aki az új világ talaján állva, annak szemszögéből bírálja a régit és segíti az új kibontakozását, a szocialista realizmus eszmei és alkotó-módszerbeli többi jegyeit már könnyebben — természetesen fokozatosan — teheti magáévá. Nemzeti irodalmunk további fejlődésében benne rejtőzik mint hatóerő mindaz, amit az írók a Tanácsköztársaság idején célkitűzésekben és elképzelésekben már elértek, tovább él és hat az emigrációs és a hazai porletár-irodalom felfelé ívelő útjában, amely József Attilát adta a nemzetnek, csakúgy mint egész haladó irodalmunk egyes mozzanataiban. Mindennek a kibontása, felkutatása és konkrét megfogalmazása nekünk, XX. századi irodalomtörténészeknek egyik legfontosabb feladatunk a közeljövőben. A szocialista realizmus egyes jegyeinek múltba nyúló vonásai, illetve azok elemei felkutatása korábbi haladó irodalmunkban egyben mai irodalmunk kérdéseinek előbbrevitelét is segíti és ez mindannyiunk kötelessége. PÁNDI PÁL : Tisztelt Kongresszus! Nem készültem felszólalásra a mai vitán, de Veres Péter hozzászólása Nagy Péter referátumához — úgy érzem — nem maradhat válasz nélkül. Nem hiszem azt, hogy ezzel a »kapásból« fogalmazott hozzászólással Veres PÉTER-nek bizonyos tételeit itt első hallásra semlegesíteni tudnám a tisztelt hallgatóságban, már csak azért sem, mert Veres PÉTER- nek az irodalmi és politikai ismeretei erről a korszakról sokkal gazdagabbak és tágabbak, mint az enyéimek. De nem lehet hallgatással fogadni Veres PÉTER-nek bizonyos tételeit, s ha ellenvetéseimmel a t. hallgatóság fülébe »bogarat« teszek, azt hiszem, eleget is tettem itt feladatomnak. Az első tétel, amellyel nem tudok egyetérteni Veres Péter hozzászólásában, az a múlt század végi — e század eleji irodalomnak teljesen negatív értelmezése. Tegnap Király elvtárs hozzászólásában helyesen bírálta Barta János koncepcióját, amely ezt a korszakot (a Bródy-féle naturalisztikus-realisztikus törekvéseket) messze túlemelte tényleges értékén. Ugyanakkor azonban egy olyan, más irányú szélsőséggel szemben (amilyennel Veres Péter hozzászólásában találkoztunk), amely ezt az irodalmat szinte megfosztja minden értékétől, ugyancsak szót kell emelnünk. 29* 451