Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
eddig tiszta és a továbbiakban még komoly problémát jelent, hogy nem a realizmus és antirealizmus ellentét-párjában kell pusztán az irodalom elmúlt századainak a történetét és a jelent látni, hogy a realizmus és antirealizmus harca az irodalomban nem azonosítható a filozófiában a materializmus és az idealizmus harcával. Ez az egyvonalúsítás — mondotta — vulgarizálás. Nálunk ez a gondolat eléggé új. Nekünk irodalomtörténészeknek, kritikusoknak meg kell próbálnunk a magunk eddigi munkáit ebből a szempontból újra vizsgálat alá venni, hogy meglássuk, valójában kinek van igaza, mert azt hiszem, túlnyomó többségünk eddig ezt az ellentét-párt látta a maga munkássága során. Természetesen elvileg egyetértek azokkal a felszólalókkal akik kifogásolták előadásomban, hogy a szocialista realizmus előfutáraival, előzményeivel nem foglalkoztam eléggé, nem foglalkoztam a két világháború közötti irodalommal, József Attilával és Móricz Zsigmonddal, nem foglalkoztam a munkásmozgalom íróival, nem foglalkoztam a Tanácsköztársaság irodalmával. Nyilván hibája ez az előadásnak, de ki tudta volna ezt megoldani egy előadás keretén belül, ha valóban a szocialista realizmusról, a felszabadulás utáni irodalomban tömegessé, általánossá vált törekvésről akar beszélni. Mégis, valószínűleg igazuk van bírálóimnak : az előadásban az előzményekkel szűkkörűen s kissé szűkkeblűén bántam. Ehhez a kérdéshez még két apróbb megjegyzésem is lenne. Az egyik Koczkás Sándor Móricz felfogására vonatkozik. Ha jól értettem, véleménye szerint Móricz már túllép a kritikai realizmuson. Ha túllép a kritikai realizmuson, ezt úgy kell értelmezni, hogy már belép a szocialista realizmusba. Én azt hiszem, Bokor LÁszbó-val kell ebben a kérdésben egyetértenem. Az ő felszólalása jelölte meg — meggyőződésem szerint — helyesen Móricz Zsigmond helyét és végeredményben József Attila hely-kijelölésében is egyetértek vele és KoczKÁs-sal is, aki ebben a kérdésben teljesen helyesen nyilatkozott. Móriczról szólva Bokor azt mondotta, hogy Móricz nem volt képes felismerni és így ábrázolni az előretörő fasizmust, a magyar társadalomban előretörő fasizmust. Talán abban, hogy nem ismerte 484